Hát elkezdődött...

Sajnos megint nem volt sok időm mostanság, így csak most hétvége felé van időm pár sort írni. A héten tanfolyamok voltak nálunk (egyiket én is szerveztem...), közben persze azért dolgozni is kellett, valahogy senkit nem érdekelt az, hogy 9-től 5-ig van más elfoglaltság... Úgyhogy néhány nap maradt munka otthonra is, ezen a héten különösen az angol nyelvű jogi szerődések írásába sikerült betekintést nyernem... Mondhatnátok, hogy nem vagyok jogász (mondtam én is...), de el lehet képzelni, hogy mekkora megértésre lehetett számítani a másik oldalon...

A múlt hétvégén nem nagyon mozdultunk ki, csak az iskola előkészítőre mentünk be a városba. Az előkészítő alatt futottunk egy kört a főtéren (Áll már a Mikulás háza, 12-19-ig van nyitva... Tán más városokba is kell mennie...), ahol dúl már nagyban a karácsonyi vásár, és van magyar kürtőskalácsos is... Elmentünk a piacra is, ahol végigkóstoltuk szinte a teljes pirog kínálatot. Az egyik helyen elektromos sütőben sütik, a másiknál serpenyőben olajban, ez utóbbinak a tésztája is kicsit más, nagyjából, mint a lángos. A standard húsos, káposztás, virslis mellett volt sok minden egyéb is, ezúttal a hagymás-tojásos és sárgarépás vonalra térültünk még el...

Nem csak világítok, de lapátolok is...

El fog tartani, mire mindennel végzek...

Vasárnap bevettem magam a konyhába, főztem szalonnás csukát és sütöttem piskótatekercset, az utóbbi csak ma reggelre fogyott el (pénteken kezdtem írni ezt a posztot, úgyhogy ez már masszívan múlt idő...), kissé masszív lett. De a csuka legalább jó lett. Hétfőre elbarmolódott az idő, bár inkább azt mondom, elkezdődött a tél. Eddig csak ijesztgetés szintjén hullt néhány szem hó, de hétfő délutánra minden megváltozott. Nem volt nagyon hideg, így a szakadó hó nagyjából azonnal olvadt is, víz borított mindent a városban. A hó gyakran átcsapott havas esőbe, és néha percekig meg csak eső esett. Péntekre odáig fajult a helyzet, hogy a hőmérséklet is elhagyta a plusz tartományt, többnyire zéró alatt voltunk, és párosult a dologhoz némi szél is. Egész konkrétan délutánra rendes kis hóvihar eszkalálódott itt a laktanya udvarán, nappali sötétségbe burkolva egész napra a látóhatárt. Egyszóval cudar idő volt, na.

Még egy érdekes dolog történt a héten... Amikor épp mind a hárman fürödtünk a kádban (még hárman is elférünk benne...), csúnya behatolás történt a fürdőszobána kívüli intim szféránkba. Nem fogjátok elhinni, de valaki belopózott Nóri és a mi szobánkba is. Utólag Nóri úgy rekonstruálta a történteket, hogy ő bizony lépteket is hallott... Nagy valószínűséggel a Mikulás lehetett, mert a példás tisztasággal előkészített lábbelik (sőt még a párkány is) megteltek válogatott finomságokkal valami nagyon titokzatos módon... Nagy volt az öröm mindenki elképzelheti. Mindezen történések mellett a manók is járnak már szorgalmasan, és egyre fogyatkoznak a zsákocsák az adventi naptárról is...

Nagy zsákja van az öregnek...

Ezek a képek pedig az adventi naptár első megtekintésekor készültek:

Jaj, már megint reggel van...

Pénteken pedig sütit sütöttünk, egész konkrétan mézeskalácsot:

Lett vagy négy-öt tepsi, kettőt elvittünk belőle a Magyar Intézetbe szombaton. Aznap volt ugyanis ott a szokásos karácsonyi összejövetel. Előtte istentisztelet volt ismét a Dóm templomban, de ezúttal nem értünk oda. Nórinak az előkészítő negyed egykor ér véget, s utána nem ártott volna még ebédelni is, így az egy órás kezdés nekünk irreális volt.

Nettiék elmentek reggel az előkészítőre, én meg kialudtam magam végre a hétközbeni éjszakázások után. Eltakarítottam a hó maradékát az udvarról, hogy ne fagyjon le, s a városban találkoztunk. Elmentünk ebédelni a Hell Hunt nevű étterembe, amelyről már tán meséltem korábban. (Készül majd róla egy leírás a sörös blogban is, de az még várat magára...) Szerintem ez egy nagyon jó hely, viszonylag olcsó is, s már a neve is érdekes. Nem tudom mennyire szándékolt a tulajok részéről, hogy angolul is értelmes észt szavakból alkották meg a nevet, de igazából mindegy is... Angolul a név "pokolvadászatot" vagy valami hasonló förmedvényt jelent, észtül kicsit árnyaltabb a kép. A hell észtül villámlást, mennydörgést a jelent, a hunt pedig farkast... A hely leginkább arról híres, hogy fenomenális sörválasztékkal rendelkeznek, különösen csapolt sörök tekintetében. Kaja nem sok van, de azok legalább finomak, s még Nórinak is sikerült választania.

Jó étvágyat!

A sörlapon többek között szerepelt a csapolt kategóriában az egyik kedvencem, a Belle-Vue Kriek, naná, hogy azt kértem. Nóri beledugta a nyelvét, és közölte, hogy ez jobb, mint a neki rendelt meggylé.

Megkóstolhatom? Kérem szépen...

Többet vissza se adom!

Megebédeltünk szép kényelmesen, és nyugis tempóban oda is értünk a Magyar Intézethez, még várnunk is kellett néhány percet. Jó sokan összegyűltünk ismét, s a programot ezúttal egy könyvbemutató is kiegészítette. Gazda József erdélyi író volt jelen a rendezvényen, aki aktuális könyvét népszerűsítette, s emellett régebbi könyveit is meg lehetett vásárolni. Vettem is kettőt a régiek közül, majd csak lesz időm elolvasni...

Visszatérve még egy pillanatra a Hell Hunt utcájára... Már csak azért is érdemes volt oda elmenni, mert végre felfedeztük a Fekete fejűek házát, akiknek itt is volt egy ingatlanuk Riga mellett. Néhány fotó róla, érdemes vetni rá egy pillantást:

Tisztára mint egy kalóz...

Szombat délutánra volt egy másik meghívásunk is, Laci és Vera (az új konzul és felesége), meghívtak minket magukhoz. Az összejövetelre csak Laci jött el (az időpont nem volt valami jó, Zora (a kislányuk) alvási idejébe esett). Délután négy felé elindultunk a buliból, Laci vitt minket kocsival. Rendesen bezsúfolódtunk, öten ültünk az autóban, de szerencsére nem mentünk messzire.

Zora már ébren volt, amikor mentünk, és éppen Huba is, ő a kisebb, mindössze négy-öt hónapos, sose tudom pontosan mennyi. Nóri nagyon aranyos volt Zorával, szépen eljátszottak egymással, csak néha jött elő az "enyém, nem a tiéd, add ide már mer' széjjel szaggatlak, vagy majd apukám, ha nem megy" jellegű konfliktushelyzetek.

Vera palacsintát sütött, nem nagyon kellett a két gyereknek kétszer mondani, hogy egyenek... Huba is és Zora nagyon nyugodt gyerekek, és jól is alsszank, különösen Huba. A szülők elmondása szerint soha nem volt gond az elaltatásukkal, ami jogosan váltja ki a baráti körbe tartozó szülők irigykedését... Jól eltelt az idő, s nagyon hamar közel jártunk a nyolc órához. Aznap este sem sikerült hát túl korán lefeküdni...

Tegnap viszonylag szép idő volt délelőtt, így úgy döntöttünk, hogy főzünk egy halászlét (ponty és harcsa Afrikából...), ki tudja, mikor lesz rá megint lehetőség. Szerencsém volt, mert mire befejeztem a főzést, akkor kezdett el az idő nagyon elromlani, délután szinte végig szakadt valami, hol havas eső, hol hódara, hol meg csak szimplán eső. Reggelre nem esett hó, csak egy vékony jégréteg fedte az udvart... Állítólag csütörtökig nem is fog változni a helyzet, csak akkor várható újra havazás.

Végül néhány kép az oviból, s a végére egy videó. Nóri úgy nő, hogy kész hölgy már, az egyik képen jól látszik, ahogy a szekrénye mellett áll. Erről jutott eszembe az említett videó. Ezen a pár évvel ezelőtti (2009) felvételen már szinte furcsa....:)

Róka...

Ekkora vagyok már!

Van egy hiba is...

Végezetül az ígért videó 2009 szeptemberéből: