Érdekes volt szerintem, néhány akkoriban Észtországban élő ember személyes tárgyai adják a kiállítás nagyját, sokszor személyes történetekkel, a zömüket végig is olvastuk... Itt most csak néhány pillanatképet villantok fel belőle, akit jobban érdekel, az kattanjon rá erre a galériára, minden felvétel ott van benne...
 |
| Amikor 1996-ban elkezdtem dolgozni, még pont ilyen kuka volt az irodámban:) |
Utána vacsoráztunk itt, és az óvároson keresztül sétálva mentünk hazafelé, hát már ott is rég jártunk... Másnap végre nem kellett korán kelni, felkelés után viszont elsétáltam a közeli barkácsáruházba egércsapdáért, hogy a méreggel elért részsikereinket kicsit tovább javítsam... Hazafelé találtam vagy egy kiló gombát, így a húsleves mellé aznapra adott volt a második fogás...
A délután egy részét a függőágyak felszerelésével töltöttem (még "függőben" van a dolog, mert csak az egyikhez volt elég alapanyag otthon...):
Estefelé pedig volt egy különleges programunk... Minden év augusztus utolsó vasárnapján van egy rendezvény, amelynek keretében a Balti-tenger mellett fekvő országok polgárai önkéntes alapon 20:30-kor (EET) meggyújtanak egy kellemes máglyát preferáltan valamelyik partszakaszon, és ha vannak ilyen szándékok, akkor azt publikálják is az esemény hivatalos honlapján. Némelyik esemény privát, némelyik publikus, néhol egésznapos koncertes rendezvényt fáznek fel rá, ezek pénzesek is többnyire. Idén több, mint 1140 máglya égett... A lényeg az, hogy spirituálisan, zenével búcsúztatják el a nyarat, és közben mindenki kiélheti rejtett priomán ösztöneit...
Mi a Kakumäi strandra mentünk el, és nem bántuk meg.... Néhány kép és videó, még több pedig megtalálható itt:
 |
| Készültek fával rendesen... |
 |
| Volt élőzene is... |
Jó későn értünk haza, aztán másnap jó hírre ébredtünk:
Egy versenyzővel tehát kevesebb, kint van az újabb csapda, remélhetőleg a többiek is hamar sorra kerülnek, ha vannak...
A délutánt Nórival a piritai strandon és a kalandparkban töltöttük (sok-sok kép itt...), s mivel már szeptember 1. volt, kész csoda, hogy tudtunk még fürdeni is... Ebéd után a strandon kezdtük egy kis emésztéssel, hogy a kalandpályán ne legyen gond az erőlködés közben...
Fürdés után száradás közben megszólított minket egy joviális észt úriember a pad másik végéről, hogy mégis milyen nyelven társalgunk, mert ő a magyarra tippel... Mondtam magamban, hogy lottóznia kéne, de ezt követően meglelpő módon olyan szintű negyedórás konverzáció bontakozott ki, hogy a kölcsönös szimpátia alapján még a Facebook-on is bejelöltük egymást. Most pedig arról nem is nyitnék szavazást, hogy az elmúlt 9 évben ez velem hányszor történt itt meg, de segítségképp elmondom, hogy a szám erősen közelít a nullához... Szóval ez egészen kirívóan ritka eset, ezért is emlékeztem meg róla...
A kalandpark nagyon kemény (Nóri már régóta szeretne ide elmenni), van hat pálya, és persze a számozás emelkedésével a nehézség is nő. Összességében két és fél órát töltött Nóri a magasban, és a 6-os számúnál már igen csak meresztgetnem kellett a nyakam, olyan magasan volt, a nehézségről nem is beszélve...
Nem tudom mennyire látszik az előző videón, de itt Nóri elhagyta az egyik cipőjét, és a meglepetéstől elfelejtett megkapaszkodni a zöld hálóban, így visszacsúszott pár métert, ahonnan a hálót már nem érte el... Segítő személyzet a környéken se volt, így én kerestem egy jó hosszú botot, elkapta a végét, és közel húztam a zöld hálóhoz. Beleakasztotta a lábát, utána feldobtam a cípőt, elkapta, szájába vette a cipőfűzőt, felmászott a platformra, ahol már fel is tudta venni a renitens lábbelit... Egyszerű ez...:)
 |
| A végén egy kis "falmászás" si volt... |
 |
| Ezt már a hátam közepére se kívántam volna az utolsó csúszás előtt, neki meg se kottyant... |
Érdekes mód Nóri még ezt követően se dőlt ki, szeretett volna még egyet fürdeni, így visszamentünk a strandra:)
Hát, este nem nagyon kellett altatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése