Tegnap voltunk ismét a karácsonyi vásárban... Azonban mielőtt erre a konkrét látogatásra rátérnék, egy kis adósságot kell törlesztenem. Az elmúlt hetekben már többször voltunk ott, s az első alkalommal felfedeztem a mellékelt képen látható hűtőmágneseket. Név nélkül elmesélek egy érdekes történetet... Pár évvel korábban a kollégák odahaza részt vettek egy gyakorlaton Hollandiában. Pár magasabb hivatalú kolléga látogatóként kiment megnézni pár napra, hogy mit is csinálnak ott tulajdonképpen a rengeteg sok népek. Egyikük kissé szerette a hűtőmágneseket, de a kint tartózkodás pár napja alatt nem lelt olyat sehol, mint amilyet szeretett volna. Hazajött kielégítetlenül, de meghagyta a maradó állománynak, hogy kerítsenek neki "szélmalom alakú hűtőmágnest, de forogjanak a lapátjai is"
Persze ilyen nem lett, s én sem láttam azóta még csak hasonlót sem. No de most... A főtéri vásárok nem túl változatosak (ugyanazok az árusok mindig, most éppen a Mikulás meg a fenyőgally a fő motívum, a termékek ugyanazok...), s mégis előbukkant ez a csoda. Az azóta már nyugdíjba vonult kolléga szerintem elérzékenyült volna, ha látta volna... (A lapátok természetesen forogtak...)
No de térjünk rá a tegnapra. Felfedeztük már korábban, hogy a Vándor kürtőskalácsos ezen a rendezvényen is képviselteti magát, és megígértük Nórinak, hogy veszünk egyet. A közvetlen árusok észtek volktak, a magyar szervezők háttérben voltak, ők inkább a pálinkát és a forralt bort ajánlgatták... Beszélgettünk pár szót az észt lánnyal, aztán persze a magyar nénikkel is. Nóriból dőlt a szó, azt hiszem kicsit feldobta a nap végét nekik is... Nem messze a bódétól van egy étterem (tele van velük a főtér...), ahol a nénik elmondása szerint egy magyar srác a beterelő ember. Nórit nem kellett sokat győzködni, hogy menjen oda, és álljon szóba vele...
Vele is beszélgettünk pár percet, kiderült, hogy csak szolidáris a barátnőjével, aki itt tanul Talllinnban májusig, addig meg ő itt dolgozik. Nem irigylem ezt a melót, kissé hideg lehet naphosszat ott ácsorogni. A karácsonyfa most szilárdan állt, bár már kétszer is eldőlt a szél miatt. Szerencsére még nem sérült meg senki, de biztos, ami biztos, most már levágtak belőle nyolc métert. Eredetileg 26 méter magas volt...
De míg el nem felejtem, a kalácsos előtt meglátogattuk a Mikulást. Sajnos nem volt nálunk a fényképezőgép, így csak a telefonommal tudtam fotózni, videó meg nincs is. Pedig Nóri nagyon szépet énekelt neki... Megnéztük még a szarvasokat is (kettő sínylődik egy karámban a tér sarkán), majd meglátogattuk a kőgyíkocskát a tér végében. Az egyik ház pinceablakának párkányán van, s a legenda szerint meg kell simogatni, és csiribu csiribá, valóra fog válni... Nóri kívánt valamit, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lehet az...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése