Ismét egy képek nélküli bejegyzés, mostanság túl sok készül ilyen.... De valahogy nem úgy alakul az időbeosztásom, hogy lenne időm a képeket rendezgetni. Nagyjából egy hónapja a szokásosnál is valahogy több dolog jön össze, de ez van. A múlt héten Vilniusban voltam, estig dolgoztunk, így a városból sajnos semmit nem láttam. Gasztronómiailag kicsit sikerült belelátnom a dolgokba, de erről majd egyszer később, most csak néhány percem van, szokás szerint... A litvániai estéken is úgy jártam, mint Londonban, az ottani munka mellé kaptam a feladatokat Tallinnból, éjjel egy óra előtt egyszer se feküdtem le. Még szerencse, hogy fél nyolc körül kellett csak kelni...
Péntek délután értem vissza a Tallinnba megint egy Air Baltic járattal Rigán keresztül (soha ne utazzatok ezzel a céggel...), ezúttal nem kavarták el a csomagomat. Szerencsére addigra Tallinnban enyhült az idő, Vilniusban reggel még -19 volt. Szombaton megnéztük a jégsárkányt a Kadriorg parkban, szép nagy állat, képeket majd legközelebb beteszek róla, ígérem. Vasárnap pedig végre szánkóztunk egyet, szép idő volt hozzá.
Az időjárásra most egyébként nem lehet panasz, napközben nagyjából -10 alatti hőmérséklet van. Bár tegnap megjött egy kellemes hóvihar, ma este majd ellapátolom a termést, tegnap későn értünk haza. Nórinak előkészítő volt, a szülőknek pedig az igazgató tartott tájékoztatót. Nem volt túl szimpatikus ember, de legalább beszél angolul. Én sajnos nem sokat értettem a tájékoztatóból (tán nekem is orosz órákat kéne venni...), de a lényeg az, hogy nem tartozunk a suli körzetébe. Remélhetőleg azért Nórit felveszik, majd ma este írok egy szívhez szóló levelet a direktornak, ha hazaértem.
Tovább csapongva: az orosz tanárnéni, akinél magánórákat vesz Nóri, nagyon dícséri őt, s persze próbál minket rábeszélni, hogy járjon többet, vagy legyen az egy óra két óra, mert Nóri jól bírja. No meg szorgalmazza azt is, hogy járjak én is hozzá... Értem én, hogy kell neki a pénz, sőt még hajlanék is rá. De már így is kissé túlhajszolom magam, azt hiszem. Ma lesz észt óránk is, hát arra se nagyon készültem tegnap...
Érdekes, hogy az észt nyelvben nincs jövő idő, a jelennel fejeznek ki mindent, plusz egy időhatározó. Hogy az élet ne legyen egyszerű, minden igének kétféle főnévi igenév alakja van, amelyek persze kissé máshogy ragozódnak, és a különböző segédigék után (akarni, kívánni stb.) más-más alak kell, ezeket meg kell tanulni.
Hétvégén jönnek hozzánk Laciék (az új konzul és családja), addig remélhetőleg feltöltődünk kissé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése