Gombavadászat...

A hétvége nagy része a gombák körül forgott... Pénteken ebéd közben megemlítettem Rodrigonak és Gary-nek, hogy munka után a hozzánk közeli erdőbe készülünk körülnézni Nórival, mert az éjszaka rengeteg eső esett, rengeteg gombánk kell hát lenni. Még valamikor éjjel két óra körül hallottam először, hogy irgalmatlan mód szakad az eső... Rodrigo és Gary rögtön belelkesedtek az ötlet hallatán, s azt mondták szívesen jönnének velem. Hát nosza...

Elmentünk hát öten gombát szedni fél hét kröül, addigra legalább elállt az eső. Rodrigo hozta a feleségét, Pilart is, vele még nem is találkoztunk úgyse. Ahogy az erdő felé tartottunk, érdekes dolog történt. Muszály megemlíteni, mert ilyesmi még soha nem történt velem... Szóval már majdnem az erdőnél voltunk, s Nórival az egyik ház előtti pázsitot sasoltuk, az út és a kerítés között. Ez amolyan senki földje, de a tulajdonosok általában azért nyírják itt a füvet. Szóval az ilyen területeken is szoktunk néha gombát találni, de még soha nem szólt senki érte, ha ilyen helyeken leszedtünk párat.

Most is volt néhány, de mind férges, hagytuk őket a csudába. Épp tovább álltunk volna, de megjelent egy észt néni a kerítésnél, és elkezdett valamit nagyon mondani. Nem nagyon értettem, de senki más sem, udvariasan mondtuk angolul, hogy sajnos nem értjük, mennénk tovább... Ezt meg ő nem értette, s szentül meg voltam róla győződve, hogy az baj, hogy túl közel voltunk a kerítéshez. De nem, mert látva az értetlenségünket, kinyitotta végül a kaput, és invitált minket befelé, mutatva egy gombát a kezében. Akkor esett le, hogy azt szeretné, fésüljük át a kertjét, hátha ott is van valami... Utólag jutott eszünkbe, hogy Nórit sikerrel bevethettük volna tolmácsként, hisz életkorából adódóan a néninek minimum alapszinten kellet bírnia az orosz nyelvet.

Mondjuk nem találtunk ott se semmit, csak elrohadt példányokat, de a gesztus akkor is nagyon meglepő volt. Akik már régóta olvassák a blogot, azoknak nem kell magyarázni miért, de hátha mégse, ezért egy rövid összegzés:

• észtek nem köszönnek rá ismeretlen emberekre az utcán, liftben, játszótéren, sehol se, akor se, ha a szomszédaid...
• észtek nem beszélnek hozzád csak úgy, ahhoz ugye előbb minimum köszönni kéne:)
• észtek nem hívnak meg vendégségbe, nem invitálnak a kertjükbe, akkor se, ha baráti viszonyt ápoltok esetleg évek óta, ez alól csak ritka kivételek vannak

"Jump, Gary, jump!!!"

Azt hiszem, most már tán érthető, hogy miért döbbentem le ennyire... A gombászás egyébként nem várt sikert aratott. Az első percekben Rodrigo talált két bébi őzlábgombát (majdnem szétrúgta őket, én meg majdnem őt...:)), utána meg Nóri talált három kapitálisat (a kalapjuk kb 20 cm volt, magasságra 30...) Ezt követően még jött egy rakás galambgomba, fenyőtinorú, és előbújtak az első gyilkos galócák is már. Rodrigonak nagyon tetszettek, alig bírtam lebeszélni róla...

Pilar nagyon nem szedett semit, csak élvezte a sétát, de ezúttal nem maradtunk soká, kb egy órát töltöttünk az erdőben, nyolc körül visszaindultunk. Nórit leginkább a kisbékák és a kék áfonya kötötte le, visszafelé pedig Gary nyakában utazott, akit az ugrálástól kezdve mindenre rá tudott venni...

Rodrio felesége, Pilar, nagyon kedves, s az sem igaz, hogy nem beszél angolul. Rodrigo állandóan ezt mondja róla, de szerintem nem sokkal marad el tőle:) Netti készített még ebédre lencselevest és lángost (Nóri rendelte), ennek maradékait ettük meg először (előkerült persze a töpikérm és a pálinka is...), míg készülgetett a gombapörkölt. Pilar is, de a többiek is nagyon jól elvoltak a lángossal, még a nevét is megtanulták elég hamar. Pilarnak mondjuk legjobban a papucs tetszett, amit Netti kölcsönadott neki:

Közben elkészült a gombapörkölt is, amibe jutott a reggel még a piacon vásárolt rókagombából és kétféle szárított gombából is, így azért elég jó lett.

Másnap venedégségbe mentünk, hétközben ment a vita köztünk Laciékkal, ki menjen kihez. Végül Laciékhoz mentünk, pedig az idő remek lett volna egy kinti főzőcskézéshez. Meghívtak egy másik családot is, akik mostanában települtek ki ide teljes létszámban. Adrit, a feleséget már ismertük tavaszról, nyár elejéről, a gyerekek és férje (Balázs), nemrég érkeztek. A kisebb lány (Kamilla) három éves, Réka öt, így jól eljátszottak együtt (Hubát persze néha kizárták a játékokból...) Kedves családnak tűntek, azt hiszem nem most találkoztunk utoljára. Késő délután kinéztünk a Kadriorg parkba is a játszótérre, onnan mentünk haza.

Nóri, Zora, Kamilla és Réka

Vasárnap Nórival elmentünk újra gombászni (éjszaka és reggel esett), az eredmény még jobb volt, mint pénteken:

Ebből az adagból ezúttal rántott gomba lett... Ma volt az évnyitó (képek később), egyelőre a sulival minden rendben. Az már látszik, hogy jóval több óra, lesz, mint tavaly volt, s három nap is 8-ra kell menni (szerdától péntekig). Hát majd meglátjuk... Tegnap Nóri azt mondta, hogy várja már az iskolát, csak kicsit tart tőle, hogy majd hogyan tudja megoldani az új feladatokat... Nekem semmi kétségem sincs felőle, de én kissé tán elfogult vagyok.:)