Uszoda és a Sedov fregatt és Kirean, no meg EÜ és autó kálvária...

A múlt pénteken eljutottunk Nórival uszodába, az elmúlt négy évben kissé kifakultak róla az emlékei... Nem nagyon emlékezett arra, hogy lenne jacuzzi például, de amikor belptünk a medence térbe, a Boba fett szettet persze rögtön kiszúrta, és felétlenül fel akarta próbálni:)

No persze visszatekintve vicces ez leginkább, íme egy fotó 2010 novemberéből és egy videó:

Szombatra születésnapi partira voltunk hivatalosak (Hanna-Liisa 10 éves lett), így reggel oda mentünk... Két órán keresztül tartott a buli egy trambulinos játszóházban, utána megnéztünk egy falmászós helyet is a közelben, de még nem volt időm felvenni velük a kapcsolatot, minden nap egy rohanás...

Ha van egy kis szabad időm napközben, Nóri bérletének intézését próbálom előrevinni, mert hiába lett végül itteni diákigazolványa, még mindig nem tud ingyen utazni (valószínűleg az nem is fog menni...), de kedvezményes bérletet sem tudok neki venni, mert a béna pilet.ee honlap szerint neki nincs erre jogosultsága... Mert ugye errefelé mindenki a "zöld kártyával" utazik, ami egy chipes plasztik kártya, ami alapesetben nincs személyhez kötve (bárki tudja használni), de lehet személyhez kötött módban is, de ezt csak akkor lehet megejteni, ha az illetőnek van hivatalos lakcíme a lakcímnyilvántartásban. Na itt bukik a történet egyelőre, mert ugye nekünk ilyen nem lehet... No mindegy, tán majd megoldódik ez is... Közben megoldódott, mire ezt publikáltam volna: van nekünk ugye ilyen zöld kártyánk 2012-ből is, akkor még nem problémáztak a lakcímen, így az hozzánk van kötve. Halleluja, Nóri így ezt az utolsó emailek szerint tudja használni, csak vinnie kell magával a diákot, és ellenőrzéskor mindkettőt felmutatni. De ha ez a régi kártya nem lenne meg, akkor az egész történet bukna, szóltam is a központban a személyügyeseknek, hogy ennek menjenek utána, mert szerintem nem csak én küzdök a gyerekeknél ezzel...

Ehhez kapcsolódik a sztori, ami kronológiailag megbontja ezt a posztot, de sebaj, hogy hétfőn voltam az itteni EÜ biztosítónál elintézni, hogy legyen jogosultságunk az észt EÓ rendszerben. No nem olyan egyszerű ám ez, mint ahogy magányos kóbor apácák azt elképzelik, a következő a folyamat:

• ki kell tölteni egy E106 nyomtatványt "igénylő" nyomtatványt (kézzel!) és haza kell küldeni (már itt el van ültetve a hibázási faktor: én rondán írok, és ki tudja, mennyire tud olvasni, aki feldolgozza...)
• Odahaza ez a kérvény befut a magyar biztosítóhoz, közbeiktatva a HM-et mint átviteli csatornát (plusz egy hibafaktor)
• A Kormányhivatal kiállítja ez alapján azt a papírt (telejsen magyar, egy angol szó nincs rajta...), amivel tanúsítja, hogy én benyújthatom az E106 igényemet itt Észtországban magamra, és a családtagokra nézve...

Az E106 nyomtatvány nem tartalmaz mást, csak a normál adatokat és a TAJ számot, az itthoni hivatal pedig leigazolja, hogy ez a szám érvényes, mi valóban biztosítottak vagyunk itthon. Természetesen az első két pont minimum két-három hétig tart, plusz az eredeti példány postázása ide, és mivel tértivevénnyel küldik, naná, hogy be kellett még mennem pluszban a Laagri postahivatalba is, mert épp nemk volt senki otthon, mikor a postás jött...

Na mindegy, emgvolt a full magyar papír, és otthonról bíztattak, hogy ez az észteknek jó lesz... Be is ballagtunk vele Gáborral együtt a biztosítóba (ő kicsit izgult, mert a sok hibafaktor nála be is jött, csak elírták az észt lakcímét odahaza...). Minden rendben ment addig, amíg a nő ki nem bökte, hogy márpedig nekem van lakcímem az észt lakcímnyilvántartásban... Gábor már röhögött mellettem, mert ismerte a horror sztorinkaz at ID kártyáról...

Tán picit meg is emeltem a hangom, de elmeséltem a néninek, hogy NEM, mi azt már töröltettük, én konréten lassan három hónapja, úgyhogy ezt a kört ne kezdjük el újrafutni, mert olyan ideges leszek, mint Zrínyi a kirohanás előtt... Gábor szerint nem látszott rajtam különösebben semmi, de azért a hölgynek leeshetett, hogy szenzitív pontra talpalt bele, mert elég felxibilisen továbbot intett, hogy akkor vigyük inkább tovább a folyamatot... Végig is toltuk a papírmunkát szépen, állítólag három hét múlva Netti is én én is benne leszünk az EÜ biztosítottak között. Hát kiváncsi leszek...

Hétvégén vasárnap megnéztünk két vitorlás hajót, a Sedov-ot és a Mir-t, ezek közül a Sedov a világ legnagyobb működöképes vitorlása, amely még mindig üzemben van. Annak idején németek építették, de háborús jóvátételként a szovjetek kezére került, mostanság orosz zászló alatt vitorlázik, és gyakorlóhajónak szolgál a kadétoknak...

Ezt fűzze be valaki...

Nem volt meleg...

Ő pedig a Mir...

A Sedov méreteit meg lehet nézni a linken, de annyit azért ideírok, hogy 117 méter hosszú... A képekből látszik, hogy az idő nem volt túl kegyes hozzánk, folyton esett az eső, amíg sorbaálltunk, konkrétan szakadt... Így csak a Sedov-ra maradt energia, a Mir-t már nem is térképeztük fel...

A héten Gary-ékkel ebédeltünk, Kirean már nagyon nő:

Ha szerencsénk lesz, akkor jövő hétvégén majd hosszabban is láthatjuk őket, elvileg szombaton vagy vasárnap majd átjönnek hoizzánk. Most szombaton Tóniék jönnek,  október második hétvégéjén pedig Arminék. Közben jövő héten nekem meg keddtől csütörtökig Szlovéniában lesz jelenésem, úgyhogy zajlik az élet...

Ma még egy dolgot próbáltunk elintézni, az autó regisztrálása még hátra van. Hát ez sem megy olyan flottul, mint 2010-ben, ma reggel csak az előzetes vizsgálatra sikerült sokrt keríteni (ott minden rendben volt), de most a papírok az Adóhivatalnál ketyegnek, remélem ők is mindent rendben találnak majd... Csak ezt követően mehetünk majd vissza abba a hivatalba, ahol a forgalmit meg a többit intézik. Tán elintéződik ma, mert az ügyintéző az adóhivatalban csak ma dolgozik még és kedden újra, de én meg csak hétfőn leszek itthon jövő héten... Az utolsó levele szerint a reptéri VÁM hivatalba kéne mennünk, ami nonszensz, az adminos kollégák szerint is idebent... Most az adminos lányok átnéznek mindent, addig nem megyünk sehová...