2019. október 9., szerda

Azt sem tudom, hol áll a fejem...

Hát már iszonyú régen írtam ide... Sajnos sok minden történt azóta, amióta ide jutottam, most is csak pár percem van... A sok minden között van rossz is bőven, de erről majd csak később... Szeptemberben a lenti marathon után két hetet otthon töltöttem (nem így volt tervezve persze), közben Imréék nálunk jártak Tallinnban, készült rengeteg kép is, de nekem csak pár van meg...

Mielőtt azonban erre rátérnék, egy kis technikai érdekesség... "Robi" már egy ideje dolgozgat a kertünkben a fű nyírásán (kicsit butus, de alapvetően azért jól végzi, amit kell), de szeptember közepe óta van még egy új robot családtag, aki "Bori" névre hallgat, igazából egy robotporszívórül van szó... Vele kapcsolatban a butus jelző egyáltalán nem állja meg a helyét, eléggé szisztematikusan térképzeli fel a lakást:



Emellett pedig távolról, telefonról is lehet nyugodtan vezérelni, és még az is megoldható vele, hogy csak egy kis részt nyaljon fel, és ne bolyongjon cél nélkül körbe-körbe... Szóval egyelőre abszolút elégedett vagyok őkelmével.

Én ezt követően mentem haza, és pár napra rá a kertkapunk kissé megfeküdt:

Mert ugye mindig történik valami, talán pár héten belül megjavítják, amíg be nem jön at irgalmatlan nagy fagy... A lenti kép pedig szintén ebből az időszakból való, Nóri egy osztálytársával (Szásával) készített egy fájintos kis tablót:
A hétvégére már megérkeztek Imréék, ahogy írtam, és Netti készített pogácsát egy jótékonysági eseményre (Rakverében volt), ahova aztán el is autóztak:



Nóri egy kis csomaggal, benne dán katonai eledel egy napra...

Csaba gulyást főzött...

Érdekes dolgokat lehetett ott kapni:)

Sokfelé jártak persze amíg itt voltak, egyik alkalommal egy régiség vásárba is eljutottak, ahol szert tettek erre az öreg szerkezetre, jelenleg javítás alatt áll:
Én múlt héten, vasárnap hajnalban érkeztem vissza, rögtön belecsöppenva egy konferenciába, ahol elő is kellett adnom, hála az égnek. Nem baj, legalább itt volt Kapoli Pisti barátom is pár napig, már rég találkoztunk...

Szombaton Istentisztelet volt, ahol csoportkép is készült, pedig nem nagyon szokott:
 Nóri pedig vasárnap végre elővette a fenti dán csomagot, egész nap ezen élt:

Tegnap voltunk kicsit Balázséknál, persze csak korlátosan, mert ma suli volt... Az idő überpocsék, állandóan esik és hideg van, csak remélni tudom, hogy jövő héten Németországban más lesz... Vasárnaptól ugyanis két hétig ott leszek egy tanfolyamon, remélem okosodok is majd egy kicsit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése