Portugália (2018. november 27-30.)

Érdekes módon tavaly kétszer is eljutottam Portugáliába, enm gondoltam volna... Másodszor is Lisszabonba, de akkor már sajnos egyedül. Ezúttal annyi fénykép nem jött össze (alig több lett, mint száz...), itt meg lehet őket sasolni...

Jó korán indultam Tallinnból reggel, és mivel most frankfurti átszállással mentem, Lufthansa gépre kellett szállni. A Frankfurt-Lisszabon út meghaladja a két órát, így meleg ételt adtak, egész sok mindent:

Szerencsére így Lisszabonba is viszonylag korán odaértem, és mivel ez az egyetlen délután volt szabad, kihasználtam az alkalmat arra, hogy megnézzek pár dolgot, ami a korábbi út alkalmával elmradt. Bementem metróval a belvárosba, és először is a híres lift felé vettem az irányt...

Szerencsére nem voltak túl sokan (mégis csak november volt, nem csúcsszezon...), de az idő csodás volt, pólóban sétáltam...

Ezt követően elvillamosoztam Belémbe, két dolog miatt: meg akartam nézni a felfedezők emlékművét, valamint a Belém tornyot.

Az emlékművet elhagyva egy parti sétányon lehetett megközelíteni a Belém tornyot, nagyjából tíz percre van. A torony régebben védelmi célokat szolgált, de aztán lett belőle börtön is, ma meg leginkább csak egy elem az "érdemes megnézni" listán...

Hát egyszer tán tényleg érdemes benézni, de nagy csodákat ne várjatok tőle, a képeken nagyjából rajta van minden. Tán még a legérdekesebb dolog, hogy fel lehet mászni csigalépcsőn a tetejére, de ott viszonylag sokat kell várni: egy lépcső van, és lámpa szabályozaa, hogy mikor melyik irányba lehet menni...

A torony után kezdtem nagyon elálmosodni, így betértem a Pastéis de Belém-be, ahova legutóbb a hosszú sor miatt nem küzdöttük be magunkat. Itt egy authentikus lisszaboni sütit árulnak, és szerintem frissen tényleg elég finom. A krém belül kicsit olyan, mint a francia krémes krémje, a tészta pedig ropogós. Szerintem a kávé is jó, bár portugál kollégám nagyon leszólta...

Kicsit muzeális is a hely...

Ott készülnek a sütik...

Ilyenek is vannak...

Ez a süti meg a kávé csak arra volt jó, hogy ráébresszen, ideje már vacsorázni is, hirtelen brutálisan rámtört az éhség. Még a villamosból kinéztem egy helyet, ami nem volt messze, O Prado-nak hívják... Rendeltem előételt és főételt is, hát nem kellett volna, mert persze a sörhöz kaptam némi sajtot is...

Sölt kolbász, nem volt a legjobb...

Elvileg kardhal, a rizs felejthető...

Hogy aztán a napot tökéletesen zárjam, elmentem az Untappd által javasolt egyik sörlelőhelyre, amit úgy hívtak, hogy Gallas. Szerintem kimondottan jó söröket mérnek ott, érdemes betérni...

A következő napom teljes mértékben munkával telt (mily meglepő), csak este szabadultam ki egy kis sétára, de előtte megnéztem egy boltban, hogy miket lehet kapni azokból a dolgokból, amiket októberben megkedveltünk. Netti rajzolt nekem egy térképet is:)

Meg is találtam szinte mindent:)

Mindenütt karácsonyfák voltak a városban, és úgy volt, hogy az amerikai sráccal együtt fogunk vacsorázni, de aztán végül ez meghiúsult, lemondta. Kénytelen voltam hát egyedül enni...

A "sörmúzeum" nevű (Museu da Cerveja) helyre tértem be, ahol az egész világról lehet söröket kapni, és külön oldalt szentelnek a "portugálul beszélő" országok söreinek, ezen az oldalon megtalálhatók afrikai és persze dél-amerikai sörök is...

A polip olyan szaftosan lágyra volt elkészítve, hogy még ilyen puhát tán soha nem ettem. Szuper volt.

Ez egy angolai sör, bűnrossz, de a pohár legalább egyedi... 

Vacsora után sétáltam egy kicsit, és elmentem meginni egy sört még lefekvésképpen, ezúttal egy újabb helyre, szintén az Untappd ajánlásával (okos ez a szoftver...). Ezt meg úgy hívják, hogy Duque Brewpub, jó pár lépcsőt megmászatnak az emberrel, mire felér oda...

Italozás közben ezt a plakátot láttam meg, és ez előre is vetítette a másnap esti programot...

Ebbe kell dobni a borravalót...

De jó is volt itt felmászni, Lisszabonn nem egy lapos város...

Másnap kimondottan trópusi idő volt, már abból a szempontból, hogy mintha beköszöntött volna az esős évszak, egész nap locsogott az eső...

Szerencsére délután hat felé kimondottan kitisztult, így aznap este is (ez volt az utolsó estém) kimozdulhattam a városba kicsit, és úgy döntöttem, hogy aznap a sört és a vacsorát összekötöm, mert a meglátogatandó hely (Dois Corvos Cervejeira nevű főzde) a hotelemhez képest szinte lent volt a térképről, kb 45 percembe telt odaérni...

Mint említettem, ezt a helyet egy plakáton reklámozták a  Duque Brewpub-ban, egész ponotsan az azon a héten tartott eseménynek csináltak reklámot: ugyanis sörkóstolós napok voltak, meg lehetett kóstolni néhány különlegességet. Enni nincs túl nagy választék, de a jelek szerint a népek nem is nagyon ezért járnak ide...

Belülről egész tetszetős az egység, de az utca elég elhagyatott, kb olyan, mintha otthon valaki a nyolcadik vagy kilencedik kerület legmélyén, egy kis utcában nyitna egy kézműves sörfőzdét...

Azért ez a pohár szép, el is hoztam haza...

Jó nagy tartályokban készülgetnek a sörök, és rengetegen is voltak (alig volt helyem), de akkor is itt kóstoltam a legtöbb sört, hármat vagy négyet, már nem is nagyon emlékszem. A mellékhelyiségnél a jelzések viszont elég egyediek:

Másnap délelőtt már nem sok mindenre volt időm, elintéztem reggel az utolsó pillanatos bevásárlást, aztán mentem is a reptérre...