Szülinapi parti...

Mielőtt a hétvégére rátérnék, s a címre, csak néhány szó még a múlt hétről. Szerdán a lassan szokásos ping-pong miatt később értem haza, s aznap ráadásul volt egy rendes egész-délutános hóvihar, ami időnként hó volt, időnként havas eső. Jó tapadós hó esett otthon is, s Nórinak hóembert támadt kedve építeni. Közben Netti már bejött, de a golyókat Nóri nem nagyon tudta egymásra tenni. Próbálta Nettit kihívni, de amikor kiment, addigra Nóri már diadalittasan egymásra pakolta őket. Így tekinthetjük úgy, hogy ezt teljesen magától építette:

Amikor én hazaértem, már készen volt. Szép mennyiségű hó leesett addigra, s csak esett még folyamatosan, amikor befordultam az utcánkba. Nórival játszottunk egy kicsit, aztán kimentem eltakarítani, mert vizesen másnap még rosszabb lett volna. Tizenegyig kint voltam, aznapra megvolt a mozgásom mondhatni...

Mókus is járt újra a kertünkben, bár manapság ritka vendég. Legalábbis nem kerülnek annyit a szemem elé, mint régen. Ezt a képet is Netti csinálta:

Szombatra meghívásunk volt, de tán ezt említettem. Christian, olasz kollégám holnap lépi át a 40-es számot, így a felesége (Anita, lengyel) szervezett egy kisebb meglepetéspartit a számára. A fő ajándék egy kupa volt egy felirattal, amit én a szervezéskor bögrének értettem (az angol cup szó mindkettőt jelenti...), nem gondoltam, hogy vesznek egy kétliteres kupát a többiek... No mindegy, ez volt tervben, meg egy ajándékutalvány, amit az egyik profi fotósnál be lehet váltani Tallinnban egy méretes családi fotóra...

Ők még nálunk is messzebb laknak a központtól, busz alig jár oda. Így azt beszéltük meg, hogy találkozunk az Operánál, s onnan megyünk tovább közösen taxival, hogy a meglepetés tényleg meglepetés legyen. Nóri alig várta, hogy odaérjünk, szereti az izgalmakat... Roman és Andrea voltak szokás szerint az utolsók... Andrea ezúttal túltett mindenen, ami a sütést illeti: olyan látványos tortát rittyentett röpke 10 óra alatt (állítólag Rodrigo is segített...), hogy Roman alig bírta cipelni.

Heten voltunk egyébként (nem mint a gonoszok), Gary, Rodrigo, Roman, Ludovica, Pawel, Katharina és én (családtagokkal együtt tízen). Tán mindenkit emlegettem már, Ludovica-t és Katharinát tán kevésbé. Katharina német, de lengyel felmenőkkel, így folyékonyan beszél lengyelül, s mivel Barcelonában tanult, spanyolul is. Ludovica viszonylag nemrég érkezett, Szíciliából... Christian felesége szintén lengyel, így a buliban a szervezés és segítség leginkább Pawelre és Katharinára hárult, náluk volt egy biztos közös nyelv...

Tényleg jó messze laknak a központtól, de szerencsére minden taxis jól ismerte a térképet, így többé-kevésbé egyszerre értünk oda. Christian úgy tudta, hogy felesége hívott néhány "helyi" barátot vacsorára, az egész vállalkozást azért képtelenség volt teljesen titokban tartani. Mint utólag mondta, csak a kaja mennyiségét tartotta kicsit túlzónak, de azért sem szólt semmit... Így aztán úgy tűnt, őszintén meglepődött, amikor megjelentünk tízen a házánál...

A kaja mennyisége tényleg félelmetes volt, majd látjátok a képeken mindjárt. Hideg kajából volt legalább tízféle (nem túlzok, meg se kóstoltam mindet), oda se fért mind a "büféasztalra", s mindenki azt hitte, hogy azzal vége is... Lengyel volt a miliő az alkohol terén némileg, így az első pillanatban előkerült egy vodkás üveg. Nem vagyok nagy rajongója ennek az italnak, így én csak a második üvegbe kóstoltam bele, amikor kiderült, hogy amit eddig kaptunk, az csak "előétel" volt, bár mindenki azt hitte, hogy az evéssel végeztünk, sok szabad kapacitás nem maradt senkiben...

Ludo és a tálak...

Ezt állítólag Christian kreálta pradicsomhéjból...

Pawel, Rodrigo, Ludo, Katahrina

Anita és Pawel el voltak tűnve egy ideje, aztán hirtelen előkerültek egy óriási tál hússal, meg "némi" körettel (háromféle legalább...)

A tányérok méretéből a háttérben lemérhető a hús mennyisége... Nóri nem nagyon evett semmit, eltűnt a lányokkal játszani. Christiannak két lánya van, Julia, a nagyobbik orosz iskolába jár, három osztállyal Nóri fölött, szóval kicsit komolyabb már. Ariana, a kisebb, még óvodás, jelenleg orosz óvodába jár. Vele találta meg a hangot leginkább Nóri, nyúzták egymást egész este. Julia-nak már nem voltak jók azok a játékok többnyire, amit a két kicsi kitalált. Christian szerint Ariana-val sem nagyon tudnak közösen sokszor játszani...

A ház egy rönkház volt, nem túl nagy, de ekkora családnak éppen kényelmes. A lányok birodalma a felső szint, ott egybenyitott nagy tér van, mi is körülnéztünk. Van ott egy rakás babaház és egy zongora is...

Igen, ez valamikor élt...

Ariana, Nóri és Julia

Az utolsó képen a család kutyája látható, kissé megfáradtan. Christian állandóan rémtörténetekkel traktál minket, hogy milyen rossz dolga van őneki, mert az otthoni prioritás sorrend ez (állítólag): Ariana, Julia, Anita, kutya, ő... Kissé bosszús, hogy még az eb is megelőzi sokszor, az meg végképp, hogy az ő hálószobájukba jár be öblöseket eregetni. Igen, arra a gázra gondolok... A történetek alapján mindenki azt gondolta bent, hogy egy méretes kutyáról lehet szó, amit már feldönteni is nehéz, erre ott volt ez a padlócirkáló bolhabusz, akinek egy nyikkanásnyi hangja se volt egész este, nagyon jól volt nevelve...

Julia egy idő után megunva a kicsik játékát, bekapcsolta az Xbox-ot a vendégszobában (vagy nappali inkább), ami persze odavonzott pár embert. Már ennek a játékgépnek is van egy olyan kiegészítése, amikor az ember maga a szenzor és az irányító eszköz, nincsen szükség sem egérre, semmiféle segédeszközre. Mindent a kezünkkel, lábunkkal irányítunk, így az ilyesfajta játék már egész jó testgyakorlás is egyben:

Nóri és Julia versenyeznek

Utána már mindenki a tortára várt, tényleg bámulatosan nézett ki... Előtte azért még kicsit fokoztuk a hangulatot:

Roman és Rodrigo

Ludo és Gary

Íme a torta és az ünnepelt:

Ariana és Christian

A felső torta volt a jobbik, sajna az fogyott el hamarabb... A mai napig nem értem, hogyan tudtunk még enni belőle, meg azt sem nagyon, hogyan tudott például három üveg vodka elfogyni... Tizenegy óra körül indultunk haza, addigra a gyerekek már a tévé előtt ücsörögtek odafent. (Bár időnként közben is leültek oda..) Végezetül egy kép a kupáról:

Készült még egy rakás kép ezeken kívül is, érdeklődőknek katt ide. Nóri hazafelé elbóbiskolt a vége felé a taxiban, ami nem is csoda. Másnap tíz órakor inkább felkeltettük, ki tudja meddig aludt volna még... Tegnap este így is nehezen aludt el...