Már nagyon készülődünk...

Szerencsére az elmúlt héten minden hivatalos akadály is elhárult az útunk elől, így 25-én útrakelünk, ha miden jól megy. Azt hiszem megérdemeljük, elég küzdelmes volt ez az elmúlt pár hónap... Ma még dolgozom, de már csak két óra van hátra, mert a következő két nap Észtországban ünnep, így rövidített a munkaidő is ma...

Nórinak múlt héten már nem volt suli, így a szünet első napján elmentünk megünnepelni az évvégét. No nem csak lezárta ám az évet, de ráadásul még szép bizonyítványa is lett...

Szombaton épp bevásárlásból tartottunk hazafelé, amikor Gary felhívott, hogy már rég találkoztunk, sétáljunk egyet együtt... Így ebéd után a közeli harkui erdőben csatangoltunk egy kicsit, ezt a képet Gary este küldte, miután hazértek. Kieran kissé elfáradt:

Lehet egyébként, hogy ideköltöznenk hozzánk közel Saue mellé, így akkor majd tán többet fogunk találkozni.. Vasárnap vendégek jöttek, és főztem egy vegyespörköltet, volt benne két köröm (előfőzve, kicsontozva 86 %-ra...) kb 2,5 kg tarja és nagyjából 1 kiló marhahús. Emellé még a kb 1-1 kiló paprika és pardicsom, meg nagyjából 1 kiló hagyma...

 Voltunk páran hozzá, így nem sok minden maradt belőle...

Felkerült végre a második függőágy is...

Másnap a pörköltből kimaradt zsírból sütöttem töpit, életemben ez volt az első, egész jó lett, pláne az előző nap sült kenyérrel:

A múlt héten dolgoztam szinte minden nap, így Netti és Nóri egyedül voltak otthon, csütörtökön pedig ezt a kreációt hozták össze:

Taco darált hússal, padlizsánnal, sajttal és tojással,  plusz hagyma díszítésnek...

Azóta én is ettem ilyet, nagyon finom. Csütörtök este söröztünk egyet több mint három hónap után, azóta nem is jártam az óvárosban. Elég későn sikerült abbahagyni, és ez a kép kb éjfélkor készült a főtéren, hihetetlen, hogy mennyire világos volt még:

Ez pedig már közel egy órakor a házunknál, hát ez sem semmi, de itt már ment a közvilágítás...

A házban napok óta egy idegesítő hangra lettünk figyelmesek, olyan volt, mintha valahol ellene bújva egy kiskutya, és időnként vakkantana. Először arra gyanakodtam, hogy Nóri állított be új üzenethangot a telefonján, vagy a laptopján, de nem ez volt a helyzet. Akkor már csak arra tudtam gondolni, hogy valamelyik szenzor (füstérzékelő vagy más) eleme merül, és az panaszkodik. Hamarosan meg is lett a bűnös:

 Szétkaptam, de elem nem volt benne egyáltalán:

Maradt hát a tulaj értesítése, aki konzultált a biztonsági céggel (ez a riasztórendszer része), akik azt mondták, hogy húzzam ki az egyik vezetéket a jobb sarokban, és megszűnik a hang. Hát az meg is szűnt, cserébe a bejárati ajtó panelje kezdett el pitteygni, meg hibát jelezni, hurrá... Bónuszként a kinti hangszóró is bekapcsolt, szerencsére csak moderált hangerővel, de aztán az abbamaradt... Nyomtam egy resetet és kihúztam a másik kábelt is egy telefonos konzultáció után, utána szerencsére abbamaradt a pittyegés, de majd jönnek megnézni...

Vasárnaap voltunk egyet sétálni abban az erdőben, ami közel volt a régi házunkhoz, de nem nagyon találtunk szamócát. Érdekes, mert a mi kertünkben már piroslik, versenyzünk a madarakkal, hogy ki eszi meg őket előbb...

Volt egy kis tó az erdőben, ahova régen sokat jártunk kacsákat nézni. A kacsák megvannak, de a tavat egyre jobban benövi a nád:

 A séta után beültünk egy közeli étterembe vacsizni (hát ilyet is rég csináltunk), itt még sose nem voltunk, vicces a hely neve: "Jah, kallis!", azaz "Igen, drágám!" Nagy választék nincs (körülbelül hatféle főétel van), de végül csak találtunk valamit:

Kacsa mediumra sütve...

Sajnos úgy tűnik, hogy sem az eper (sok zöld van már rajta), se a ribizli (szintén zöld bogyók), sem a chili paprikák (csak virág van némelyiken), sem a paradicsom (még virág sincs) termését nem fogjuk közelről figyelemmel kísérni, és csak reménykedni tudok, hogy elég eső fog esni nekik, és nem pusztulnak el augusztusra...