Kiborg leszek, Nórinak pedig még mindig egész jól megy a tanulás...

Hát a múltkori hírközlésből indokolatlanul kimaradt, hogy a tavaly bekövetkezett hídösszeomlás következményeit felszámolandó újabb mérföldkőhöz érkeztem január vége felé, elkészült az első implantátumom alapja:

Ennek a szép fémdarabnak most két hónapig be kell a helyére csontosodni, április elején következik egy kisebb ínyműtét (kivágnak hátulról egy kis ínydarabot, az implantátum feletti ínyt felvágják, széthajtogatják, beteszik a levágott ínydarabot, visszahajtják (tisztára, mint a leveles tészta...), összevarják), erre rá kell pihenni kb 4 hetet megint, és akkor jöhet a fog, no meg a két korona az előtte és a mögötte lévő fogra. Június elejére pikk-pakk kész is lesz a tervek szerint...

Mondjuk mielőtt István a fúrást elkezdte volna, bevetetett velem egy fájdalomcsillapítót és egy antibiotikumot előre, ami azért nem sejtetett túl sok jót... De szerencsére nem fájt semmit, bár a fúró kissé más volt, amivel az állkapcsomat fúrta, mint a normál fogászati fúrók: az ügymenet tisztára olyan, mint amikor az ember fel akar rakni egy 20 kilós olajfestményt a panellakásban, ugyanis ő is először előfúrt kisebb fúrókkal, és úgy haladtunk a nagyobbak felé, hogy a végén a tipli beférjen oda ahova kell. Aztán jött egy imbuszkulcs szerű kurbli, amivel betekerte ezt a fémet a helyére, hát azt még bizarrabb volt hallgatni, mint a fúrást...

No mindegy, megvolt, és leszámítva, hogy egy egyhetes antibió kúra követte, egyetlen nap sem fájt, fájdalomcsillapítót nem kellett szednem...

A másik dolog pedig, ami elmaradt, Nóri félévzárása. Továbbra is nagyon ügyes, és ha még lelkesebb lenne a tanulásban akár még jobb is lehetne, de ne legyünk telhetetlenek:

Összehasonlításképp a tavalyi: