Nincs hó. Nem mintha nagy baj volna, november eleje óta minden nap nyereség, amikor nem kell havat lapátolni, a tavalyi élményekből kiindulva... Igazából nagy hideg sincs, csak időnként megyünk át mínuszba. A legdurvább időjárási helyzet a hétvégén adódott, két napig erőteljesen fújt a szél, az ország belsejében sok helyütt áramkimaradást is okozva. Svédországot és Dániát meg ne is említsük, őket rendesen helybenhagyta a vihar...
 |
| Nóri és Zora a bálban... |
Sajnos a múlt hetünk nem végződött valami fényesen, Netti csütörtökre hang nélkül maradt. Napokig érdekesen kommunikáltunk, hol írásban, hol az internet segítségével. Talált előbb egy férfihangú programot, majd egy női hangot, amely a beírt szöveget felolvasta... Érdekes, hogy mennyit fejlődtek ezek, már egész jól tudnak hangsúlyozni is... Hétfőre már jobb lett a hangja, de azért elment a dokihoz, most is antibiotikumot szed. Tegnaptól én se vagyok a topon, azóta köhögök, kapar a torkom, stb. Pedig jó lenne még a hátralévő heteket lábon kihúzni, van mit csinálni...
Szombaton volt a Katalin bál, de Netti nem jött velünk, nem akart fertőzni. Volt ott gyerek bőven, így aztán Nóri jól érezte magát, leszámítva azt a periódust, amikor hiábavaló ámokfutást rendezett a lufiját visszaszerzendő... Másnap a "követségek vásárán" voltunk a Radisson Blu hotelban, erről már tán meséltem tavaly. Kivonul az összes követség Tallinnban egy standdal, "nemzeti" édességeket, italokat és egyebeket árulnak. A befolyt összeg jótékony célra megy, a tömeg meg óriási. Nóri először el se akart indulni, de aztán csak rábeszéltem...
Ez a hét ritka gyorsan telik, olyan pörgés van, hogy észre sem veszem, hogy megy el egy nap. Ma sikerült kicsit kizökkenni, eljött a központba a nagykövet úr, szinte szokatlan volt egy kis kötetlen beszélgetés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése