Végre van egy kis idő...

A címmel ellentétben nem sok idő van. Blogot írni meg pláne. Nem szeretném elhanyagolni, de tényleg van annyi dolog mostanában, hogy még. Azt sem tudom, hogy az Észtországi kibertámadásról írandó szösszenet mikor fog megszületni, pedig beígértem...

Azt hiszem a hétvégével hagytam abba legutóbb. Csendesen telt, nem nagyon mentünk sehova, csak uszodába szombaton. Aznap mondjuk elég hideg volt, ez volt a leghidegebb nap, amióta mérem idekint szisztematikusan a hőmrsékletet: a hálószobánkból kilógatott

Végeztem...

érzékelő a garázs felett -18,1 Celsius fokot mért. Érdekes egyébként, hogy az ember azt várná, hogy éjszaka legyen hidegebb. Ezzel szemben, ha hinni lehet a hőmérőnek, a leghidegebb időszak este 6 és 8 óra között van, onnantól kezdve fokozatosan melegszik a levegő. Aznap lapátoltam is egy keveset, mint ahogy a mellékelt képen látszik... Netti a nagyját már ellapátolta pénteken, nekem már csak egy kevéske jutott. Mostanában nagyon belelendült ebbe a dologba, alig van mit csinálnom, mire hazaérek.

Így dolgozik őkelme

Kiástam az utat a madarakhoz is, mert nem nagyon kaptak szerencsétlenek hétközben enni. Egy darabig nem is jöttek, vagy a sértődöttet játszották, vagy csak egyszerűen elszoktak tőlünk. Délutánra aztán mindenki megérkezett, a mókus és a harkály is. Ez utóbbi érdekes szokásokat vett fel újabban. Most éppen azt csinálja, hogy a direkt neki kirakott csemegéből kiegyengeti a fa réseit. Fogja a kölesgolyó szerű anyagot, és addig küzd, amíg be nem applikálja egy repedésbe. Hogy utána a kajával mi történik, azt nem tudom. Lehet, hogy az van a dolog mögött, hogy őkelme a fák repedéseiből szeret étkezni, és a szokások rabja, ki tudja...



Szóval aznap még voltunk usziban, de a vasárnapról még ennyi emlékképem sincs. Valószínűleg csak otthon játszottunk, mesét néztünk, ilyesmi. Arra viszont világosan emlékszem, hogy bejött az időjósok jövendelése: megindult a melegedés. Nem kicsit, mert a szombati -18-ról aznap +6 fokra ment fel a hőmérséklet. A dolog addig fajult, hogy estére a felhőkből nem hó esett, hanem eső. Reggelre olyan szép korcsolyapályánk lett, mint a csuda. A hőmérő kicsit lejjebb ment, akkor már 2 fok volt. Mivel az eső előtt esett egy kis hó, így nagyjából volt két centi havunk, rajta egy centi jéggel. Úgy gondoltam, hogy ezt minél gyorsabban fel kéne szedni, mert ha ráesik megint húsz centi hó, az izgalmas lesz. Kimentem hát hétfőn kora reggel az udvarba, és elkezdtem felvakarni a matériát a kövezetről. Nem csak a kövön volt jégréteg, az udvart körülölelő domborzatra is ráfagyott az eső rétege, így nagyon érdekes hanghatásokat sikerült elérnem a "hófalak" között: amikor egy lapátnyi jeges törmeléket feldobtam a jéggel borított dombokra, csak úgy visszangzott az udvar, olyan volt mint, a puskaropogás. Sajnos nem tudtam végezni az egésszel, Netti fejezte be napközben. De a meleg maradt, így a jéghegyeink olvadtak, folyt minden az udvarra, esett az eső is, és mindez szépen megfagyott. Ez az állapot egész szerdáig tartott, alig lehetett közlekedni a városban...

A hétvégén pontott tettem a meditálásom végére nyugdíjpénztár ügyben, eldöntöttem, hogy maradok. Netti egyenlegét is sikerült kiderítenünk hétfőn, de az ő esetében nem tudok (tudunk) okos(ak) lenni. Nála végképp nem tudjuk, hogy hány bónuszéve lesz, hogyan fognak alakulni a befizetések a következő pár évben, nincs az a kalkulátor, amelyik ezeket kezelné. De még van pár napunk gondolkodni... Mindenesetre beszéltem a követséggel hétfőn, és kedden elmentem aláírni a nyilatkozatot. 

Aznap így korábban hazaértem, így az a nap akár nagyon jó is lehetett volna. De aznap szegény Nóri nagyon bal lábbal kelt. Fél nyolcra már kellőképpen jó hangulatban volt mindenki. A dolog azzal kezdődött, hogy nem akarta felvenni reggel az előző este előkészített jelmezkellékeket. Aznap beöltöztek a gyerekek az óvodában, mert az ortodox újévhez kapcsolódóan volt valami rendezvény. Nóri össze-vissza beszélt, először azzal kezdte, hogy nem akar a megbeszélt róka jelmezbe bújni, "valami más" akar lenni. Aztán meg azzal jött, miután elmondtuk neki, hogy 7 órakor nincs más, hogy "adnak harisnyát az oviban", nem veszi fel otthon az előkészített harisnyát. Aztán persze nem is kapott semmilyen harisnyát, nem tudjuk ezt honnan vette. A reggelinél szintén nem volt semmi se jó, és a vége az lett, hogy pár szem ropogós elnyámmogása után kellett elindulnunk, sokat nem evett.

Kacsák az utcán...

Délután felhívott, hogy hozzak hazafelé virágot meglepetésnek anyának, akkor úgy tűnt, hogy visszatért a jókedve. Így aztán, amikor végeztem a követségen, elmentem virágot venni, mielőtt felszálltam volna a buszra. A virágosok mellett érdekes jelenségre lettem figyelmes: egy rakás kacsa keresgélt ennivalót az óváros szélén egy pocsolya mellett. Igaz, a tenger nincs onnan messze...

A keddi vacsora harmadik fogása

Amikor hazaértem, elrejtettem a virágokat, és hívtam Nórit, hogy jöjjön le. Nem jött, valami "titkos" dolgot csináltak a szobájában. Mint később kiderült, azt szerette volna, ha Netti kifesti az arcát, de az eredmény nem nyerte el a tetszését. Ahelyett, hogy letörölte volna, nekiállt inkább ezen is sírni, úgy tűnt, ott folytatjuk, ahol reggel abbahagytuk. Szerencsére később megnyugodott, és át tudtuk adni a virágokat. A vacsoránál már csak limitált cirkusz volt, bár akkor meg a töpörtyűkrémet hiányolta. Mostanában csak azt eszi, és az utolsó morzsáknál járunk. Erősen gondolkodom rajta, hogy a szilárd formában elhozott teperőből is krémet kéne gyártani, már amelyik nem bőrös, azokból. A vacsi végén azért még betolt Nóri két füstölt halat is. Megvetette Nettivel a boltban, de legalább evett is belőle...

"Ez az élet Babolcsai néni..."

Az oviban mostanában Netti visz neki kártyákat: az egyik odalán rajz, a másik oldalon a szó oroszul. Próbálunk mindenfélét, hogy alakuljon a nyelvtudása, de még nagyon az elején tartunk. Szombaton az uszodában, amikor a Boba Fett szett messze került tőle, egy bácsi visszaadta neki. Akkor tudta mondani, hogy "pászíbá", teljesen természetes volt neki. De otthon nem hajlandó oroszul beszélni, de ezzel János gyerekei is így vannak. Bár elmondása szerint annyira sikerült felhozni őket az előző évben, hogy most mindkét gyerek osztályelső az osztályában, még orosz irodalomból is. Igaz, ők a suli alatt fogadtak melléjük egy oroszul nagyon tudó tanárnénit a magyar közösségből... No mindegy, van még sok időnk, hogy megtanulja a nyelvet.

Szerencsére a szerda már nem volt ilyen szörnyű. Este nagy pancsolást rendezett őkelme egyébként, sokkal jobb volt a kedve, mint kedden. Elfeküdt a fürdőkádban hajmosás után, dehát úgyis látjátok. Ma reggel meg olyan gyors volt, mint a villám. Lapátoltam egy kicsit az udvarban, hogy kijussunk, és mondtam neki, hogy igyekezzen az öltözéssel, tán tudunk együtt menni. Sajnos nem így lett, pedig a reggelivel és a többi dologgal is szépen haladt. Amikor bementem a hátizsákomért, nekem már menni kellett, és akkor még nem volt rajta a kabátja, és Netti sem volt lent. De a megállóban aztán utolértek, így együtt tudtunk mégis csak utazni...