Tallinn Marathon és némi gomba...

Pénteken felvettem a rajtszámomat a hétvégére a futáshoz, egyúttal Nóriét is próbáltam begyűjteni... De hiába regisztráltam be őt a gyerekfutásra, mivel túllépte egy ideje a 12 éves kort, nem engedték indulni (tavaly rugalmasabbak voltak...), így a legkisebb lehetséges táv neki már az 5 km... Gondolkodott, hogy elmenjen, de aztán, hogy nem lett senki társa, egyedül nem vágott bele... Én a 10 km-re neveztem, de idén először a futásra, és az 1 óra 15 perces becslésemet túlteljesítve 1 óra 10 perc 45 másodperc után értem be:

Mivel július vége óta nem futottam egy métert sem, ez az eredmény nem is olyan rossz, más kérdés, hogy az izomláz még azért gyötör:) Utána hazajőve megsütöttük a már előkészített steak-et Wellington módra, hát jól is esett a futás után:

Másnap Balázsékkal és Csabáékkal gombát szedtünk, utána pedig volt egy kis sütögetés a tavalyihoz hasonlóan:

Jó sok gombát találtunk, de sokat ki is kellett dobni a férgek miatt. Egy része szárad, a ráncos fenyőgombából leves készült, a rókagomba ma reggel egy rántotta formájában manifesztálódott, egy adag pedig le van pirítva hagymával, maholnap eldől, hogy mi lesz vele...

Ez lett a ráncos fenyőgombából, isteni ízű a belőle készült leves...

Nórinak ma kicsit fájt a torka, remélem nem lesz beteg. Mindenesetre az első 5-öst megkapta idén, igaz, hogy tesiből:)