Mons előtt és a hétvégi babgulyás...

No kérem, hát akkor most törlesztés jön. Szóval valahol ott tartottunk, hogy eljött az utolsó hétvége, mielőtt Mons-ba indultam volna. Aktívan telt mondhatni, a kertből nagyjából kitakarítottam, kitakarítottuk a télen a szél által összehordott szemét felét (mostanra már a mind a tíz zsák a kapu előtt van, várja az arra érdemesült szemétszállítókat...)

Szombaton Nórit rá bírtam beszélni, hogy jöjjön velem sétálni (geoládát keresni), mert rendeltem egy "vándorbogarat", akinek az a nemes küldetése, hogy eljusson Csongi barátomhoz Ausztráliába. Meglepetés lesz neki, de mivel lusta disznó, és ezt a blogot úgyse olvassa, nyugodtan leírhatom itt....:) Aki esetleg nem familiáris a vándorbogár téma ügyben, annak ajánlom ezt az oldalt, ahol leírják részleteiben, hogy mi a lótetű is ez tulajdonképpen. A lényeg nagy vonalakban az, hogy lelkes kincsvadászok, mint én meg Nóri, fellelhetik az ilyen vackokat az éppen megtalált dobozban, s ha épp olyan kedvük van, akkor a rajtuk található kód alapján a neten beazonosíthatják, s ha még az ott leírt céllal is bírnak azonosulni, akkor ezek a lelkes amatőrök segíthetik a célba juttatást azzal, hogy egy a célhoz közelebb lévő dobozba beleteszik. Volt nekem már egy ilyenem, de egy gyökér svéd miatt elakadt az ügy vagy három éve...

Sajnos kevés az olyan doboz, amibe ez a travel bug belefér, s a közvetlen szomszédságunkban csak egyetlen egy van, ezt vettük célba. Nóri nem akart buszozni, így gyalog mentünk el a busz végállomásra Laagri-ba, ez maga majdnem három kilométer volt... Sajnos a láda pozíciója, elég trükkös, nem véletlen, hogy nem találják meg sokan, de legalább ezen a "tévúton", amin akkor közelítettük, sok szépet láttunk:

Még szerencse, hogy Nóri erősködött, hogy vigyünk szendvicset, mert amikor szívóágra kerültünk, megéhezett, és befalta a szendvicset is no meg a dugiban eltett kekszet is:

S hogy miért kerültünk szívóágra? A térképen a láda a Pääsküla folyó jobb oldalára volt rajzolva, amelyen híd csak elvétve van, például ez:

Egy szóval jól meg kell tervezni hol halad az ember, mert hogy az élet ne legyen egyszerű, a folyón kívül számos időszakos vízfolyás is van a terepen, amit persze semmilyen térkép nem jelöl. No mindegy, nem ragozom tovább, átkeltünk közülük számoson többnyire száraz lábbal, s mint a képeken is látszik, a talaj helyenként elég mocsaras is volt. Mindhiába, ebből az irányból támadva lehetetlenség volt a folyó jó oldalára kerülni, viszont este e telefonomat böngészve rájöttem, hogyan is lehetne oda jutni, így amikor visszajöttem Mons-ból, akkor már a helyes úton elindulva (akkor már Netti is velünk tartott) megtaláltuk a dobozt, s a bogár útjára indulhatott:

Ő az...

De visszatérve az akkori hétvégéhez: másfél órás küzdelem után feladtuk a harcot, és megpróbáltunk másik két mikro méretű dobozt begyűjteni Laagri-ba, de azokat sem leltük, így totális kudarc lett az út vége, de legalább egy jót sétáltunk (több mint 10 kilométert végül...), s így Nóri szavaival élve, "sokat tettünk az egészségünkért".

Vasárnapra Nórinak színházjegye volt, a Lotte musicalt nézték meg az osztállyal a Nokia Concert Hallban, ahol személy szerint én még soha nem jártam (pár hete a 100 tagú cigányzenekar is fellépett ott...). Nórinak nem nagyon jött be a darab...

Utána elmentünk "ebédelni" (a darab három után ért véget), aztán nagyjából vége is lett a hétvégének, s másnap indultam Mons-ba.

Az étteremben...

De hogy valami aktuális is legyen, meg reflektáljak a bejegyzés címének második felére is: vasárnapra hívtunk vendégeket, s főztem egy kiadós méretű babgulyást a nagyobbik bográcsban:

Még több kép a partiról itt (Tóniék sajnos nem tudtak eljönni, így a maradékot Gary-val és Rodrigo-val pusztítottuk hétfőn egy vacsora keretében, de még így is maradt keddre is...).

S hogy totálisan aktuális legyek, egy csoportkép az iskolai fotózásról, a széleit nem vagdostam most le, ez alapján lehetett rendelni:

Minden más majd később, ma indulunk Stockholmba, s majd csak vasárnap délután kerülünk elő ismét...