Nagyon nem volt megérős vállalkozás, az utolsó körben Nóri esett egy nagyot (addig minden körben büszkén mondta, hogy még egyszer sem esett el...), jól odacsapta a térdét a jéghez, és az esésnél a korcsolya úgy fordult, hogy felhasította a nadrágját, szerencsére a bőrét nem vágta el nagyon, csak felületi sérülést okozott...
No meg se tartalék nadrág, se kesztyű, se sapka nem volt nála, kissé felkészületlenül érkezett meg a korcsolyázáshoz. Persze lehet mindent bérelni, a kesztyű is csak potom 5 euró... Az idő nem volt a legjobb, hol havas eső esett, hol hó, hol meg csak szimplán eső... Mi csak ácsorogtunk a pálya szélén Nettivel, de jól széjjelfagytunk, mint kb Farkas Berci, amíg nézett befelé a makkpörköltre meg az almás-fahéjas teára...
Utána öt és nyolc között volt a rendezvény a Magyar Intézetben, ennyi embert én ott még nem láttam egyszerre... Volt táncház is, így aki akarta, ebben is kiélhette magát, de leginkább beszélgetős eszem-iszom volt... Volt már fél kilenc is, mire elindultunk haza, végül kb negyed tízre értünk a házba, Rékáék is nálunk aludtak. Persze éhesek voltak, így nekiálltunk csirkés wrapot készíteni, ipari mennyiségben:
Másnapra Nórinak volt két olyan házifeladata, amit csak hétvégén lehetett abszolválni, először is fel kellett venni egy videót a Viru kapunál:
Szétosztották valahogy egymás közt Tallinn néhány nevezetességét, és mindenkinek azt volt a dolga, hogy odaállva az entitás elé, mondjon róla pár mondatot észtül. Ebből lesz összevágva majd egy 2-3 perces videó az Észt Köztársaság nemzeti ünnepe (február 24.) alkalmából, hát majd kiváncsi leszek a végeredményre...
A másik feladat már zűrösebb volt, ennek keretében el kellett menni a Kumu-ba (észt szépművészeti múzeum szerűség...) a hétvégén, mert most épp ingyenes volt a tanulóknak. Meg kellett (volna) keresni a XIX. századi részt, le kellett (volna) fotózni 10 db XIX. századi képet, felírni a mű címét, szerzőjét, leírni mit ábrázol, és hogy mit tudhatunk meg a kép alapján a XIX. századi életből...
Előtte Nóri az egyik osztálytársnővel találkozott a Dalosmezőnél, felvették az ő videóját, aztán együtt mentek a Kumuba. Így aztán mi Nettivel nem mentünk be, de lelkére kötöttem Nórinak, hogy legalább 20 képet csináljon, lefotózva a kist táblát a leírással is, hogy legyen miből válogatni. Hazafelé a kocsiban derült ki, hogy tán kettő képe ha van, otthon megnézve meg kiderült, hogy igazából egy sincs... Hogy pontosan mit csinált a múzeumban, nem nagyon derült ki, pedig mi igazán lelkesen szerettük volna megtudni....
Úgyhogy lesz még egy köre ezzel kapcsolatban kedden...:( A hét eléggé zsúfolt lesz... Mivel jövő héten egész héten nem vagyok, és az élet nem áll meg (továbbra sem csinál meg senki semmit helyettem, miért is tenné...), előre kell dolgoznom, amennyit csak lehet. Csak hát lesz csütörtök-péntek relációban egy "Winter days" nevű céges rendezvényünk, ahonnan meg csak igazán nyomós indokkal lehet hiányzoni, elveszik ott is másfél napom... Pedig régen ezeket a rendezvényeket nagyon szerettem, mindig láttunk valami különlegeset...
Mondjuk most hó sincs, a tartui símaraton is elmarad, s úgy hallom a finn kollégától, hogy Finnországban is elmarad egy olyan hagyományos sífutó verseny, amely az elmúlt 80 évben még soha nem maradt el, amióta megrendezik, de most ott sincs hó...
Szóval pénteken várhatóan egy óra körül érünk vissza, azt gondoltam, hogy akkor haza is megyek. Már most látszik, hogy a nagy frászt, pakolódnak be az események a naptáramba délutánra rendesen:( Este össze kell pakolnunk, mert másnap indulunk Gran Canaria-ra, Nórinak is lesz egy hét szünet, meg nekünk is végre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése