Régebben nagyon akkurátusan vezettem a statisztikákat, de meg kell vallanom férfiasan, fogalmam sincs, hányadik alkalommal jártam most Brüsszelben, csak annyi bizonyos, hogy már 15 felé járhat a számláló... Mindenesetre ahhoz eléggé sokszor jártam már ott, hogy magában a városban magánjellegű programot már bajos tudok tervezni, ha valami újdonságra vágyom, mindig kicsit ki kell mozdulnom a keretekből... Ez alkalommal Tournai mellett döntöttem, de erről majd később... Nagyon korán kellett kelnem, már hatkor indult a gép a belga fővárosba. Odaértünk gond nélkül, bejutottunk a főpályaudvarig is simán, és megvettem gyorsan a tömegközlekedéses plasztik kártyát, amire jól feltöltöttem egy háromnapos jegyet is...
A Bedford hotel volt a tervezett szállás, persze a szobánk még nem volt kész. Otthagytuk hát a csomagunkat, és horvát kollégámmal beültünk reggelizni
ide:
Nem bántuk meg, kiváló a kávé és a péksütemény is. Horvát kolléga először járt Brüsszelben, így ő várost nézni indult, én meg elvonatoztam Torunaiba. A vonaton kinéztem pár nevezetességet, először is a "Lyukak hídját" (Bridges of holes) néztem ki magamnak, mert a képek alapján így kellett volna kinéznie:
Ehhez képest a látvány viszont most ez:
Mondjuk ha kellőképpen
utánaolvastam volna előre, sejthettem volna, hogy ez a látvány fogad majd. A jelek szerint nem mindenki boldog a híd elbontásával... Innen a főtér felé vettem az irányt, az eső meg hol esett hol nem, olyan tipikusan belga idő volt...
A főtér szomszédságában van a város kívülről impozáns katedrálisa, belülről azért nem az igazi, gyaníthatóan érte egy-két sérülés az elmúlt évszázadokban... Kicsit nyomoztam a dolog után, és kiderült, hogy nem emberi (háború vagy egyéb) áll a háttérben, hanem az, hogy 1999. augusztus 24-én iszonyú tornádó pusztított a környéken, többek közt a Brunin tornyot úgy megtépázta, hogy csak 2003-ra sikerült helyreállítani...
Kívülről a méretek miatt lehetetlenség egyben fotózni, de ezen a maketten jól látszik, milyen hatalmas épületről beszélünk:
A katedrális után megnéztem volna az óratornyot is a főtér sarkán, de az aznap zárva volt, így nem tudtam felmászni... Hát akkor legyen egy ebéd, mert az eső is rákezdett. Hiába voltam azonban a főtér környékén, semmi értelmes opciót nem találtam, így végül párszáz méterrel arrébb kellett mennem, és a
Les Enfants Terribles nevű helyen étkeztem:
Jó kis terveim voltak a délutánra is, de mint a lenti képen is látszik, a szépművészeti múzeum ajtaján egy fehér cetli volt kifüggesztve... Közelebbről megnézve az volt ráírva franciául, hogy valami új kiállítás miatt átrendeznek mindent, és február akárhányadikáig zárva vannak...
Így aztán maradt nekem a természeti múzeum, amiben rengeteg kitömött állat van...
Amikor innen kijöttem, kisütött a nap és így kedvet éreztem egy sör elfogyasztására...
Kinéztem hát egy jónak tűnő helyet erre a célra, elzarándokoltam oda, de ez a rút kép fogadott, holott nyitva kellett volna lennie... Odabent pakolászott egy néni, de azt mondta az érdeklődésemre, hogy fogalma nincs, mikor nyitnak ki legközelebb...
Körülbelül ennyi élményt sikerült Tournai-ban begyűjteni, ami nem túl sok, viszont így már nem is vágyom errefelé sem már nagyon... A visszafelé úton próbáltam kicsit olvasni, de a korai kelés akkor már éreztette hatását, esélyem sem volt... Visszatérve a szállodába a horvát kolléga meglepetéssel várt: mivel ő úgy foglalta a szállását, hogy megjelölte az "üzleti út" opciót, megkérdezték tőle a recepción, hogy van-e köze a NATO-hoz. Miután közölte, hogy naná, máris kapott minden estére egy ingyenes vacsora kupont a
hotel éttermébe... Volt időm megkérdezni, hát lementem a hölgyekhez, és hoppá, nekem is adtak... Így két este én is itt ettem, végül is nem volt rossz, pláne hogy ingyen mérték...
Volt egy szép háromnapos jegyem, hát reggel el is indultunk a NATO központ felé. Addig rendben ment minden, hogy felszálltunk a metróra, aztán a villamos átszállásnél ezzel kellett szembesülni:
Aznap volt egy szép nagy sztrájk, alig járt valami, naná, hogy a mi villamosunk sem ment:( Mit volt mit tenni, visszamentünk a legközelebbi nagyobb csomóponthoz, és ott kerestünk egy másik opciót... Jó kis jeges szélt fújt, és vgül a tervezett 45 perc helyett több, mint két órát tömegközlekedtünk... Persze néztem az Ubert is, hát szépen kihasználták a helyzetet, onann ahol voltunk, kb 50-70 eurót akartak kérni... Na mindegy, elkésni nem késtünk el sehonnan, nélkülünk nem kezdték el a mítinget...
Még soha nem voltam ebben az új épületben, igazából olyan mint egy repülőtér, rengeteg üvegfal és hatalmas terek, magasságok, nem lennék a helyében annak, aki minden hónapban aláírja a fűtésszámlát...
Délután este hat felé értünk vissza a városba, kis ejtőzés után vacsoráztunk:
Utána kicsit sétáltam, aztán söröztünk egyet Ferivel és Levivel...
A következő napon már simán bejutottunk a központba, vége lett a sztrájknak. Még jobban lefáradtam a nap végére agyilag, mint előző nap, és úgy döntöttem, hogy inkább kipróbálok valami mást a hotel étterme helyett... A környéken találtam egy
csülkös helyet, belga csülköt még úgy sem ettem:
Füstölt csülök volt, kiválóan elkészítve, így nem bántam meg...
Utána még betértem egy
barátságos sörözőbe emésztésképpen, ahol Iron Maiden szólt moderáltan, muszáj is volt visszamenni másnap...
Másnap volt az utolsó dolgozós napom (szerencsére), és aznap estére sikerült egy igazi magyar találkozót összehoznunk, de előtt ettem egy gofrit, az nem maradhatott el:
No meg ellátogattam a
brüsszeli BrewDog kocsmába, megnézni, hogy mire költik a befektetett pénzemet, hát elámultam, hogy mekkora egy hodály:
Az estét a
Little Delirium Café-ban kezdtük (voltam itt már párszor korábban szerencsére...), majd elmentünk
vacsorázni, így szerencsére nem mentem haza kagyló nélkül sem:
Az est lezárása képpen még elmentünk a Moeder Lambic-ba (itt voltam előző este), hát az megint eléggé kellemes élmény volt...
Most hogy posztolom ezt a bejegyzést. csak az jut eszembe zárásképpen, hogy vajon mikor lesz megint olyan, hogy gond nélkül el tudunk jutni valahova...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése