Múltidéezés #2: Vissza Tallinnba...

Az ígéret szép szó, hát még ha be is tartják:) Nem tudom, hogyan fog sikerülni, mindenesetre megpróbálkozom azzal, hogy az összes adósságomat letörlesszem az év december 20-ig hátralévő részében (akkor dolgozom utoljára)...

Szóval visszatérünk most a nyárba kicsit, amikor még több volt mint 30 fok, legalábbis ami Európa Észtországtól délre eső részeit illeti. Új autóval vágtunk neki a hosszú útnak augusztus 8-án reggel, de nem sikerült nagyon hamar elindulni. A szokásos útvonalat választottuk Lublionon keresztül, két megállóval Lublinban és Kaunasban. Nóri egy darabig nyomkodta a telefonját, aztán valahol Szlovákiában egy időre elvesztette a lelkesedését:

Lublinba este hét felé érkeztünk meg, itt a szokásos szálláson voltunk, a PZMot Motelben, ahonnan nagyjából 20 perces sétával elérhető az óváros. Fülledt meleg volt, és a vacsorahelyünk is a szokásos volt, de már sötét volt, mire odaértünk:

Ezúttal egy másik tálat választottunk (nem az "Óriáskerék" (Ferris wheel) fantázianevűt...), de ez a megehetetlen kategória volt, a végén a pincérlány készségesen felajánlotta a csomagolást, de erről szó sem lehetett, másnap mentünk ugye tovább...

A kánikula folytatódott a következő napon is, és Kaunasban egy másik szállást próbáltunk ki ezúttal. Szerencsétlen GPS meg lett keverve rendesen, mert az óváros főutcája teljesen fel volt túrva, így a hotelt alig bírtuk megközelíteni. Beállítunk végül a parkolóba, de reggel kiderült, hogy rossz helyre, mert a kerítéssel bezárt rész, ahova beálltunk, az udvar egy másik házához tartozott...

A városban sétálva a földön találtunk Camino jelzést is:)

Nehezen találtunk olyan éttermet, ahol hely is volt, és az étlapon litván ételek is vannak, végül az éhség és a fáradtság győzött, beültünk egy generális étterembe, ahol nem kimondottan litván menü volt...

Egyes vélemények szerint ez úgy néz ki, mint Barbie hányása...

Jó későn sikerült a vacsora végére járni, így másnap nem is indultunk korán, de nem is nagyon volt hova sietni, hisz az volt az utolsó nap. A litván-lett határon, még a litván oldalon van egy kis "állatkert", ahol lehet állatokat simogatni, illetve van egy dinópark is (külön pénzért...), de ezt mi nem látogattuk meg. Már megálltunk itt egyszer pár éve, de most némileg át volt rendezve, és valószínűleg a mellette lévő étteremmel is volt némi vita, mert már saját evőhely van a vadasparkon belül, és élesen szeparálva vannak egymástól. Mindenesetre mi inkább az étterembe tértünk be...

Lettországban megálltunk azon a partszakaszon, ahol az út nagyon közel megy a tengerhez, még itt is közel 30 fokos volt a levegő hőmérséklete, bár a szél elég nagy volt...

Innentől viszont eléggé felhős kezdett lenni, és amikor beértünk Észtországba, elkezdett zuhogni az eső:) Mondhatnám, hogy nem lepett meg, pedig igen: előtte hetekig kánikula volt, igazán lehetett volna kegyes hozzánk még az idő, és az első hétvégénk lehetett volna igazi fürdőidő, de nem így történt, viszont erről már meséltem..