Brüsszel előtti és utáni hétvégék...

Hú, de rég írtam ide...

A múlt hétvégén sétáltam egy jót a környéken, és felfedeztem, hogy van egy jó kis tó a mellettünk lévő Harku erdőben:

A kertünkben pedig elkezdtek kibújni a virágok, valószínűleg ezek a nárciszok lesznek, csak el ne fagyjanak szerencsétlenek:

A következő kép sajnos nem sikerült jól, mire elővettem a telefont, elkéstem pár másodpercet. Tipikus jelenség errefelé, hogy a kisgyerekek kezét sokszor nem fogja senki, még a nagyon kicsikét sem. Amikor elndöntöttem, hogy fotózok, a hölgy még a járdán baktatott a babakocsival a jobb oldalon, ez a másfél év körüli gyerek pedig az úttest közepén, egyedül. A képen tán nem jön át, de az utca kanyarodik balra, és onnan bizony néha jönnek autók (az úttestek már csak ilyenek...), és bár lakó-pihenő övezet és elviekben 30 km/h a megengedett sebesség, nem vagyok benn biztos egyrészt, hogy ezt itt mindenki betartja, másrészt meg eléggé bajos itt lefékezni, még ha ki is szúrja a sofőr ezt a csöppséget. Szóval nem igazán tudom ezt a fajta viselkedést feldolgozni, nem tudom, hogy ez a hölgy miként dolgozná fel, ha a gyereknek baja esne... Végül aztán pár perc után odament a gyerekhez (továbbra sem fogta meg a kezét!), és békésen baktattak a kanyar felé, az úttest kellős közepén...

A múlt hetet Brüsszelben (beszámoló később), és péntek délután érkeztem haza, épp szerencsésen ahhoz, hogy Nórival még tudjak találkozni, aki a szakkörös csoportjával ezúttal Lettországba vette az irányt... Ott is töltötték egy versennyel az egész hétvégét, és nem hiába, mert egyrészt jól érezték magukat, másrészt meg el is hozták a verseny első díját..

Egy szépséghibája volt csak a kirándulásnak, szegények csak vasárnap éjfélre értek vissza a sulihoz, így mi se voltunk pihentek hétfő reggel..

Úgyhogy kettesben maradtunk Nettivel pénteken, és először is elmentünk megnézni a ZEMA kiállítás megnyitóját a Magyar Intézetbe. A ZEMA egy magyar cég, és porcelán ékszereket készítenek nagyrészt kézi festéssel. Készítettem sok képet, de csak párat emelek most be ide, akit bővebben érdekel, kattanjon ide:

Itt volt a cégtulajdonos házaspár, meséltek sok érdekes dolgot az ékszerek készítéséről is. A legérdekesebb tán számomra az volt, hogy a különböző színeket különböző hófokon kell égetni, különböző ideig, és persze megvan a sorrend is, hogy mikor melyik színnek kell következnie... Tekintve hogy a kemence átlagos hőfoka 800 fok körül van, és a felfűtés és lehűtés kb 8-10 óra, így a fent látható ékszerek esetében az összes szín ráégetése elég hosszadalmas munkafolyamat tud lenni... És akkor a kézzel festésről még nem is beszéltünk...

Hazafelé még elmentünk kettesben vacsorázni, de az alvás nem esett utána nehezünkre, én például aznap ötkor keltem hajnalban Brüsszelben, még egy egy másik időzónában...

Másnap olyan történt, ami ezen a télen szinte alig: jó pár percig esett a hó...

Még egy dolog, mielőtt befejezném ezt a posztot... Az elültetett chili paprikáim végre úgy gondolják, hogy fejlődni kéne, úgy néz ki, hogy lesz belőlük valami:

Ez volt az első fecske...