Fő az egészség...

Péntektől vasárnapig "sokat tettünk az egészségünkért", ahogy Nóri szokta mostanság mondani... Kezdődött a dolog azzal, hogy pénteken délután elmentünk gombászni. Pontosabban egyedül indultam el, mert mire elértük egymást Nettivel telefonon, addigra én már hazaértem, ők meg valahol a Stockmann környékén voltak. Végül aztán utánam jöttek az erdőbe, s többek közt találtunk ilyet is (no persze ezt nem szedtük össze):

Nem találtunk olyan sok gombát ezúttal, mint legutóbb, sajnos nem volt sok eső. De azért egy tejszínes gombás tészta kitelt belőle. Este elkezdtük nézni Nórival a román-magyar meccset, mondjuk ő elég hamar elvesztette az érdeklődését. Sajnos siralmas lett a vége, s utána átkapcsoltam az észtek meccsére. Eddig eléggé unalmas meccseket láttam tőlük, amikor kint voltam a stadionban, de bezzeg most jó meccs volt... Amikor odakukkantotam, 2:1-re vezettek a hollandok ellen. Más kérdés, hogy a 95. percben bebukták egy tizenegyessel a győzelmet, de irtó nagyot küzdöttek...

Másnap Nórival elmentünk uszodába, szeptemberben végre kinyitottak. Délután meg elmentünk a már említett futóversenyre... Azt hittem, hogy az összes 8-10 éves lánykát egy futamban fogják indítani, de nem így történt, egy futamban nagyjából 15 lány küzdött:

Mint írtam korábban, a táv nagyon rövid volt, mindössze 300 méter, de mint a képen is látszik, Nórinak nagyobb lányokkal kellett együtt futni (nagyon szeretett volna nyerni...). Végül aztán jópárat megelőzött, de a dolognak nem volt nagy jelentősége, mindenki ugyanazt a Haribo-s szatyrot kapta:

Körbejártuk a sátrakat még, aztán elmentünk ebédelni a Tenkesbe, ott is régen jártunk már...

Ott a legnagyobb változás tán, hogy szakítottak a Krusovice csapolt sörrel, mostanság Budweisert csapolnak, szóval maradtak a cseh vonalon azért... Ezúttal "Balatoni halat" ettem (igen, ilyen étel a magyar gasztronómiában nincs...), Netti pedig kijevit. A hal érdekes volt, kissé olyan, mint a rakott krumpli csak lazacból, s persze főtt tojás nélkül:

Az ebéd után Netti elment boltokat nézni, Nórival mi meg sétáltunk egy jót az óvárosban. Előtte átmentünk a Vabaduse téren megint, ahol már a másnapra készülődtek, s fel volt állítva már a dobogó is. Kézbe lehetett venni a másnapi díjakat is, így ni:

Találkoztunk vele is...

Jó meleg volt mondhatni, még pólóban is izzadtam a napon, de érdekes mód az árnyékos helyeken már fázni kellett. Azt hiszem ez volt az utolsó hétvége, amikor az összes terasz az éttermeknél teljes foglaltságban üzemelt, nem nagyon lehetett szabad asztalokat látni sem aznap, sem másnap...

Ezt nem én találtam ki, hanem ő...

No milyen autó ez???

Az óváros után még elmentünk a Kadriorg parkba is a játszótérre, úgyhogy jó későn fejeztük be a napot... Másnap egy könnyű ebéd után találkoztam Rodrigoval és Pilarral, az volt ugye a terv, hogy ketten Rodrigoval végigsétáljuk a 10 km-es távot, az idő nagyon jó volt hozzá:

Észre se vettük, s már a piritai tengerparton jártunk, onnan kellett visszafordulni az óváros felé. Érdekes mód két cigarettázó emberbe is belefutottunk, azt gondoltam, hogy ilyen helyre már csak olyanok jönnek, akiknek valamilyen szinten fontos az egészségük. Hát úgy látszik, tévedtem... A cél előtt párszáz méterrel volt egy tábla a marathoni futóknak, no persze Rodrigo odaállt mellé:

Végül 2 óra 5 perc alatt abszolváltuk a 10 km-t, nem szaggatuk tehát szét magunkat, de nem is volt tervbe véve, hozzáteszem. Mindenesetre azért jól esett utána meginni egy sört:

Itt már csatlakozott hozzánk Gary és Pilar is, Gary utólag meg már nagyon bánta, hogy nem regisztrált időben. Utána még elmentünk vacsorázni, úgyhogy egész kellemesen telt a vasárnap is...

A héten ugye iskola, sajnos Nóri ebédjét áttettéék 10 órára (!!!), amit én ezek után már nem neveznék ebédnek... Már alig várja ő is a hétvégét, megyünk ugyanis Helsinki-be, ott is alszunk. Két nap "non stop" vidámpark, és egyéb foglalatosságok, ami belefér a vidámpark előtt...