A közelmúlt harcai...

Kissé el vagyok maradva megint mindennel, és úgy tűnik, hogy ez az állapot permanenssé kezd válni, és sose érem magam utol semmivel. Minden kicsit másképp van mint az elmúlt időszak során, és hiába tudunk építkezni a tapasztalatokból, mindig jön valami új...

Legutóbb otthagytam abba, hogy jön a hétvége és jönnek Csabáék, illetve Arminék. Voltak is, Nóra itt is aludt nálunk. Jó sokáig fent voltunk, a Level 8 nevű társasjátékkal és Monopoly-val játszottunk, no meg sütöttünk muffint, a lányok nagyon élvezték... Arminék vasárnap vacsorára jöttek, nyírségi gomáclevest kaptak és lecsós szeletet, elbeszélgettünk pár órát... Mindkét nap a Zsolnay étkészletből ettünk, ez is előkerült 18 év után...

Több hetes küzdés eredményeként összegyűjtöttem minden zöld szemetet a kertben, nem kevés lett beőle....

Abban az időszakban szüreteltem néhány paprikát is a chili gyűjteményemről, no meg egy séta kapcsán sikerült néhány gyilkos galócával is összefutni, akik katonás rendben várták a végzetüket...

Október 15-én hétfőn volt az észt-magyar meccs, ahová szép számban kilátogattunk, és sok-sok év után láttam észt gólt, sót gólokat. Meg lettem volna nélkülük, mert így 3:3 lett, nem tudtunk nyerni...

Sokan nem voltak a meccsen, mer az észtek elbukták az első három meccsüket, bezzeg most szereztek egy pontot... Másnap volt a Munkácsy Egyesület 30 éves évfordulójának ünnepsége, ahol egy magyar népzenét jászó együttes is fellépett, akik másnap táncházat is szerveztek:

A két Nóri...

Nóra is eljött, így legalább ketten voltak magyarok a táncosok között. Ott volt a suliból az egyik észt tanárnéni is, aki beszél magyarul, néha összekerültek a tánc közben Nórival... A rendezvény a finnugor hét keretében zajlott, a magyar csapat után egy Urálon túli népcsoport zenekara következett, őket már nem vártuk végig...

A hét további része már csendesen elcsordogált (bár minden nap volt valami...), de péntek estére eljutottunk a pakolási fázisba, hisz másnap indultunk Portugáliába. Ja, de el ne felejtsem: Nórit nagy öröm érte azon a héten... Tekintettel az észt oktatási rendszer informatikai függőségére, kapott munkaeszköznek egy laptopot, amit persze másra is használ...

Szóval Portugália.... Nem akarom két sorban elintézni, ezért majd külön írok róla (hogy mikor, az még kérdéses...), de igen csak jól éreztük magunkat, szerintem senki nem bánta meg, hogy ott töltöttük a szünetet. Volt olyan nap, amikor 28 fok volt, fürödtünk az óceánban, ehhez képest a visszaárkezéskori 3-4 fok kicsit hideg volt...

Szerencsére nem éjfélkor estünk haza csütörtökön, így volt egy kis időnk még délután, de a két órás időeltolódás lassan tűnt el, ráment a hétvége a feldolgozására, és erre rájött még az óraállítás is.... Pénteken főztem egy halászlét (egész jól sikerült szerintem), másnap pedig magyar Istentisztelet volt, utána pedig újra eljött hozzánk Nóra estére...

Készítettek közösen egy cuki flamingós művészi alkotást:

Másnap volt egy kis hóesés, de nem sokáig maradt meg...

Múlt héten pénteken felhívtak az itteni egészségügyi biztosítótól, hogy rendben van a biztosításunk az észt rendszerben (a magamét már tudtam, mert jártam a háziorvosunknál  a jogosítvány meghosszabbítása miatt), és a hölgy azt állította, hogy Nettié is rendben van...

Ha még nem írtam volna, jelenleg az a szabály, hogy nekünk az E106-os hírhedt nyomtatványt kell kitöltenünk, ha igénybe kívánjuk venni az észt egészségügyi szolgáltatásokat, és ha ezt sikeresen befogadja mind a magyar, mind pedig az észt rendszer, akkor ugyanarra vagyunk jogosultak, mint a helyi lakosok. Az előző körben (2010 és 2014 között), ha orvoshoz mentünk, számlát kellett kérni, amit nekem le kellett észtről magyarra fordítani, csatolni hozzá még annak a medvének az anyakönyvi kivonatát is, akinek a fekáliáját 2004-ben a Szent Anna tó mellett lefotóztam, és akkor 2-3 hónap elteltével a magyar biztosító megtérítette a számla 83 %-át... Hát ez az opció most nem játszik (nem kérhetjük), csak az E106-os nyomtatvány...

Hétfőn nagy önbizalommal beballagtam hát a biztosítóhoz (közel van a munkahelyhez, gondoltam rááldozom az ebédszünetet...), de amikor elkértem a papírt, jól pofára estem. Velem minden rendben volt, Nettitől viszont megtagadták az ellátást. Mondtam nekik, hogy kakoj bagoly, memámér? Hát azért, kedves gyülekezet, mert itt Észtországban, ha valaki nem dolgozik, és nem tudja igazolni, hogy VAGY van legalább egy 8 évnél fiatalabb gyermeke VAGY hogy 5 évnél kevesebb van neki hátra a nyugdíjig, akkor az észt szociálisan érzékeny EÜ rendszer nem térít semmit. Igen, jól értettétek, SEMMIT.

Netti esetében egyik eset sem áll fent, így megkapta ugyanazt a "szolgáltatási" szintet az E106 alapján, mint a helyi laksok, azaz a nagy büdös semmit... Próbáltam a hölgytől megérdeklődni, hogy esetleg figyelembe vették-e, hogy mi a NATO megállpodás jogi alapjain tartózkodunk itt, megvonta a vállát. Hátrament az ügyféloldalról a hátsó traktusba, majd onnét kisvártatva egy háromfős konzílium keretében tért vissza, azt hitték hárman majd simán legyőznek.

Megállapdtunk, hogy a döntést nem akarom elfogadni, és nagynehezen kibökték, hogy az érzelmemimet egy A4-es lapra papírra vethetem, ha nagyon akarom, akkor angolul is (észtnek persze jobban örültek volna). Hát én leírtam, és elkérték a központban lévő személyügyes hölgy elérhetőségeit is a biztonság kedvéért. Én megadtam, legutóbb is sokat segítettek a kocsinál. A papírt átvették, és megnyugtattak, hogy pár hétig ne is számítsak válaszra (augusztus óta küzdök ezzel...), mert a minisztérium Pärnuban van (több mint 100 km-re Tallinntól...) és így lassú az ügymenet...

Akkor még úgy gondoltam, hogy a NATO SOFA megállapodás garantálja nekünk az ellátást, így önbizalomban nem csorbulva mentem vissza a központba, és elsírtam a bánatomat a fent említett adminos hölgynek. Azt hittem megnyugtat, de nem, bevitt egy olyan balhorgot, hogy húszig us számolhattak volna rám... Mert a kedves észt honatyák, amikor a NATO jogszabályt megalkották, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ne lehessen lakcímünk, amivel mindenütt szivatnak, minden hivatalban, arról viszont elfeledkeztek, hogy a megállapodásban rendezzék a családtagok EÜ ellátását... Azaz az észt törvények az irányadók, azok alapján meg Nettinek semmi nem jár...

Hát most ott tartunk, hogy írtam haza is a minisztériumba is, hogy ez történt. aztán várom a választ. Észt oldalról nyilván elutasítják a fellebezést, de tán majd a magyar oldalm kitalál valamit, hátha mégis működhet a számlás elszámolás...

De ez még nem volt elég a hétre, másnap keddre beütemeztem a jogosítvány hosszabbítást is... Hogy-hogy nem, újfent fennakadtak a lakcímproblémán, ismét eltöltöttem legalább húsz percet magyarázkodással, plusz űrlapok kitöltésével a normál ügyintézés helyett... Állítólag egy hét múlva kész van...

Szerdán pedig Halloween volt ugye, itt Észtországban kissé nagyobb a kultusza, mint nálunk. Szerintem az európai (különösen a közép-európai) kultórkörben ennek továbbra sincs értelme, de sebaj... Volt "tökpók" verseny a suliban, ezt Netti készítette:

Nóri meg persze ki vol festve reggel:

Este két gyerekcsapat is becsöngetett hozzánk csokiért, az elsők kaptak is. A sötétben Netti úgy látta, hogy a második csapat ugyanaz, mint az első, így azoknak nem adott már semmit, hisz "már kaptatok":) Nóri fél perc múlva vette észre, hogy ezek nem ugyanazok voltak...:)

Az idő az évszaknak megfelelő (de attól még nem jó,,,), de legalább most melegszik. Netti sajnos meg van fázva és hangja sincs, gondolkodom, hogy a szombati kollégáknak szervezett összejövetelt (nyolcan jönnének...) lemondjam, de majd holnaap meglátom.

Vasárnap nekem megint el kell utazni, most épp Németországba tanfolyamra. Az már most látszik, hogy a határidőim eléggé összecsúsznak, nem fogom megúszni, hogy este ne dolgozzak. De hát ez van... Ez a két itt lent hétfő reggel készült, akkor volt egy minimális hó...