Visszaút nyáron

Nyáron a visszajövetel már nem tűnt olyan simának, mint a júniusi Magyarországra utazás, a romló járványügyi adatok miatt már egyre több helyen újra szigorítottak...  Szerencsére azon az útvonalon, ahol mi közlekedtünk, még nem volt sok változás, így nyugodtan végig tudtunk jönni. Lublin felé indultunk újra, és ezúttal ott is aludtunk a városban. Kinéztem előre egy éttermet (már előtte nyáron), amit érdemes volna kipróbálni, hát oda sétáltunk el...

A neve ne ijesszen meg senkit, Sexy Duck-nak hívják, bár azt meg kell hagyni, hogy dekoratív fiatal lányok szolgálnak ki, bár ez szinte mindenütt így van, ha jobban megnézzük...

A lányok nincsenek a szakma csúcsán sajnos, nem nagyon tudnak angolul, és az sem zavarta őket, hogy egy előételnek a főétel előtt kéne megérkeznie... A szűzpecsenyét egy kissé kiszárították, és sajnos kézműves sört se tartottak, de egyébként éhesek nem maradtunk a végére...

A városban annyi ember mozgott, mintha a vírus nem is létezne, tele voltak az utcák és az éttermek is...

Másnap folytattuk a hosszú autózást Lengyelországon át, és megálltunk abban a hipermarketben, ahol idefelő jövet is megálltunk. Most lefotóztam a teljes szárított gomba választékot, bámulatos:

Második megállónkat ezalkalommal is Kaunas-ba terveztük, s mivel 2019-ben találtunk egy nagyon jó éttermet itt, oda szerettünk volna visszamenni. Sajnos valószínűleg a járvány miatt az étterem bedobta a törölközőt, és egy új egység nyílt a helyén, ami színvonalban meg sem közelítette az előzőt...

Ilyet még nem csináltam, visszaküldtünk egy ételt... A kacsamell sütése kényes dolog, nem jó ha kiszírítják, mint egy cipőtalpat, de az se jó, ha nyersen kell megenni, mert azért ez mégse egy érlelt bélszín... Hát a szakácsnak itt sikerült a teljesen nyers húst kiadnia, egyedül a bőrt pirította meg egy kicsit a serpenyőben...

Nagyot nézett a csajszi, amikor mondtam neki, hogy ez ehetetlen, de azért hitetlenkedve visszavitte... Pár perc múlva visszatért, elismerte a hibát, és nem számolták fel a számlánál. Más kérdés, hogy ha én ilyen hibát elkövetnék, akkor minimum felajánlanék egy grátisz desszertet vagy italt, vagy valamit, de ez itt nem történt meg...

Az első képen látszik, hogy mennyire is volt nyers a hús...

Ez a hal sem volt túlfűszerezve, sőt...

Legalább a kagyló jó volt...

Valószínűleg jobban jártunk volna ezúttal az Etno Dvaras-al, de most senki sem vágyott valami nehéz litván ételre... 

Reggel egy macska őrizte a parkolót, szerencsére nem a mi autónkra telepedett rá...

Litvánián megállás nélkül száguldottunk át, és Lettországban is csak a tengerparti parkolóknál álltunk meg, ezúttal egy olyan parkolóban, ahol eddig nem. Itt rövid úton le lehet sétálni a tengerhez, s itt olyat láttam, ami ritkaság a Baltikumban: büfé volt a strandon! Tán meglepő, hogy lelkendezek ezen, de ez nem igazán jellemző ebben a három országban. Legyen akármilyen jó fekvésű strand, nem nagyon törődnek a fürdőzők kiszolgálásával, szinte alig lehet taláni vendéglátós egységeket, ahol enni vagy inni lehetne valamit...

Mondjuk ez az egység sincs a topon, megkérdeztük, hogy mennyit kéne várni egy sült krumplira, 15 percet mondtak... A képeken látható "embertömeg" alapján bele se merek gondolni, hogy mennyit kéne várni egy olyan napon, amikor nem ilyen szeles az idő, és a strand is tele van... Szóval van itt még fejlesztési potenciál, mi csak egy kávét ittunk Lenin társaságában...

Nem álltunk meg ebédelni (hideget ettünk), így elég hamar átértünk Észtországba, ahol az eddig megszokottól eltérően, nem esett az eső, ahogy átléptük a határt... Eddig ugyanis szinte mindig ez történt, ahogy beértünk az Észtországba, felgyűltek a felhők, és eleredt az eső...

A házunkhoz megérkezve, különös jelenségre lettem figyelmes... Próbáltam kinyitni a távirányítóval a kaput, nem ment. Előbányásztuk Nettiét, az se ment, ez már végképp gyanús volt, két távirányítóban egyszerre nem fogy ki az elem, pláne hogy a kaput egy fél éve cserélték a távirányítókkal együtt... Bementem a normál ajtón, előbányásztam a harmadik tartalék távirányítót a fiókból, persze az se ment... Akkor már éreztem némi fura szagot, de akkor még annak tudtam be, hogy a ház egy hónapja zárva volt, nem volt szellőztetve...

Viszont akkor már gyanús volt, hogy nincs áram, és valóban, hiába kattintgattam a kapcsolókat... Na jó, de mióta nincs? Mentem a hűtőhöz, és hamar kiderült, hogy már jó ideje nincs:

Több képet már nem is csináltam, gondolom el tudjátok képzelni, hogy milyen állapotok uralkodtak odabent... Mentem a garázsba rögtön a biztosítószkrényhez, rövid úton kiderült, hogy a főkapcsoló izomból le van nyomva:( 

Így aztán a megérkezésünk öröme hamar bosszúságba ment át, lett is programunk éjjel kettőig, amíg mindent kidobáltunk a hűtőből és próbáltuk kitakarítani... Visszapörgetve az eseményeket, az történt, hogy a tulajjal megállapodva szerelők jártak a házban két nappal azután júniusban, hogy mi elindultunk haza. Problémák voltak ugyanis a riasztórendszerrel, és a cég nem tudott korábban jönni, így megegyzeztünk a sráccal, hogy az ő felügyelete mellett dolgozhatnak...

Roppant hatékonyak voltak, mert a problémát nem oldották meg, a riasztó továbbra sem működik normálisan, az áramot viszont valamiért elfelejtették visszakapcsolni... Tuti, hogy ők voltak, mert minden el volt pakolva a biztosítószekrény elől... Így aztán lett szép nagy kárunk, többek közt a rengeteg medvehagyma is odaveszett, amit órákig szedtünk és daraboltunk össze. Ez persze nem nagy érték, csak eszmeileg, de rengeteg hús is ment a kukába... Végül a tulaj a következő havi bérleti díjban kompenzált minket, de attól még a bosszúság mnaradt egy ideig...

A kertben sem volt sokkal jobb a helyzet egy hónap után, de erre fel voltam készülve, Roibak akadt munkája bőven a következő napokban:

Hát így történt, hogy az utazásnak a vége lett a legmozgalmasabb...