Hiiumaa 2021

Idén is megtartottuk a szokásos bográcsos hétvégét Hiiumaa-n, ezúttal kicsit kisebb létszámmal, mint tavaly... Azért három bográcsban most is rotyogott a matéria, és a végén a legtöbben a mi gulyásunkra szavaztak, így még díjat is kaptunk:)

Már pénteken megérkeztünk, és a már-már szokásos tengerparti étteremben vacsoráztunk, ahol többekkel is összefutottunk...

Az időjárással mondhatni nagyon szerencsénk volt, ahhoz képest, hogy egész hétvégére záporos, esős időt ígértek, csak este volt zuhé pénteken és szombaton is, csak a vasárnapi kirándulásunkba rondítottak bele az égiek, de akkor is csak egy picit...

Szombaton tehát végig tökéletes idő volt, még egy kicsit meg is égett a fejem a napon...

Már 2019-ben feltűnt a szálláson, hogy a falon található jelvénygyűjteményt gyarapítja egy Fradi kitűző is, ezúttal azonban a helyzet még érdekesebb volt, mert vele egy sorban ott volt a Slavia Praha jelvénye is, a helyzet érdekességét pedig az adta, hogy a Fradi épp az előző héten búcsúztatta el a cseh csapatot a BL-ben...

Este szaunáztunk is egyet, s közben már lehetett hallani, hogy tombol a vihar odakint... Nóri már korábban elment lefeküdni, de mi Nettivel csak éjfél körül, mint ahogy pénteken is... A szállást kissé átalakították tavaly óta, a "mi felünk" most már sokkal jobban néz ki...

Vasárnap kirándultunk egy kicsit, megnézve pár olyan helyszínt, ahol 2014-ben már jártunk... Először is Ristimägi-t:

A svéd szempontból elbukott svéd-orosz háború következményeként Katalin cárnő körölbelül 1000 svédet deportált át Ukrajnába innen, a még élő svéd leszármazottak emlékhelye ez a hely, rengeteg kereszttel...

Az 1941 című észt film T-34 díszlete az út mentén...

Aztán következett a Tahkuna világítorony, ahol durva szél tombolt, itt is jártunk már korábban:

De hogy legyen újdonság is, Gabi javaslatára megálltunk a Reigi templomnál, amelyet még német nemesek építtettek, neveztesen O. R. L. von Ungern-Sternberg, akinek állítólag vannak magyarországi gyökerei is...

Meg van említve a Jókai által is megénekelt "Dagö"...

A templom állítólag a szovjet időkben is templomként funkcionált, felhívnám a figyelmet a pálmafát formázó szószékre, állítólag az egzotikus helyekről érkező hajósok inspirálták...

Innen a Kõpu világítorony jött, vagyis inkább csak a kávézó, mert a toronyba már kétszer felmásztam korábban, és nem nekem való az a szűk középkori járat... Ez a sziget legrégebbi tornya, és állítólag régen külső falépcső volt, a belsó lépcsőt később vájták belé. Egyébként ez a világ ötödik legrégebbi világítótornya... Gabi mesélt egy német "nemesről" (sajnos nem ugrik be a neve), akit sokan elátkoztak, mert a középkorban sokszor eloltatta a torony tüzét, s így sok hajót zátonyra futtatott, amiket utána persze kifosztottak...

Még a komp előtt tettünk egy rövid kirándulást, egy nagyjából párszáz méteres turistautat jártunk végig, akkor már esett azért az eső rendesen...

Az ösvény a Vanajõe oru lõkkekoht névre hallgat, és egy régi folyómeder mellett fut tulajdonképen. Ez is a fent említett német gazemberhez köthető (csak nem ugrik be a neve...). A helyi molnár is összetűzésbe került vele, mert ez a "nemes" pénzt kért a vízhasználatért a malomtól. A molnár nem fizetett, erre inkább elterelte a folyót...

Mi csak a kisebb körre mentünk...

A kompon összefutottunk Tóniékkal, és mire a "kontinensre" átértünk, vigasztalhatatlanul zuhogott az eső. Így is volt ez egész Tallinnig, de azért menetközben még megálltunk vacsorázni, így csak estére értünk haza...