Oberammegau (2019. október 13-25.)

Hát ez egy szép hosszú tanfolyam volt... Már csak azért is, mert a címmel ellentétben ez már egy héttel korábban, 7-én elkezdődött, de akkor még Tallinnban ültem az irodában, azaz online kellett abszolválni az első hét feladatait. Sikeresen végig is toltam mindent, elvégeztem vagy 4-5 e-Learning tanfolyamot előtte, elolvastam egy rakás dokumentációt, aztán indulás...

Na az elég nehezen ment, mert amióta nincs Tallinn és München között közvetlen repülőjárat (állítólag újra lesz, azt hallottam...), azóta elég körülményes Oberammergauba eljutni, most is fél négykor kellett kelnem, hogy a 6 órás gépet elérjem. De igazából csak kellett volna, mert nem is nagyon tudtam elaludni, és kettő körül felkeltem, inkább főztem egy kávét, meg ettem egy szendvicset...

Ez már csak az utolsó két szakasz...

Ennek megfelelően az utazás közben jobbára szenderegtem... Először Helsinkibe mentem, onnan Münchenbe, kb 10 óra körül ott is voltam. Onnan már "csak" a vonat volt hátra, először egy 45 perces menet a főpályaudvarra... Ott a nagy bőrönddel átcaplattam egy másik vonathoz, ami Murnauig vitt, előtte szerencsére tudtam venni kávét... Ez zakatolt másfél órát, közben nem aludhattam el... Murnauban volt 6-7 percem átszállni egy harmadik vonatra, az már végállomásig vitt, el is döntöttem a fejem balra... Oberammergauba végül kb fél három körül értem oda, de az állomásnál sajnos nem tudtam taxira szert tenni, így maradt a séta, szerencsére csak 800 méterre volt a szállás... Azért ott kicsit jobb volt az idő, mint Tallinnban, pólóban tudtam sétálni az utcán...

Minden rendben volt, lepakoltam, aztán elmentem beregisztrálni a suliba... Ott beleszaladtam egy méretes sorbaállásba, úgy tűnt, hogy sok tanfolyam lesz a következő héten. Minden papírt begyűjtöttem, aztán elmentem "ebdédelni", akkor már közel jártunk a négy órához. Egy ismerős helyre mentem, az Ammergauer Maxbräu nevű étterembe, ahol már csapoltak New England IPA-t is,. ami Bajorország közepén nagy szó... Helyi patakból fogott pisztrángot ettem, nem bántam meg..

Utána még beszélgettem mindenkivel egy kört telefonon, de hamarosan lehúzott az ágy vízszintesbe, és aludtam mint a bunda, egészen reggel fél hétig...

Másnap megindult az okosodás, de nagyjából szerdáig nem hallottam semmi újat, de nagyjából ezt is vártam. Ettől függetlenül estére agyilag lefáradtam, és mielőtt nekiálltam volna a napközben munkával kapcsolatban beesett emailek feldolgozását, elmentem vacsorázni, aznap csak egyedül. Egy olasz étterembe mentem, sokan nem nem voltunk... De legalább a spagetti egész jó volt.

Az idő egész héten kellemes volt, de másnap reggel különösen, akkor már sétáltunk a sulihoz:

Az a nap viszonylag gyorsan és eseménytelenül telt el, nem úgy a szerda... Akkor beterveztek a szervezők egy kirándulást délutánra a Neuschwachstein kastélyhoz, de arra én nem neveztem be, mert már jártam ott. Egyébként el is maradt, mert nem volt elég jelentkező... Én egy kirándulást terveztem a szép időt alapul véve:

Előtte azonban betértem a közeli pékségbe némi ellátmányért:

Nem volt egyszerű utána elkezdeni mászni, pedig aztán az első 3-4 km után csak felfelé vitt az út, csalóka az első kép a sík vidékről, de a távolban már ott van az a hegyvonulat, amin át kellett jutnom...

Végül aztán sikerült, és Murnau előtt újra sík terepre érkeztem.

Onnan már csak 6-7 km volt hátra, hogy elém tehessék ezt a kedvenc sörözőmben:

Végül kicsit több, mint 19 km-t sikerült menni, egész sok szintet meghaladva:

A következő nap ismét békés mederben csordogált, és aznap este kettesben mentünk a horvát kollégával vacsorázni a Zauberstuben-be. Sajnos Vlado be fogja zárni az intézményt, elmegy nyugdíjba. Kár, pedig szerettem ezt a helyet, különösen a bűvésztrükköket... Mivel Vlado horvát, így a kollégámmal egész jól el tudtak cseverészni... Ja, a szarvas steak is kiváló volt!:)

Pénteken kissé lefáradtam agyilag, így mindenképp szükségem volt egy kis sétára. Mivel már sötétedett fél hét körül, a hegyekbe nem lehetett menni, így kinéztem magamnak a szomszéd falut, Unterammergaut, oda tán vezet normális út... Odafelé tényleg gyalog is mentem, a patak mellett vitt egy kivilágítatlan ösvény, visszafelé ezt semmiképp nem akartam megkockáztatni. Mire átértem a faluba, teljesen besötétedett, és betértem egy étterembe vacsorázni.

Itt ettem a két hét alatt a legfinomabb csülköt, a külseje úgy ropogott, mint az igazi tepertő:

Szombaton egy müncheni városnézős és sörtúrás napot tartottam, ami egész naposra sikeredett, közben számos helyet felkeresve. Mondjuk az út maga több, mint két óra, így nem nehéz kitölteni a napot... Még mindig létezik a "Bayern ticket", ezzel a fajta jeggyel 24 órán át az egész müncheni környék összes közlekedési eszköze (busz, vonat, tömegközlekedés) használható, és 5 euróért további személyeket lehet hozzáadni a jegyhez, akár 5 főig....

Az utcán sétálva a Hofbräu söröző mellett leltem rá erre az egyik kirakatban:

A fenti kolbász után meglátogattam a főtéren lévő játékmúzeumot (a régi városháza épületében van...), utána pedig az Oktoberfest múzeumot...

Játékmúzuem...

... belülről

Oktoberfest múzeum

A két múzeum közül egyértelműen a játékmúzeum a jobb, az Oktoberfest múzeumban nem sok időt töltöttem el.

Ebédre a Paulaner sörgyár sörözőjébe mentem, ahol éppen élő zene ment:

Sajnos a bécsi szeletük nem a legjobb (szétáztatták a hús bundáját...)

A nap vége felé még belefért két hely még, az egyik a Giesinger főzde volt, ahol a közelben Mándoki Lászlót is reklámozták épp:)

Az utolsó megállóm egy igazi tap room volt aznap, rengeteg féle sörrel, de én már csak egyet kóstoltam meg, és persze ettem is valamit... utána még várt rám több óra vonatozás, nagyon nem kellett altatni...

Másnap a horvát kollégával Ettalba kirándultunk, ahol két érdemes látnivaló van, a sajtüzem és az apátság. Mi a sajtüzemhez mentünk először, de vasárnap lévén vezetés sajnos nem volt. Szerencsére vásárló se volt sok, így a pultos néni, aki jól beszélt angolul, elmesélt mindent a sajtok készítéséről... A hűtőkamrában kb 5000 korongnak van hely, így sokáig érlelt sajtok nincsenek. A szag viszont félreismerhetetlen: amint belépünk, rögtön megcsap, és nem is lehet tőle szabadulni..

Végül azért egy sütit is ettünk, és végignéztük közben a német nyelvű oktatófilmet...

Az apátság kertjében sétálva még pirosló epret is láttunk (!), de maga az apátság a fő attrakció természetesen. Impozáns épületegyüttes, tán a pannonhalmihoz tudnám hasonlítani.

Rengeteg illusztris személyiség sírja van a katedrálisban (éppen mise volt, amikor ott voltunk), és elsőre nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan tudták őket a falba temetni. Aztán megnéztem jobban a falak vastagságát, hát nem az a ma szokásos 20-30 centi, ez inkább két méter:

Mielőtt innen hazasétáltunk volna, természetesen megittunk egy sört az út túloldalán, az apátság sörfőzdéjének portfóliójából...

Távolban az Alpspitz és a Zugspitze...

Hódok is járnak erre a jelek szerint...

Aznap valamiféle speciális nap lehetett, mert minden étteremben volt kacsából készült fogás, hát nekem is azt kellett hát ebédre ennem, minő szörnyűség...

Estére a tanfolyam szervezői szerveztek egy kis összejövetelt, egész jól sikeredett, és hazafelé fotózva készítettem ezt a képet, ami szintén elég jó lett:

Hétfőn nyilván megint tanulással folytattuk, de előtte azért megcsoldáltam napfelkeltét, ami nem mindennapi látvány arrafelé...

A második hétről sok izgalmas dolog nem ugrik be, elcsordolgált szépen, és a végén megkaptuk pénteken a jól megérdemelt oklevelet... Esténként néha elmentünk vacsorázni, ha mindenki épp affinitást érzett hozzá (hárman voltunk egy szállodában egymáshoz közel, a horvát kollégám, meg még egy lengyel srác...), de másra nagyon nem maradt erő, közben jöttek a munkás emailek Tallinnból is persze...

Pénteken busszal bevittek minket Münchenbe a reptérre délután. Mivel a járatom csak hét óra körül indult, először arra gondoltam, hogy bemegyek majd Münchenbe, de aztán meggondoltam magam, mert a Finnair a reptéren a fapados kategóriába esik, és száműzve van az 1-es terminálra. Hát ott nem egyszerű megtalálni, hogy hová is kell menni a különböző ellenőrzésekre, keringtem egy darabig, még a finn kolléga a tanfolyamról se tudta, aki már többször repült innen Helsinki-be... Végül persze meglett minden, és Helsinki-be épp záráskor értem a reptéri kocsmába, hogy kikérhessem ezt:

Mivel ez volt az utolsó röppentyű aznap Tallinn felé, a létező összes átszállásos utast megvártuk, így kb 30 perces késéssel szálltunk fel. Á, nem voltam fáradt, mikor hazaértem, kicsit se...