Apák napja, s közeledik a tél...

Egyre hidegebb van. Mondjuk szerdán legalább tiszta volt az ég és sütött a nap, de fújt a szél is időnként rendesen. A hétvégén a kert felének kitakarításával végeztem, de nem fogadnék nagy összegben, hogy most hétvégén be tudom fejezni a másik felét. Pedig addig esélyem sincs, délután négy után szürkület van, fél ötre töksötét, s mire hazérek (fél hét), már csak éjjel látó szemüveggel tudnék bármit kezdeni, nagyobb a sötétség, mint a lámák seggében éjfélkor teljes holdfogyatkozást feltételezve... Tegnap este viszont olyan telihold volt, hogy az udvaron olvasni lehetett volna. Amikor hazaértem, -1 fok volt odakint, reggelre ez -4,2 lett, valószínűleg éjszaka még hidegebb volt. Az össze nem söpört levelek megfagyva hevernek most a füvön, lehet, hogy a vasárnap már tényleg késő lesz az összeszedésükre. Hétfőtől mondják a havat, és azt hiszem holnap szét fogok fagyni az A. Le Coq arénában. (Holnap van a várva várt észt-ír EB selejtező első felvonása...)
A hétvégénk viszonylag nyugodalmasan telt. Szombatra sikerült Nórit felkészíteni, annyi házit adnak szegénynek, hogy tán az iskolában sem kapnak majd ennyit. Jószerivel már nem is nagyon játszunk otthon, állandóan tanulás van, nem tudom meddig bírja lelkesedéssel... Kedden van ugye az egyik előkészítő, rohanás az óvodából, fél ötkor kezdik, háromnegyed hétkor vége. Irány haza, nagyjából nyolcra otthon vagyunk, aznap már nincs tanulás (így volt most kedden is, annyi eltéréssel, hogy ünnepség is volt). Szerdán délután tanulás, házi feladat, ugyanez csütörtökön. Ha nincs hozzá kedve, akkor a magyar olvasókönyv kerül elő... Pénteken be kell fejezni, amihez előző napokon nem volt kedve, a magyar matek könyv már nem is nagyon van használatban (majd tán otthon téli szünetben, vagy a repülőn...)... Szombaton előkészítő tíztől délig, vasárnap már az ott kapott házival kell foglalkozni, hogy hétfőn ne kelljen sokáig fent maradnia... Úgyhogy azt hiszem leteszek arról, hogy külön tanárhoz járjon orosz nyelvből, így is le van terhelve szegény nagyon...

Szóval szombaton túlesett az előkészítőn, közben én elmentem egy gumishoz, letárgyaltam vele a gumicserét erre a hétre. (Gondoltam lecserélem magam, de rájöttem, hogy nem hiányzik nekem egy kiadós derékbekattanás a hólapátolós szezon előtt...) Voltam a halpiacon is, vettem egy rakás pontyot és egy afrikai harcsát, három halászlére való adag ment belőle a fagyiba. Tesztképpen vettem két csukafilét is, ki akartam próbálni, milyen rántva. Abból kiindulva, hogy a csuka itt tán kevésbbé büdös, mint odahaza, s a süllőhöz hasonlóan ez is ragadozó hal, jónak kell lennie. Gondoltam én. A helyzet az, hogy ez így is van, csak ajánlani tudom mindenkinek...

Az előkészítő után elmentünk a Kadriorg parkba, ez Tallinn legnagyobb parkja. Tulajdonképpen még nem is nagyon jártunk itt, csak elbuszoztunk mellette rengetegszer. Nóriék voltak itt az ovival hétközben "kincskeresésre", de a játszóteret már nem volt idejük kipróbálni, ezért mentünk most vissza. Hatalmas játszótér van itt, csak olyan hideg volt, hogy egy óránál többet nem tudtunk ott eltölteni.

Folyik némi felújítás is a parkban, olyan, mintha utat építenének. A park bejáratánál egy érdekes közlekedési tábla hívja fel az autósok figyelmét a park élővilágára:

Innen hazamentünk, s igazából nem nagyon emlékszem, mi mindent csináltunk aznap, sőt azt sem nagyon tudom, hogy mit ettünk ebédre, tán a pénteki tészta maradékát. A vasárnapot nagyjából a kertben töltöttem munkával, kihasználtam a jó időt, no meg hogy nincs beállva a derekam. Pontosabban kicsit be volt akkor is, ilyenkor jó a mozgás. Nóri is segített kicsit délután, megtöltöttünk öt hatalmas zsákot zöldszeméttel. Netti kacsát sütött ebédre, még Nóri rendelte hétközben... Miután a kertben kifáradtunk, elmentünk megnézni a kacsákat az erdőben, már majdnem sötét volt.

Kacsaháj darabolása töpörtyűhöz, nem hagyományos módszerrel...

Nóri ebédje ("Le kell fényképezni!!!")

Ki volt téve egy tábla, hogy nem lehet a kacsákat kenyérrel etetni, ezek szerint nekik sem tesz jót, a hattyúkról már korábban hallottam ezt. Így aztán a hozott kenyér ment a kukába, hiába ácsingóztak szegény szárnyasok (Nóri persze adott volna nekik...) Utána kell néznem hát, hogy mit lehet nekik bedobálni...

Már majdnem kiesik...

Kedden volt az apák napja az oviban. Igazából itt november második szombatja, aznap ebéd közben megbeszéltük idebent, hogy melyik országban hogy megy ez. A legjobban nekem a német verzió tetszik. Az ünnep eleve nyáron van, s úgy indul, hogy délelőtt apuka egy ajándékzacskóban kap a csemetéktől rendszerint pár jobbfajta sört. A nap ezután rendszerint valamilyen fajta piknikkel folytatódik (jó esetben a tengerparton), ahol apuka nyugalomban el is fogyaszthatja az ajándékot...

Az óvodai ünnepség négykor kezdődött, és elvileg félórás műsor volt tervezve. Utána mi rohanni akartunk az előkészítőre, így igyekeztünk minden cuccot levinni a földszintre, ahol az ünnepség volt. A dolgot kicsit bonyolította, hogy Nórinak kiesett elől a napok óta mozgó foga, itt látszik a képen, hogy mennyire lógott már vasárnap...

A fogat betette a szekrénybe egy zacskóba (mert ugye este majd jön érte a fogtündér, nem szabad elvesznie...), amit berakott a szekrényébe. Ünnepség közben Nettinek feltűnt, hogy kiesett a fog, és megkérdezte Nórit, hogy hol van. Felment hát érte menetközben, ezalatt a műsor persze ment tovább. A gyerekek verset mondtak, énekeltek, táncoltak, de ezen felül megpróbálták az óvónők az apukákat is bevonni az előadásba. Mivel az orosztudásom nem éri el sajnos azt a szintet, hogy a feladatokat értelmezni tudtam volna, ebből igyekeztem kimaradni, de azért egyben én is részt vettem, nem volt benne különösebb kockázat... Néhány gyereket kiállítottak középre, háttal a nézőknek, majd az elvileg hozzájuk tartozó apukáknak egyenként meg kellett szólalnia, hogy "itt vagyok". A feladat egyszerű, fel kell ismerni apa hangját. A dolog mókás jeleneteket szült, némelyik hangra többen is megfordultak néha, néhány apuka meg hiába próbálkozott, egyik gyerek se ismerte fel... Nórihoz én nem szólok gyakran oroszul, így örültem neki, hogy habozás nélkül vigyorogva megfordult, amikor megszólaltam...

Az előkészítő után...

Ez már otthon készült

Nagy rohanás volt utána a suliba (közben a fog is meglett), másfél órát bent tudott tölteni Nóri. Panaszkodott is, hogy milyen rövid volt. Apropó, fog. Nettinek hétfőn megcsinálta a doki a fogát, akihez Nórival járunk, szerencsére nem kellett kihúzni. Még soha nem kellett az otthoni TB-vel küzdeni innét, most ezt is megtapasztalhatom. Elvileg az OEP kifizeti az itteni ellátásért kiadott összeg 85 %-át, nem is kell hozzá sok dolog: csupán csak le kell fordítani a számlát magyarra, csatolni kell egy kitöltött költségjegyzék űrlapot egy rakás adattal, hozzá kell csapni a Kecskeméten nyáron kapott igazolást, hogy részt vettünk az éves szűrésen, s ha ez mind megvan, nem elfelejteni még mellékelni az APEH-el kötött különmegállapodásról szóló határozatot, miszerint a TB-t nem felejtjük el befizetni havonta... Ugye milyen egyszerű ez? Ezt követően már csak meg kell várni azt a pár hónapot, amíg az OEP megvizsgálja, hogy az összeg kifizetése valóban indokolt-e.

Végezetül néhány friss óvodai alkotás...

колобок

колобок