Tán ez lesz utolsó poszt, mielőtt elindulnánk Magyarországra, ugyanis a következő időszak jelentősen be lesz táblázva, szinte nem is nagyon leszünk otthon... Vasárnap, ha minden jól megy elindulunk majd a Peipsi tóhoz, utána meg jönnek Pimpáék, s miután elmentek, másnap irány haza...
Pénteken Nórinak volt nagyon jó napja, meghívták a szezon tán utolsó szülinapi partijára, azt hiszem szeptember előtt ilyen program már nem lesz. Miinának volt szülinapja az oviból (észt kislány), de érdekes mód az óvodából csak Nóri volt ott. Így aztán a társaság full észt volt, tán 6-8 gyerek összesen. A Tartu mantén volt egy játszóház (nem messze a sulitól), oda szólt a meghívó, mi még nem jártunk ott előtte soha. Nem olyan hatalmas a placc, mint a Juku játszóházak esetében, nincs is annyi játék, de a terület teljes mértékben a bulis csoporté. Ki is használták rendesen, csak táplálkozni álltak néha le.
 |
| Még a buli előtt... |
 |
| Juhééééé |
 |
| Ő Miina anyukája |
A kaját a személyzet hozta, de nem valami gyorsan, így a torta némileg csúszott, amit anyuka készített. Elméletileg fél kilencig tartott volna a buli, és kb. hétkor megjelent egy arcfestő néni is, aki szintén a cég alkalmazottja volt. Olyan lassú tempóban kente a festéket a gyerekek arcára, hogy majd elaludtam, ahogy néztem. Gondolom az lett volna a fő idea, hogy minden gyerek be legyen mázolva még a torta előtt, de ez egyszerűen nem jött össze...
Mint írtam, a tortát anyuka készítette, egész jól nézett ki, mondhatni. Belülről epres volt, nem túlzottan különleges, de finom. Utána még játszhattak egy hosszabb kört, és utolsó attrakcióként a céges csajszik behoztak egy "csokiszökőkutat". Láttam már hasonlókat Brüsszelben működés közben, illetve Kölnben a Lindt gyárban, de élőben most próbáltam ki először. Természetesen hagytuk a gyerekeket érvényesülni, akik boldogan mártogatták a kekszeket és a gyümölcsöket az olvadt csokoládéba... Kicsit az volt fura, hogy a banánt héjastól szeletelték fel, el nem tudom képzelni, hogy ezt tényleg így ennék meg...
Másnap meghívtuk Csabáékat, akik a gyerekek nélkül érkeztek (Nóra és Anikó a nagyszülőknél nyaralnak Kárpátalján), egy kései grillebédet költöttünk el együtt. Lehetett volna jobb idő is (kb. 16 fok volt...), de nem panaszkodom, végülis nem esett, pedig felhős volt. Ira mindenre (hús, desszert, egyebek) "ötös plusz" osztályzatot adott...:)
Másnapra is voltak vendégeink, de aznap iszonyú meleg volt. Roman és Andrea jött el, sajnos Rodrigo nem tudott jönni, mint fentebb írtam. Az új lengyel srácot, Pawelt akartam még meghívni, de ő meg a szüleit kísérgette Tallinnban aznap, ő se jött. Jó nagy adag gulyást főztem, amiből rengeteg maradt másnapra, így Rodrigo és Pawel mégsem maradtak le mindenről, meghívtam őket hétfőre vacsorára. (Különben is, ezek a levesek másnap mindig jobbak...)
Szóval Roman és Andrea jött, de nem érkeztek meg a megbeszélt időben, de ez már meg sem lep, mindig késnek. Most tízre mondták, hogy jönnek (Roman abban bízott, hogy a nap közepén lévő órákban kevés lesz a szúnyog, szinte betegesen irtózik tőlük...), de délben még nem voltak sehol. Én már kint főztem a gulyást a kertben, még jó, hogy nem vártam Romanra (azt mondta, hogy látni szeretné a folyamatot...), amikor Netti kijött dühösen, hogy Andrea most lépett be a Skype-ba. Mire írt neki, már kilépett...
Végül megjöttek persze, Nóri nagy örömére. Hoztak Nórinak egy 500 darabos kirakót is (lovak vannak rajta...), amit este elkezdett kirakni, de hamar elment a lelkesedése, nagyon lefárasztotta magát napközben. Szuper idő volt, mint írtam, néha túlságosan is meleg. Kiraktam a függőágyakat, fociztunk, ugrálóasztal, bújócska... Andreának Nóri még kiásott néhány vadárvácskát is, de koszorút ezúttal nem tudtak készíteni, nemrég nyírtam füvet. No meg a gyermekláncfű szezonjának is vége...
A nagy melegben senki nem tudott igazán enni, maradt egy csomó gulyás még úgy is, hogy öt óra felé ettünk még egy kört. Roman ismét hozott szarvaskolbászt, azt is megsütögettük, grilleztem mellé egy kis húst is, Nóri nagy örömére...
Hétfőn tehát jött Rodrigo és Pawel, még gondolkodtam rajta, hogy elhívom Marco-t is, az olasz srácot, de tartottam tőle, hogy nem lesz elég a kaja... Jó volt a számítás, a fiúk tudnak enni rendesen, semmi nem maradt a gulyásból. Miközben ott voltak, megjelent egy süni a kert végében, épp arról beszéltünk, hogy régebben ez a terület erdő volt, és sűrűn járnak erre a mókusok... Másnap reggel meg a szomszéd kertben masírozott néhány tüskéshátú. Rene, észt szobatársam egy hete kábé kiötölte, hogy milyen hatalmas ötlet lenne sünből gulyást főzni. Mondtam neki, hogy ezzel nem talált ki újat, van nálunk ugye egy népcsoport, akik szoktak ilyesmit enni... A sün itt állítólag nem védett állat, így megegyeztünk, hogy ha szerez 6-8 megtisztított (!) sünt, akkor visszatérhetünk a dologra... Kedden mondtam neki, hogy mostanság mennyi sün bukkant fel nálunk, elkezdett röhögni, hogy tessék, ez a "végzet", ennek a süngulyásnak meg kell lennie:)
Péntekre újabb, szabadság előtti utolsó buli szerveződik nálunk, ha minden igaz tízen leszünk. Ezúttal grill lesz, és megpróbálok micset készíteni, olyat még úgyse gyártottam soha.
Mostanság minden nap szinte biciklivel jövök-megyek, örvendetesen jobban megy, mint múlt héten. Szerdán már 37 perc alatt beértem, új rekord (18,6 km/h átlagban...). Végezetül néhány kép, ezeket kedd este készítettem 23:15 és 23:20 között, végre nem volt felhős az ég:
Simán lehetne odakint bármit még csinálni, csak ne lenne olyan hideg, meg annyi szúnyog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése