Anyu Tallinnban

Bizony, ilyen is volt... Régebben többször is próbáltuk aput és anyut rábeszélni arra, hogy látogassanak el hozzánk Tallinnba, de nem nagyon sikerült rávenni őket. Most decemberben viszont nem volt nehéz anyut rávenni, hogy eljöjjön, mert nem utazott egyedül, és ő is meg mi is úgy gondoltuk, hogy vélhetően jót tesz majd neki egy kis környezetváltozás...

Nettivel közösen jöttek Pestről Helsinki-n át, ez a fotó még a Helsinki felé tartó gépen készült:

Én kimentem  este eléjük a második géphez, de az csak nem akart elindulni a finn fővárosból, végül madjnem 40 percet késtek, pedig rövid ám az út:

Addig legalább volt időm kicsit körbenézni, és hamar leszűrtem magamban, hogy soha nem fogok itt forintot beváltani:

 Végül aztán leszálltak, én meg beálltam az ajóhoz fotózni:

... előtte

... utána

 Nóri nagyon cuki volt, a késői érkezés miatt készített néhány szendvicset:

Főztem vacsorát is, de már nagyon késő volt, mire a házba értünk (majdnem reggel két óra), sejtettem, hogy senki nem akar majd meleget enni...

Másnap megjött a Mikulás, még ha nagyon későn is, és szegény Nóri ment suliba, mi meg sétálni az óvárosba... Anyu első hetére szerencsére sikerült magam szabadságra tenni, így ki tudtuk élvezni az enyhe telet...

Mondjuk mire a Nyevszkij katedrális környékére felértünk a Tompeától, anyu kissé elfáradt, no meg volt egy párperces hóesés is...

A parlament előtt épp gazdák tüntettek traktorokkal, majd jól kirakják itt is a táblákat a bevezető utakra szerintem, hogy traktorral behajtani tilos, probléma megoldva... Mielőtt a főtérre becsörtettünk volna, meg kellett simogatni a gyíkocskát persze, így van rá remény, hogy anyu majd vissza is fog ide térni valamikor...

A karácsonyi vásárt nem néztük végig, előbb beültünk ide egy kávéra:

Ettünk egy kis sütit is, aztán a kis pihenő után átmentünk a szomszédba, a többszáz éve működő gyógyszertárba. Itt még mindig megvan a szárított kutyaszar, konzervált béka és sün a múzeumi részben:)

Utána még átsétáltunk a vásáron, de mivel elég hideg volt, nem néztünk mindent végig tüzetesen. Visszasétáltunk az autóhoz, elmentünk ebédelni, aztán felszedtük Nórit suli után.

Másnap sikerült rávennem anyut egy kis környékbeli sétára (igazábál csak a környező utcákba kukakntottunk be és elmentünk a boltba), de aznap sem volt az a hímtaglengető hőség:

Netti aznap egyedül ment be Nóriért a suliba, sajnos a sulinál nem tervezetten érintkezett egy figyelmetlen BMW-s fiatal gyerekkel, a srác kocsija húzta a rövidebbet. Még várunk, hogy a biztosító mit fog mondani, egyelőre még nem válaszoltak sajnos...

A miénk bal oldalt lent sérült, nem látványos a dolog...

Ez az ellenfél sérülése..

Másnap jó kis túrát tettünk, elmentünk a Kadriorg parkba. Megnéztük először is Nagy Péter cár palotáját:

Utána még kicsit megsétáltattuk anyut a Japán Kertben, s bár minden zöld volt, valahogy virág egy se volt:

Utána az volt a terv, hogy elmegyünk ebédelni a tengerpartra Piritára, és úgy volt, hogy Nóri is csatlakozik, de végül neki programja lett az osztálytársnőkkel. A tengerparton nem volt az a szokásos jeges szél, de persze fürdőzés így se jött szóba:) Azt találtam ki, hogy beülünk egy panorámás étterembe, és amíg ott vagyunk, anyu onnan is láthatja a tengert:

Jó ötletnek bizonyult, és a kihűlést elkerülendő, anyu szeretett volna inni egy konyakot. Volt az itallalon Calvados, amit már sok éve ki szeretett volna próbálni, hát nosza:

Én nem vagyok egy nagy konyak-fan, de akkor már én is megkóstoltam, és nem bántam meg, életemben ilyen jó konyakot még nem ittam... A pincérlány aranyos volt, a rendelés után visszajött még egyszer, hogy "biztosan" két konyakot akarunk-e inni, nem pedig megosztva egyet két pohárban... Hát még mit nem!:)

Az ebéd minősége is egész tűrhető volt, leszámítva, hogy tőlünk nem messze egy nagyjéból 10-15 fős éltes észt hölgykoszorú nem várta meg a következő dalfesztivált, folyton énekelniük kellett valamit... Tuti valami céges banzáj volt...

Ha már anyu is itt volt, nem maradhatott el a halászléfőzés sem, szerencsére nem volt fagypont alatt a hőmérséklet, így meg tudtuk ezt is valósítani a hétvégén:

A második hetem nekem már lényegesen elfoglaltabb volt, hétfő és szerda között be kellett mennem dolgozni, mert egy tanfolyamra kellett beülnöm. De aztán csütörtöktől újra otthon voltam, és készítettünk például Wellington "bélszínt" szűzpecsenyéből...

No meg persze bejglit is, ipari mennyiségben (volt még egy tepsi), diós linzert, dupla aadg vaníliás kiflit és egy tepsi pozsonyi kiflit is, miért is ne:

Szombaton Nórinak színházba kellett mennie (Diótörő, kötelező iskolai program volt), de aztán délután beköszönt hozzánk Jézuska:

Másnap pedig elindultunk haza repülővel, anyukám már rutinos repülőként immáron:)