Hosszú hétvége és egyebek

Mielőtt az utolsó hétvégére rátérnék, pár szó egy héttel korábbról. Azon a hétvégén vendégeink voltak vasárnap, Laci (az új konzul) és családja jött el hozzánk (Vera, a felesége, a gyerkőcöket Zorának és Hubának hívják). Épp előző nap sikerült lefoglalnunk a helyet Nóri szülinapi bulijához, így vasárnap már oda is meg tudtuk őket hívni. Szalonnás csukát főztem, mert kaptam a halpiacon csukát, de kissé sikerült túl csípősre főzni. Megfőztem már szombat este, s mivel éreztük, hogy ez bizony éget, Netti sütött egy kis kacsát is másnap. Érdekes módon, amikor vasárnap megmelegítettem a halat, s leszedtem hidegen a zsírját, már nem éreztem annyira durvának.

Nóri nagyon aranyos volt Zorával, szépen eljátszottak jó sokáig, bár a délután végére kezdett elfogyni Zora türelme, szegényke elég álmosnak tűnt. Ő még alszik délutánonként, úgyhogy ez nem csoda. Huba is nagyon jól elvolt, semmi hangja nem volt, kivéve amikor megéhezett. Méretéhez mérten egyébként elég súlyos baba, amikor megemeltem kissé meglepődtem...

Amikor elmentek, Zora már kissé nyűgös volt, öltözni se akart. Laci az ablaknál ült (ahogy a képen is látszik...), s neki se nagyon akarózott odamenni Zorához, pedig nála volt a kardigánja. Hívta párszor Zorát, semmi válasz, aztán Nóri megunta: "add ide", mondta Lacinak, odament Zorához, és ráadta a kardigánt...

Ő Huba, a szalvétákat és a zörgő csomagolásukat nagyon szereti...

Kacsaparti Lasnamäe-ben...

De vissza a jelenbe: háromnapos volt a legutóbbi hétvége, de ránk is fért. Pénteken volt a függetlenség kikiáltásához (1918) kapcsolódó állami ünnep, s igazából már csütörtökön megkezdődött a lazítás, akkor is csak fél napot dolgoztunk. Volt idebent egy kis megemlékezés, aztán utána mehettünk haza. Nórinak pénteken Zarához kellett volna mennie, de ezt sikerült áttennünk csütörtök délutánra, így a pénteki napunk teljesen felszabadult.

Meghívtuk hát Esztert vendégségbe, aki már régen nem volt nálunk. Ebédre rakott krumplit csináltunk, amibe tolnai kolbász került, még volt egy kis tartalék. Nóri is besegített a készítésbe, így hármasban ügyködtük össze. Megtelt az egész tepsi, de nem gondoltam volna, hogy aznap el is fog fogyni. Pedig így történt...

Szombaton még egy izgalmas dolog történt, leszakadt a szomszéd egyik eresze délután. Napok óta kicsit melegebb volt (bár szakadt a hó csütörtökön), és elkezdett olvadni a jég a tetőn. Tavaly kiment a szomszéd a tetőre ilyentájt feltörni a jeget, most nyilván úgy gondolta, hogy nem vészes a helyzet. A jég viszont nem így gondolta, a 30 centi vastag jégpáncél valószínűleg megrepedt több helyen, és lekívánkozott a földre. A kapocs az ereszhez azonban még erős volt, így a többszáz kiló jég lerántotta magával, széttört az egész. Mi csak a nagy robajt hallottuk, hangosabb volt, mint amikor a hó lezúdul a tetőről. Óriási jégdarabok estek le, egyenesen rá a kerítésünk tetejére, a felső pár deszkát totálisan leamortizálva. Szerencsére Nóri nem volt kint, bár a jégdarabok végül mind a hókupacokban landoltak, az udvarra nem jutottak el.

Ez maradt az ereszből...

A kerítésünk kissé odalett...

Ezt meg sem bírom mozdítani...

Szombaton elvittem Nórit a suliba, a délutánt pedig pihenéssel és játékkal töltöttük, néha kell egy kis tespedés is. Vasárnap már azért kicsit kimozdultunk. Miután legyártottam életem első töpörtyűs pogácsáját (még tolnai töpörtyűből...), és megebédeltünk, elmentünk szánkózni egyet. Nagyjából -5 fok körül volt a hőmérséklet, gyönyörűen sütött a nap, kívánni sem lehetett jobbat. Készítettem néhány képet és videót is:

Utána még elmentünk usziba is (voltunk múlt héten is...), és ezzel nagyjából vége is volt a hétvégének. Este Nóri farkaséhes volt, egy rakás kaját betermelt vacsorára. Játszottunk még egy kicsit lefekvés előtt, és elküldtem fogat mosni. Akkor megint azt mondta, hogy ő nagyon éhes, de mondtam neki, hogy ilyen későn már ne egyen többet, nem fog jól aludni. Egy darabig tiltakozott a konyhaasztalnál, valamit be is kapott, aztán elindult felfelé. Egy jó darabig csend volt, és megkérdeztem, hogy mi a helyzet a fogmosással. Nem tartott még sehol vele (naná), és töredelmesen bevallotta, hogy stikában felvitt néhány pogácsát, és azt majszolgatta el zugevőként a szobájában. Lehívtam, és alig tudtuk Nettivel visszatartani a röhögést, elképzeltem, hogy odafent tömi magába titokban a töpis pogit.

Szegényke alig merte bevallani, hogy nem azt csinálta, amit kértünk, sőt... Végezetül pár kép a közelmúlt művészi terméséből...

Hát nem egy tünemény? De. Jutik eszembe, megmértem Nórit magasságilag a héten, 122,5 cm-re nőtt immáron...

Szombaton tehát szülinapi buli lesz, jelen állás szerint legalább tíz gyerekkel, de valószínűleg több lesz. Nagyjából a fele lesz orosz az oviból, a többiek magyarok. Most már csak elő kéne készíteni mindent...