Szlovénia előtt és után...

Legutóbb ott hagytam abba, hogy tán az autóval sikerül zöldágra vergődni... Hát nagynehezen végül összejött, de nem volt sétagalopp... Kaptunk pénteken egy levelet (email), hogy miden oké, mehetünk vagy Saue-ba szombaton (nincs messze Laagri-tól), vagy hétfőn a központi hivatalba... Úgy volt, hogy Tóniék jönnek szombaton, meg egyébként is, ez az egyetlen nap, amikor nem kell korán kelni, eltoltuk az ügyet hétfőre...

Tóniék tényleg jöttek szombaton, így végre főztem egy jó halászlét...

Ezek állítólag sárga kénvirággombűk, sajna nem ehetősek...

Nem sikerült olyan jól, mint ahogy szerettem volna, de azért persze elfogyott...:) Vasárnap jó pocsék idő volt, így nem mentünk sehová csak tanultunk, hétfőn meg újra szerencsét próbáltunk a nagyszerű autós hivatalban... A sorszámos néni kedves volt, de a pultos hölgy már kevésbbé, nála mufurcabb nőszeméllyel még nem hozott össze itt a jósors... Nem beszélt angolul, mi meg észtül nem, így az első pillanatban megrekedtünk, úgy lefagyott, mint a Windows 7 béta az első bemutatón...

Odasúgta a mellette ülő szintén koros hölgyeménynek, hogy hallod-e, ezek a nyomik nem beszélnek észtül... A sorszámos néni mosolyogva odajött az elején és próbált némi közvetítést gyakorolni, de aztán ő persze eltűnt, így egyedül maradtunk Miss Morcfejjel, aki az ügyintézés előrehaladtával egyre frusztráltabban vette tudomásul, hogy az észt nyelvi képességeink csak nem akarnak javulni...

Hőbörgött magában, meg dúlt-fúlt, időnként a másik szomszéd blokkban ülő fiatal csajnak átszólt, hogy segítsen, de az csak vigyorogva ingatta a fejét. Azaz hagyták főni a vénasszonyt a szituációban, tutira biztos vagyok benne, hogy úgy utálják ott, hogy jobban se kell, csak hát éppen a "leszarjuk, hogy bajban vagy" sziutációnak a fekáliarésze minimum ötven százalékban rajtunk csapódott le, nem csak őt rakták ezzel büntibe...

Az elején folyton azt károgta, hogy "dokument, dokument, dokument...", de hogy mégis milyen, azt észtül se mondta, hogy mi kéne neki, elkeseredettségében nekiállt volna túrni a mappámban, na akkor rászóltam, hogy tán ezt nem kéne, akkor lépett vissza hozzánk újra a sorszámos néni, aki végül segített egy kicsit megint, rájöttünk, hogy a számla kéne a medvének, közben meg kérdeztem tőle, hogy mi a probléma, mert szemlátomást a túloldal nincs megelégedve a világ folyásával... Mosolygott, meg ingatta a fejét, hogy velünk semmi probléma nincs...

No mindegy, nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy rögzítse az adatokat, de hogy nem volt lakcímünk az adatbázisban, az megint kiverte a biztosítékot, pláne hogy a magyar cím meg rögzítve volt... Akkor azért már megszánták, aztán helyretették a gondjait, ő pedig hozott egy új rendszámtáblát, a magyart meg elkérte. Azt mi előtt Nettivel gondosan letakarítottuk, és volt pofánk így letenni az asztalára, na erre úgy felszisszent, mintha lepakoltunk volna oda két vödör orrszarvútrágyát legalább, feldiszítve egy kis pingvinguanóval. Aki épp most ebédelt, attól elnézést, vizuális típusok szintén hátrányba kerültek...:)

Elvette a táblánkat, aztán gondosan letörölgette az asztalkáját, ahol a felségterület sérülést szenvedett, aztán lenyúlt minket vagy 180 euróra, majd intett, hogy most már húzzunk innen de gyorsan... Mi meg szerettük volna megtudni, hogy akkor a magyar forgalmival mi lesz (nem adta vissza, legutóbb visszaadták kilyuggatva...), de nála erre esély se mutatkozott, hogy beszámoljon róla...

Kifelé megkérdeztük a kedves nénit erről, de nem kapjuk vissza... Megkötöttük a kötelező biztosítást a szomszédban, és közben az járt a fejemben, hogy mekkora buli lesz majd pár hét múlva, ha esetleg ugyanehhez a matrónához kerülök vissza, amikor majd a jogsimat hosszabbíttatom...

Új a rendszám...

Másnap elutaztam Szlovéniába, de erről majd írok külön, négynapos rövid út volt. Péntek éjfélkor estem haza, másnap jöttek Gary-ék, főztünk egy gulyást ezúttal...

Kieran nem volt teljesen a topon, dehát új volt neki minden... Hétközben minden napunk esténként tanulással telt, még mindig elég küzdős a házi feladatok megírása, a legtöbb idő a megértésre megy el továbbra is... A legdurvább a történelem, most már a Karoling időszakból kész szakértők vagyunk. Az eddigi témaköröknél az volt a módi, hogy órán kaptak egy kétoldalas kitöltendő űrlapot, azt kellett kitölteni, a tanár beszedte, aztán le is osztályozta. A legutóbbiba már szegény Csabát is bevontuk, a kb kétnapos munka eredményeként négyen kaptunk is egy ötöst:) De a többi se egyszerű, de tán majd pár hónap múlva....

A héten a sok meló mellett volt egy kiemelt tanfolyamunk is (állandóan ide-oda rohantam...), szerencsére magyar résztvevővel, így az egyik este vacsizni is voltunk egy kissé militarista beütésű étteremben:

Kissé nagy adag...

Másnap pedig fogadást tartott a magyar diplomácia, az október 23-i megemlékezés mellett hivatalosan is bejelntésre került, hogy újranyílik a tallinni magyar nagykövetség, ami azért jó hír... Az Akadémián volt a fogadás, szép a kilátás a teraszról...

Hétvégén mozgalmas lesz az élet ismét, holnap Csabáék jönnek, vasárnap pedig Arminék...