Bohócnap és egyebek

Az udvar és a ház április 2-án

Egyre jobb az idő! A hétvégén vasárnap már valószínűleg közelítette (vagy tán meg is haladta) a plusz 10 fokot, így olvadt az udvarban a hó rendesen, a kövezetről a jég szinte teljesen eltűnt. Azért még a kertben persze tartja magát, bár ott is akadnak már füves foltok. Például a homokozó környéke teljesen elolvadt, lehet, hogy ott van valami a föld alatt... A képen a szombati állapot látható a házról, azóta még tovább olvadt a hó a tetőről...

De mielőtt nagyon belebonyolódnék a hétvégébe, térjünk kicsit vissza a múlt héthez. A héten kétszer is voltunk uszodában hétközben Nórival: a hétfői és a szerdai napot néztem ki magamnak "sportos napnak", ilyenkor egy órával korábban hazaindulok. A pénteki nap meg alapértelmezésben rövidebb egy órával, így kétnaponta egy órával hamarabb leteszem a lantot odabent. Szóval kétszer is úsztunk, és az egyik alkalommal (ha jól emlékszem, akkor szerdán) az uszoda felé menet Nóri megmutatta a körmeit, és nagy büszkén előadta, hogy mitől olyan feketék. Gyurmáztak az oviban, a melléklet képeken talán látszik is, hogy mit. Elmesélte persze, hogy mit alkotott, én meg próbáltam fejben tartani, hogy mielőtt a vízbe mennénk, jól megmossam a kezét... Ahogy áthaladtunk a Vabaduse utcán a lámpánál, vidáman odaköszönt a zöldre váltó közlekedési lámpának (egy ideje mindig így köszön neki...):

- Szia Lámpácska, megyünk az usziba!

No mi van a kezemben?

Utána mindig jó nagyot nevet, és megkérdi, hogy "Ugye, vicces vagyok?". Hát persze...:) Az uszodában ismét megvariálták a beléptetést, még jó, hogy most odabent szóltak róla. Elméletileg most már két lista van, az egyik katonáknak, a másik "civileknek". Érdekes módon én a civil listára kerültem rá, a katonák alatt ők csak az észt katonákat értik. A nemzetközi beosztásban lévő katonáknak, mint én is, a civil listát kell kérni. A nénik a pultnál továbbra sem értenek nagyon angolul, így mókás volt elmagyarázni, hogy melyik lista kell nekem, végül a vállaira mutogatott, és kérdezte, hogy vannak-e vállapjaim...

De akkor előbb az ígért képek, aztán majd folytatjuk... A jobb oldalin sok minden tán nem látszik, hogy mi ez a fekete, de majd mindjárt ránagyítunk...

Így már tán látszik...

Itt az egész csapat

Utolsó segítség: nyussz-nyussz...

A hét közepétől kezdődött a "felmelegedés", no persze nem annyira, hogy csúszkázni ne lehetne az oviban. Van ott egy nem túl szimpatikus fiúgyermek (Alannak hívják...), aki a havas időszakban mindig azzal tüntette ki magát, hogy Nórit nem hagyta a csúszkával lecsúszni az udvaron a lejtőn. Hogy miért nem, az nem teljesen világos, de Nórit számos esetben megríkatta már ezzel. A héten azonban sikerült Nórinak haladást elérnie ezen a fronton is. Igaz, némi külső segítséggel, de azt javasolta ennek a kissrácnak, hogy csúszkáljanak felváltva, ő is használhatja a csúszkát. Érdekes mód, azóta nincs gond. A mellékelt videó délután készült, amikor Netti ment Nóriért:



Pénteken nem mentünk úszni... Aznap viszont megállt az órám, de szerencsére sikerült benne elemet cseréltetni. Próbáltam magamban felidézni, hogy láttam-e valahol órást, de semmi nem jutott eszembe, így kénytelen voltam Gabit felhívni. De nem ez volt a pénteki nap legnagyobb eseménye, hanem a "Bohócnap". Aznap volt április 1., és ez oviban nagy bolondozást terveztek aznapra: azt kérték, hogy minden gyerkőc öltözzön be bohócnak. Netti előző este késő estig készítgette, varrogatta a "jelmezt", délután Nórival is próbáltak. Ilyenre sikeredett:

Felícia és Nóri

A Nóri mellett álló Felícia egy elég szocializálatlan lény. Túl azon, hogy nem köszön senkinek előre, vissza se köszön. Minden reggel megtörténik szinte, hogy Nóri odaáll mellé, vagy eléje, és ráköszön 23-szor, de semmi válasz. Nettinek se nagyon köszön, de a héten mintha fejlődés állt volna be. Nem tudom már pontosan mit akart kérdezni Nettitől, de nagyon akarhatta. Netti mondta neki, hogy nem tárgyal vele, tán sejti, hogy miért. Erre kierőszakolt magából valamit, de csak Nettinek, Nórinak továbbra se...

Ahogy említettem, hétvégén jó idő volt nagyon, ennek ellenére senki nem akart kijönni velem sétálni egy kicsit szombat délután. Pedig végre sapka nélkül is nyugodtan lehetett lófrálni, élveztem a "meleg" levegőt. Egy kicsit próbáltam törni a jégen az udvarban, de nem sok sikerem volt. Mondjuk a vasárnapi olvadás fényében felesleges munka is lett volna, szinte minden jég eltűnt a kövezetről. Szombaton a lányok rablóhús készítésébe fogtak, ezt örökíti meg a következő pár fotó:

A végeredmény elég jól sikerült, jól csúszott hozzá a Saku üdvöskéje... A vasárnapot otthon töltöttük, nem mozdultunk ki. Nóri este alig bírt elaludni, szombaton nem volt ezzel gond, amikor előtte usziban voltunk. Na majd ma este biztos fog, délután megyünk úszni ugyanis. Holnap is jó napja lesz, mert cirkuszba mennek az ovival, kíváncsi vagyok, miket fog mesélni...