39

Még egy érdekesség akadt a múlt héten... Elmúltam 39 éves, s így már én is csak egyre vagyok a negyventől. Valamikor a ködös régmúltban (amikor még az általános iskola gondtalannak látszó éveit éltük...), még a 30 éves kor is oly messzeségben volt, hogy ember azt elképzelni nem tudta, a 2000-es évekről csak a sci-fi könyvekben lehetett olvasni ugyanis. Azóta ebből az évszázadból is elment bizony tíz év, és ez oly gyorsan történt, hogy össze sem tudom vetni az előtte lévő hússzal, azok az idők valahogy lassabban teltek. Összességében ez a legriasztóbb, no meg az is, hogy Nóri is olyan gyorsan nő, hogy csak csodálkozik az ember, hogy mindjárt ő is hét éves lesz, amikor nemrég még azt gondoltam, hogy a hat kilójával milyen nehéz is... Most meg már bőven veri a húszat, és fel sem merül legtöbbször, hogy emelgetni kéne...

No de hagyjuk az évek feletti kesergést, nézzük inkább a jó dolgokat! Az előző posztban emlegetett ünnepség miatt szerdán és csütörtökön alig voltam otthon, így Nettiéknek volt idejük előkészülni péntekre. Én kitaláltam, hogy majd idebentre egy Sacher tortát fogok készíteni, ugyanis itt szinte elvárás, hogy az ember a születésnapjára produkáljon valamit, és megkínálja a többieket némi nemzeti jellegű alkoholos kínálattal is. Nincs ezzel semmi baj, de elkövettem azt a hibát, hogy elmondtam néhány embernek, hogy az iskolapadot vendéglátós intézményben is koptattam még a jura korszak előtt valamikor... Így az elvárások nagyok, viszont nekem időm nem volt múlt héten, így a benti ünnepelgetés erre a hétre maradt...

Pénteken, amikor hazaértem, édes illat és pecsenye illata töltötte be a házat. Nóri valamit nagyon ügyködött a szobájában, nem lehetett bemenni, még azért is harapós volt, hogy felmentem kezet mosni... A sütőben megnéztem, hogy micsoda jó kis kolbászok és hurkák sülnek, s közben Nóri és Netti lejöttek. Nóri becsomagolt valami laposat, kibontva sok-sok rajz volt benne, egyik szebb, mint a másik. Az egyikre még az is rá volt írva, hogy "Boldog születésnapot kedves Apa" Tán mondanom sem kell, hogy mennyire örültem nekik.

Ez az oviban készült kihajthatós lap fedőlapja

Ez volt belül...

Ez meg a Nóri által "szerkesztett" füzet fedőlapja, ezen van a felirat

A rózsaszín pacák matricák...

Az elmúlt két napban Nettiék egy Sacher tortát is készítettek, s kaptam egy távirányítós kishajót is, hogy legyen mivel játszanom, ha lemegyünk a tengerhez...:) Nóri persze kipróbálta a fürdőkádban...

A torta nagyon jól sikerült, eslő nekifutásra majdnem a fele elfogyott.:) A benti bulit keddre tettem, hogy minél többen ráérjenek, Netti aznapra is készített egyet. A nap hátralévő részét játékkal és tanulással töltöttük pénteken (másnap előkészítő volt). Szombaton elmentünk a halpiacra, és az előkészítő után otthon ebédeltünk. Vettem koha és csuka filét, az első hal nevének fordításában még mindig nem vagyok teljesen bizonyos. Szerintem süllő, de még majd futok vele néhány kört. A nagy részét lefagyasztottam, de rántottam ki belőle ebédre is, Nóri egy tenyérnyi (enyém méret...) koha szeletet eltüntetett...

Délután játszóházba mentünk, találkoztunk az új konzullal és családjával. Két gyermekük van, Zora két éves, és Huba, aki nemrég született (remélem jól emlékszem a nevekre). A kisfiú nagyon nyugodt baba, a sivalkodó és rohangáló gyereksereg egyáltalán nem tudta kihozni a sodrából, teljesen nyugodtan elnézelődött, ha meg valaki beszélt neki és szórakoztatta, azért meg különösen hálás volt... Nóri Zorát végigvezette mindenütt, nagyon aranyos volt vele. Kézen fogta, simogatta, megmutatott neki mindent. Sajnos az emelgetésről nem akar leszokni, mindig szólni kell neki.

Nóri és Zora a játék végére...

Negyed nyolc tájban jöttünk el onnan, és jó későn sikerült lefeküdni. Vasárnap vendégünk volt, Eszter, a fiatal lány, aki pár hónapja van itt Tallinnban (egyszer már járt nálunk). Főztem egy halat, lehet, hogy idén utoljára... Eszternek születésnapja is volt (hétfő), így Netti kitalálta, hogy süt egy minimál méretű tortát. Meg is valósította a tervet, Eszter meg nagyon örült. Nóri nemkülönben, az epres tortát szerintem egyedül meg tudta volna enni, ha hagyjuk...

Ez a hét eleddig elég fárasztó, várom a hétvégét. Tegnap volt idebent a buli, előző este még sütöttem egy rakás sajtos tallért, hála az égnek (no és persze Nettinek...), hogy a tortát Netti hétfőn napközben legyártotta. Nagy sikere volt, mire feleszméltem a beszélgetésben, egy morzsa sem maradt belőle. Hasonlóan a tallérból sem, a borokról már nem is beszélve. Vittem be fehér bort (Szeremley, ez a legjobb, amit itt lehet kapni), vörösbort (Bock) és pezsgőt is (Törley), hamar eltűnt az is. Volt barackpálinka és Unicum is, ez utóbbit némelyek nem átallották beleönteni a pezsgőbe. Hallottatok már ilyet?

A barackpálinka kóstolása előtt óva intettem a társaságot, hogy ez némileg erősebb, mint a vodka, de persze az észtek lehurrogtak, hogy adjam már, nem lehet az olyan durva. Az első korty után persze volt visszakozz, "Tamás, ezt nem mondtad, hogy ez ilyen erős..." Pedig de. Minden tiszteletem Rodrigóé, spanyol főnökömé, aki már az első percben deklarálta, hogy ő mindent végig fog kóstolni, és úgy lőn. Eme tervét oly sikeresen tudta túlteljesíteni, hogy amikor már csak páran mradtunk a végén, csak vele még két pálinkát meg kellett innom... Továbbra is szentül meg van róla győződve, hogy el kell látogatnunk közösen a magyar étterembe (az étterem fölött lakik), a jövő héten azt hiszem, már nem bújhatok ki tovább alóla...

Hétvégén Katalin bál lesz a Magyar Intézetben, vasárnap meg a követségek vására, így azt hiszem, nem fogunk unatkozni most sem...

Még valami, míg el nem felejtem. Tegnap, mikor hazaértünk az előkészítőről, Nórit beküldtük a házba, Nettivel pedig bejátszottuk a két autót a garázsba. Eltartott egy ideig, s közben Nóri ügyködött odabent. Mint később kiderült, megterítette az asztalt szépen, és várt minket, hogy menjünk vacsorázni. Hú de nagyon büszke volt magára, de mi is rá...

Néhány újabb óvodai műremek a végére:

Felső sor, balról a harmadik...