Én az első napokban azért még dolgoztam (mikor megjöttek, és másnap is), így aznap is én értem haza legkésőbb, amikor megjöttek. Netti főzött kétféle levest a megérkezés örömére, meg még nem is tudom mit ettünk még ezen kívül... Tán grilleztünk valamit, de ebben nem vagyok biztos.
 |
| Tomiiii, vedél feeeeeel.... |
 |
| Lelkes segítőim voltak... (Háromszor is készült kakaós csiga!) |
No hát eddig jutottam valamikor szeptemberben, most meg már november van, szóval nagyjából lemérhető, hogy mire is van (pontosan mennyire nincs...) mostanság időm. Úgyhogy mostantól csak nagy vonalakban, hogy még beleférjek a téli lapzártába... Imréékel sokfelé mentünk, leginkább három kirándulás emlékezetes belőle, de legyen inkább négy...
Voltunk először is Helsinki-ben, s ezúttal nem a Tallink-al, hanem először az ittlétünk folyamán a Viking társasággal: ők még a kedvezményes Tallink jegynél is olcsóbbak, s ráadásul a város közepére szállítanak. Sok programot nem iktattunk be, nagyjából a vidámpark volt a cél, s ezt sikerült maradéktalanul teljesíteni is. Néhány kép onnan, no persze sokkal több készült...
Az idő aznap nem volt a legjobb, a végére az eső is esett rendesen, szerencsére csak az utolsó másfél órában. A hajón visszafelé volt egy érdekes kalandunk... Vettünk sört a boltban Imrével, s gondoltuk békésen elkortyolgatjuk, míg beérünk Tallinnba. Amikor már nagyjából kiürültek a dobozok, megjelent két "takarító-felszolgáló", s fejcsóválás közepette igényt támasztottak a dobozokra. Nagyon nem fájt, mert alig volt benne, de nem igazán értettük, mi a gondjuk. Elkezdtek hablatyolni, hogy márpedig mi egy étteremben ülünk, itt nem lehet fogyasztani mást, amit ők árulnak (gyakorlatilag mindenki saját kaját, italt fogyasztott a hajónak azon a részén, és még csak nyomokban sem emlékeztetett az a régió étteremre egy többnyire zárt báron kívül...), meg különben is: a boltban kapható italokat a fedélzeten a vám szabályok miatt tilos felbontani... Még az is lehet, hogy így van, de én még soha nem láttam olyat ezeken a hajókon, hogy ezért bárkit molesztáltak volna. S csak a tisztánlátás végett: egy 0,33-as doboz legaljáról beszélünk, a nagy szabályzat tiszteletükkel megfosztottak Imrét is, meg engem is kb két köbcenti sörtől, legyenek boldogok...
Voltunk Keila környékén is, és végre eljutottunk ahhoz a sziklához is, ahova legutóbb nem, csak kissé fújt a szél. Természetesen megnéztük a vízesést, de a másik vízesés (Treppoja) környéke ezúttal rendesen fel volt túrva, nem lehetett megállni. Hazafelé betértünk a Hüüru forellbe, a kedvenc pisztrángos helyünkre, ahol Szabi nagy türelemmel kifogta az ebédünket (Nóri addigra már vagy hússzor elmondta, hogy kérjünk már a fickóktól egy halat...).
 |
| "Dús hajába tép a szél...":) |
A másik nagyobb kirándulásunk (időben előbb volt, mint a keila-i...) alkalmával először a Viru mocsarat kerestük fel, ezúttal nem mentünk teljes kört, csak a kilátóig mentünk el. Sokan fürödtek, Nóriék csak a lábukat dugták bele, Szabi mondjuk ezt érdekesen oldotta meg:
Utána a tengerparton ebédeltünk (mobil grill...) itt a gyerekek nagyon élvezték a hullámokat, legalábbis a rohangálást előlük. A délután hátralévő részében a Majakivi nevű vándorkövet kerestük meg az egyik tanösvény mentén. Erről a kőről azt kell tudni, hogy ez Észtország második legnagyobb vándorköve...
Hazafelé megnéztük még a Jagala vízesést, bár mire oda elértünk, minden gyerek elaludt, ami nem is csoda:
A negyedik említésre méltó alkalommal a tengerészeti múzeum kikötőben lévő részét néztük meg, majd utána elmentünk a piritai strandra. Még a TV torony is tervbe volt véve, de oda már nem mentünk el...
S mi volt még? Hát például főztünk halat is:
Utolsó előtti napon elmentünk vonatozni:
Hazafelé Imre megkérdezte Szabit, van-e olyan kívánsága, ami nem teljesült Észtországban. Azért még volt: el kellett mennünk uszodába is:
Hát nagyjából ennyi történt (legalábbis ezek voltak a fő momentumok), legközelebb pár szó erejéig (no persze kép is lesz) az otthon töltött időre próbálok majd visszatekinteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése