Vége egy álomnak...

Talán mindenki tudja a pénteki meccs végeredményét és a körülményeket, de hátha mégse. Meg úgyis szeretek mesélni, úgyhogy egy-két szót vesztegetek erre, meg hát meg is ígértem... Szóval elmentem a meccsre, és szerencsére nem volt farkasordító hideg. A stadionban lassan gyűlt a nép, érdekes módon az írek voltak frissebbek, pedig ők jöttek messzebről..:)

Rendes bemelegítést tartottak a csapatok, majdnem negyven percet hangolták magukat, majd megkezdődött a bevonulás...



Az ír szurkolók 120 fokon pörögtek, néha kicsit túlságosan is. Mint írtam, nem volt hideg (4-5 fok), de azért az kissé túlzás volt, hogy némelyek meztelen felsőtesttel buzdították a kedvenceket... Mikor a meccs elkezdődött, fogalmam sem volt, hogy a bírók honnan jöttek... Csak utólag tudtam meg, hogy Kassai Viktor vezette a meccset, de erről majd később...

Igazából én azért mentem ki erre a meccsre, hogy egy jó, küzdős meccset lássak, ahol mindkét csapat mindent megtesz a győzelemért, és a lehetőségekhez mérten végig kiélezett küzdelmet lássak. Nem szurkoltam senkinek sem, csak a jó játéknak... Ennek megfelelően kezdődött a meccs, az észtek egész jól kezdtek. Az íreknek momentumai sem voltak, a félpályán alig jöttek át, de ott hamar elvesztették a labdát. Az észtek viszont nem tudtak kibontakozni elől kellőképpen, nem találták a rést 20 méterre a kaputól, ott elfogyott a tudomány... Ahogy ilyenkor lenni szokott, az ellenfél ilyenkor szokott egyetlen támadást jól befejezni.... Itt is így történt, az egyetlen addigi épkézláb támadásuk végén egy halovány fejessel megszerezték a vezetést, ahonnan én ültem, eléggé kapushibának tűnt. Szinte felrobbant a vendégszektor, minden ír talpon volt azonnal...

A gól előtt még történt egy érdekes dolog. Szokványos védekező szituáció végén az egyik ír elterült az észt térfélen, a bíró felmutatta neki a sárga lapot. Nem nagyon értettem miért, tucatszitunak tűnt. Ennek akkor lett jelentősége, amikor az egyik észt hátvéd elég szerencsétlen módon adta haza a labdát a félidő vége felé, és az ír csatár lecsapott rá. Az észt utolérte, küzdöttek a labdáért, és az ír egy pillanatra pozicíó előnybe került. Ezt kihasználva mozdult előre, de utolsó emberként az észt hátvéd nem engedte. Na ezt egy olyan teátrális mozdulat követte az ír részéről, amelyet én sose tartottam futballpályára valónak, nem bírom, ha valaki ötszörösen eljátsza, hogy őt mennyire bántották. Szóval dobott magán akkorát, hogy egy hátúszónak is becsületére válna ez az elrugaszkodás. A szabálytalanság kétségtelen volt, és mivel mégis csak utolsó emberként követte el, Kassai elővette a sárga lapot. Itt lett jelentősége az előző sárga lapnak, mert az elkövető ugyanaz volt... Mehetett hát zuhanyozni a középső védő, nem is nagyon vitatta a dolgot...

Ettől kezdve azonban kódolható volt, hogy a meccs nem úgy fog alakulni, ahogyan én szerettem volna, nem lesz itt nagy küzdés immáron... Mert azért jó kis csapat ez az észt, de hatvan percig emberhátrányban fel fognak őrlödni, játék meg nem fog kialakulni. Ezt gondoltam én, és sajnos így is lett. Ebben a játékrészben újabb gól már nem esett, így mentek pihenőre a csapatok.

A második játékrészt megint az észtek kezdék jobban, de sok mindent nem értek el, begyűjtöttek még egy sárga lapot, ezen kívül sok minden nem történt. Egészen addig, míg el nem jött a játékukban az első mélypont, és a kihagyó figyelem miatt elhagytak egy labdát. Ezt aztán az írek könyörtelenül ki is használták, és jött a második gól. Innentől kezdve a továbbjutás elúszni látszott, és az észt játékosokon is látszódott, hogy nagyon nehéz lesz innentől fogva... A közönség még bírta szusszal és türelemmel, töretlenül bíztatta őket. Azonban megint jött egy bosszantó momentum. Ír támadás indult a jobb oldalon, s mikor a csatár átvette a labdát, valószínűleg az észt védő kezéhez érhetett a labda, én nem nagyon láttam, a túloldalon történt. Ha így volt, akkor ez sárgát ér, meg is kapta szerencsétlen, s neki is ez volt már a második. Ezt követően nem váratott magára a harmadik gól, K.O. Közben az észteknek volt egy betörési kísérlete a tizenhatosra, ahol az ír hátvéd buktatott, de az eset kívül történt, hiába vitatták.

A végén jött a kegyelemdöfés. A bal oldalon futott az ír akció, ahogy elnéztem az ír szélsőt, nem nagyon akart ő mást, csak elesni jó helyen, igazából nem akart kapura törni. Elesnie azonban frankón sikerült, Kassai be is fújta a 11-est. Az addig békésen szenvedő észt közönség ekkor fellázadt. Eddig nem szidták a bírót, bár állítom, hogy ha ez nálunk történik, már a meccs felénél kórusban mentek volna mindenféle rigmusok. Én a magam részéről csak azt bántam, hogy ezzel a játékvezetéssel sikerült a szórakozásomat hazavágni, néhány szituációban erősnek éreztem a sárgalapokat. Egész konkrétan, ha a pirosakat megelőző szituációkban Kassai nem nyúl a zsebébe (határesetek voltak), mindenki jobban szórakozott volna, beleértve engem is. Én is meglehetősen bosszús voltam, és megértettem az észtek fájdalmát is, akik akkor már egy emberként skandálták, hogy "fuck you referee", csak hogy Kassai is értse...

Visszanézve az eseteket a Youtube-on, nem lehet azt mondani, hogy Kassai bármelyik esetnél nagyot tévedett volna, mindegyik szabálytalan volt, csak a súlyosságuk tán... No mindegy, elég az hozzá, hogy ezen a meccsen csak az észtek kaptak lapot, az írek nem, pedig az észt válogatott egy elég sportszerű gárda...

A vitatott esetek (a meccs összfoglalója sajnos lekerült a Youtube-ról):

Hazajutni elég nehéz volt, nem járt már semmilyen busz. Taxit pedig 40 perces küzdéssel sikerült fogni csak... A visszavágókat is lejátszották azóta, a tét nélkülki dublini meccsen 1-1-es döntetlen született. Az észteknek még valószínűleg sokáig fog fájni ez a kimaradt lehetőség, Kassai Viktor pedig alighanem a legismertebb magyar mostanság itt... A meccset követően még egy Facebook "rajongói" oldala is támadt hirtelen, ahol viszonylag rövid idő alatt több, mint 30.000 rajongóra tett szert...