Ezen a hétvégén azonban valami elkezdődni látszik, pár napja minden nap órákig esik a hó, s dacára annak, hogy a szomszéd tetejéről folyton le is csúszik, a hó mennyisége szépen növekszik a kertben. Szánkópálya még csak kezdetleges van, de jó úton haladunk...
Pénteken én mentem Nóriért (már régóta vágyott rá...), utána közösen ebédeltünk, de aztán nekem vissza kellett még mennem dolgozni. Igyekeztem a dolgaimat rövidre fogni, de nem sikerült mindenre odafigyelnem, amikor eljöttem bentről: a kulcsom az asztalon maradt. Nem voltam benne biztos, hogy merrefelé hagytam, így inkább visszamentem, közben próbáltam elérni a litván kollégát, már csak ő volt az irodában, amikor eljöttem. Nagyjából félútról fordultam vissza, így vesztettem egy órát a hazaérkezéssel...
Nórinak megvolt múlt héten az első komolyabb dolgozata matekból, de nem sikerült neki valami jól. Sajnos nem tudjuk pontosan miért, a dolgozatot nem lehetett megnézni. Sebaj, a következő biztos jobb lesz. Hétvégére különösebb terveink nem voltak, Laciékat hívtuk el végül vasárnapra. (Próbáltam Eriket is csábítani, de sajnos nem ért rá.) Szombaton és péntek este Nóri megírta az összes háziját, így rengeteg időnk volt játszani, no meg szánkózni az erdőben. Már sötét volt, mire onnan hazajöttünk, s még szaunáztunk is este...
Vasárnap aztán jöttek Laciék ebédre. Huba kedvence továbbra is lépcső, s most se nagyon akarózott neki ebéd után elaludni...
Délután azt terveztük, hogy bemegyünk a Kadriorg parkba megnézni a jégszobor kiállítás megnyitóját, amit a kínai újév kezdetére időzítettek. Jöttek táncosok Pekingből, volt egy kis műsor is, szerencséjükre nem volt hideg. A parkig tömegközlekedve lehetetlenség volt eljutni, többszáz ember próbált például a villamosra felférni. Nem állítottak be a rendezvény kedvéért plusz villamosokat, így mi egy idő után feladtuk a várakozást, lesétáltuk azt a pár megállót Nettivel inkább gyalog. Nóri elment Laciékkal autóval (átöltöztek otthon a rendezvényre...), így ott találkoztunk, a tömegben nem volt egyszerű meglelni egymást. A szobrokat nem nagyon tudtuk közelről megnézni, inkább elindultunk a park belseje felé, ahol egy színpad is volt.
Rengeteg hóember volt a parkban, s a sétányok úgy le voltak taposva, hogy szinte tükörjég volt mindenütt. Helyenként fel volt szórva kaviccsal, de nem mindenütt, így tegnapra esett az idei első esésem... Tűzijáték is volt a programban, de csak másfél óra múlva. Amíg tanakodtunk és bóklásztunk (közben Nóri összefutott egy osztálytársával is), már csak félóra volt hátra, így megvártuk végül.
Laciék pont eljöttek a tervezett helyszín mellett, mikor a megbeszélt találkozási pontunk felé tartottak, így olyan helyről nézhettük a tűzijátékot, ahol nem volt tömeg. A lövedékek szinte felettünk robbantak, Nóri és Zora a szánkón fekve élvezték a látványt. (Huba azért kicsit megijedt...) Végül a követségnél szálltunk buszra, de akkor már elmúlt 8 óra is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése