Jó is, rossz is...

Cica a falon

Ha hű akarnék lenni Sergio Leone eszmevilágához, akkor már csak a csúf hiányzik a címből...:) De hogy mi volt jó, és mi volt rossz, az hamarosan kiderül. A múlt hét végénél hagytam abba a históriai elemzést, folytatom hát ott. Netti hétközben készített pár képet az oviban, majd ha összegyűlik belőlük sok, akkor majd megint alkotok egy galériás bejegyzést, amolyan összefoglaló jelleggel, most csak két képet szúrok be ide. Az egyiken egy "mestermű" látható, a cél az lett volna, hogy a csoport minden tagja alkosson egy cicás képet. A többség fantáziája a sablonból kivágásnál megrekedt, de Nóri minden áron csíkokat is szeretett volna látni rajta, ezt az elképzelést kíméletlenül keresztül is vitte. De az eredmény nem is olyan rossz... Kérdeztem tőle, hogy ez most szerinte milyen állat, génmanipulált tigris, albinónak készült gepárd, de nem, állította, hogy ez akkor is cica...

Hazaindulás előtt az oviban...

Az evéssel továbbra is gondban van az oviban, nem nagyon eszik továbbra sem semmit. Az óvónők szerint sok mindenbe bele se kóstol... Tegnap Netti hozott haza a "borsólevesből", amit főztek neki, de abból se nagyon evett. Hogy hogyan hozta haza? Beszélgettek a szakácsnénivel, és ő ajánlotta fel, hogy kóstoljuk meg, miről marad le a leányunk. Nórinak első körben azért nem tetszett, mert nem látott benne borsót. Zöldborsó valóban nem volt benne, de sárgaborsó valószínűleg igen. Mondjuk az sem látszott, valószínűleg szétfőtt, vagy összeturmixolták. A krémleves szerű alaplébe tettek kiskockára vágott krumplit, reszelt répát, és főtt benne hús is, szerintem csirke. Tartalmas jóízű leves volt, annak ellenére, hogy a kaprot sem sajnálták belőle. Nem nagyon értem én se, miért nem lehetett megkóstolni. De majd talán változik a helyzet...

Pénteken volt Netti névnapja, így hoztam hazafelé ezt-azt, és megköszöntöttük otthon Nórival. Az ajándékba adott kosárkákat Nóri teljesen másként kívánta hasznosítani, mint ahogy azt Netti eltervezte...:)

Tallinni anyóka:)

A hétvégénk felemásan telt. Netti kacsát sütött szombaton (kitartott két napig), én meg szombat délelőtt eltakarítottam a maradék havat az udvarról és az erkélyeket is lepucoltam. Adtam enni az állatoknak is, bár alig fogyott valami a héten. Nóri a kacsából se nagyon akart enni, leginkább a bőrét ette meg, valószínűleg ezt sínylette meg az éjszaka. Már délután, amikor elmentünk az uszodába, akkor is mondogatta a vízben, hogy fáj a hasa. Mondtam neki, hogy irány a toilette, de azt mondta, hogy nem úgy fáj, máshogy... A vízből persze ennek ellenére nem akart kijönni, végighancúroztuk a másfél óránkat. Uszoda után mindig éhes szokott lenni, és szinte majdnem mindegy ilyenkor mit teszek eléje, legtöbbször még a darált dömperabroncscsapágyrozsdát is megenné birkafülszósszal. De akkor nem, semmi se volt jó, végül goffrit evett lekvárral. Sejthettem volna már akkor is, hogy valami nagyon nincs rendjén... Éjszaka aztán arra ébredtünk, hogy fájdalmasan kiabál. Akkor is azt mondta, hogy fáj a hasa, Netti áthozta hozzánk. Nem sokáig volt szegénynek nyugalma, egy perc múlva mondta, hogy hánynia kell. Ki is jött belőle a teljes aznapi kaja, de legalább utána megkönnyebbült. Fél órán keresztül mesélt nekem mindenfélét az ágyban, ha nem lett volna olyan nagyon késő, még jobban szórakoztam volna rajta...

Ez lenne a gulyás...

Vasárnap nem mentünk sehová, és szerencsére az éjszakánk is jobban telt, úgy tűnt, hogy rendeződik a hasa szegényemnek. Az enyém sem volt teljesen oké, lehet, hogy valami nyavalyát összeszedtünk valahol. Hétfőn odabent egyébként érdekes ebédem volt. Tavaly is főztek egyszer már "gulyást", de most le is fotóztam. Ők ezt nem levesként főzik, nekik ez egy főétel, mint a németeknek. Tesznek bele valamennyi tejfölt is, olyan, mintha paprikás lenne, és sűrű a szaftja, mint egy pörköltnek. Szerencsére közel áll a mi ízvilágunkhoz, de csipősségről persze nem kell álmodni...

Ha már a kajáknál tartunk: tegnapra is volt némi újdonsága a büfésnek, rájött, hogy tudnak ők thai kajákat is főzni. A dolog persze nem így van, mindössze az történhetett, hogy a hétvégi bevásárlás során valamelyik bevásárlóközpontban megakadhatott a szeme egy "thaiföldi szósz" konzerven, vagy ilyesmin. Sajnos rosszul választott, mert ez a szósz inkább kínai vagy indiai, mint tahiföldi. Szerintem. Pedig bíztam benne, hogy valami extrán jó fog belőle kisülni, de nem, íme:

Wokos csirke

Ennyit mára az észt gasztronómiáról... A hétfő Nóri szempontjából nem telt jól, az éjszakánk újra keményre sikeredett. Vasárnap este még gondoltunk rá, hogy az ágya környékére elhelyezzünk védekező eszközöket, a szőnyeget elhúzzuk, stb. De mivel vasárnap nem volt már semmi vész, hétfőre ezek elsikkadtak. Pedig aztán a hétfő éjszaka még rosszabb lett, megint kijött belőle minden. Viszont most nem úsztuk meg olyan jól, mint előtte nap, jópár dolgot ki kellett mosnia Nettinek az éjszaka. A kedélyállapota viszont megint olyan vidám lett utána, mintha mi se történt volna... Sokat nem aludtunk, és csak bízni tudtam benne, hogy másnap jobban lesz. Vacsorára rengeteg szalonnát megevett, s bár evett hozzá kenyeret, úgy látszik az kevés volt. Bár ha nem erősködtem volna, hogy egyen hozzá, simán megette volna anélkül is az egészet... Most úgy néz ki, hogy rendben van, két napja nem volt semmi újabb esemény szerencsére.

A Nagy Testvér...

Kedden végre megérkezett a web/IP kamera, amit még január elején rendeltem az Ebay-ről. A postásfickó nem volt a helyzet magaslatán, kétszer is felhívott a kocsiból, nem találta a címet. Elküzdöttem vele két napig, mire beállítottam, de most elérhető a netről is már. Wifi-s antennája van, így bárhova rakhatom a házban. A feje mindkét irányban elég nagy szögben mozgatható, és van rajta egy rakás led is, így a sötétben is kiválóan lát. Van benne mozgásérzékelő funkció is, így ha mozgás van, emailben és FTP-re töltéssel is tud riasztani. Igazából azért vettem, hogy ha hosszabb szabadságra megyünk, legyen valami visszajelzés.

És hogy mi volt a jó a héten? Úgy néz ki, hogy az előléptetésem ügye rendeződik. Ha minden igaz, akkor ráadásul visszamenőlegesen január 1-i hatállyal. Legalábbis ez volt a papíron, amit nekem megküldtek. No ez persze csak tájékoztató jellegű volt, hivatalos akkor lesz, ha majd a kinevezési parancsot is láttam...