Rövid hetünk volt...

Az udvar az ablakból...

Másnap még nem dolgoztam, így aztán reggeli után nekiduráltam magam, hogy eltakarítom az udvart, no meg csapást vágok a mókusokig. A garázsnál kezdtem, és hamarosan rádöbbentem, hogy ez kemény dió lesz. Leginkább ide fújta össze a szél a havat, néhol derékig ér. És ahogy tegnap írtam, ez nem a friss porhó, jó kemény, alig lehet faragni is. Az egyik lapátunknak a műanyag vége el is törött a kezemben, nem bírta a kiképzést.

A több óra munka "eredménye"...

Miután egy két méter széles sávot megtisztítottam a garázs előtt, úgy döntöttem, hogy pihenés képpen kiásom az ösvényt a madáretető felé. Nagy pihenés volt, mondhatom. A ház sarkáig még csak elküzdöttem magam, de ott kezdődött az igazi mély hó. De csak azért is elküzdöttem magam odáig, és feltöltöttem az etetőket. Utána visszatértem a garázs elé, és tisztogattam egy darabig még a terepet, majd rájöttem, hogy sokkal jobban nem érdemes, ha az erkélyt is le akarom tolni. Ugyanis az erkélyről csak a garázs elé tudom szórni, akkor meg minek küzdjek ezzel a résszel, ráérek utána is...

Bementem hát a házba, és letakarítottam a két erkélyt. Itt is megkötött rendesen a hó, ráadásul az ajtóknál összeállt jéggé rendesen, ilyen eddig még nem volt. Elfáradtam, mint a kutya, még készítettem pár képet, és aznapra befejezettnek nyilvánítottam a lapátolást. Netti közben kipakolta az összes bőröndöt, és sütött egy csirkét ebédre. Mire befejeztem, akkor lett kész. Utána tartottunk egy jó hosszú pihenőt, és megnéztük a L'ecsó című mesefilmet is. A film közben mondogattuk magunkban, hogy ezt aztán egyik nagymama se nézné meg (a történet szerint a főszereplő egy patkány, aki imád főzni...)

Arminnak még délelőtt írtam egy levelet, hogy a postaládában több dolgot is találtunk, ami az övé. Amikor Nórival a mese után elkezdtünk készülődni, hogy elmegyünk uszodába, akkor hívott, hogy átjönne a levelekért. Gyorsan rendet raktunk, tíz perc múlva meg is jött. Hozott magával egy meglepetést is, a Prae magazin észtországi különszámát. Ezt egy ideje már próbálom megszerezni, mert benne van egy novellája Arminnak is, az Anonim logisztikusok című írás. Angolul már olvastam, de a magyar fordítás is nagyon jól sikerült. Ha egyszer nem leszek lusta, majd bepötyögöm ide, a neten egyelőre nem lehet fellelni.

Miután elment, elindultunk az usziba, azt hittem, hogy még korán van. Csak hát a karórámon az időt nem toltam arrébb egy órával, már fél hét volt, amikor elindultunk. Az uszodában meglepetésemre két kollégával is összefutottunk, de ők már indultak hazafelé. Másnap az egyik meglepett egy jó hírrel: nekünk, akik itt dolgozunk, az uszoda ingyen van, csak a családtagoknak kell fizeni. Na, ha ezt tudom... Már a második bérletet fogyasztjuk. No nem probléma, majd Netti elhasználja a maradék alkalmakat.

A hét munkaügyileg gyorsan elment egyébként, a decemberben elkezdett dolgokat folytattam. Ma több értekezlet is volt, ma volt például a szokásos "internacionális míting". Minden hónap első péntekjén van, és csak mi, külhonból származók veszünk részt rajta, meg a főnök. Itt mindenki elmondhatja a csak a nemzetközi kollégákat érintő dolgait. Megkérdeztem, hogy lesz-e észt nyelvtanfolyam idén (eddig minden év elején indult, úgy tudom...), de csak nyárra van realitása, az én kedvemért nem indítanak egy kezdő tanfolyamot. Állítólag akkor több új kolléga is lesz, majd meglátjuk.

Hétvégén még nem tudom mit csinálunk, ma este usziba készülünk Nórival, de ez gondolom senkit nem lep meg...