Chaniatól a bárányhimlőig

Hangzatos címet sikerült választani, annyi bizonyos, de a cím második felében sok öröm nincs, az első feléről meg majd később írok, ha lesz rá idő... Nóri pár napja bárányhimlős, és sajnos elég nyűgösen viseli kicsi szívem, különösen az éjszakák nehezek. Ma (április 27. van) éjszaka alig aludtunk, és végül 10 órakor (!) ébredt fel másnap. Tán nem árulok el vele nagy titkot, hogy ez igen csak ritka, többnyire inkább hét óra előtt szokott ébredezni...

De inkább térjünk rá előbb a jó dolgokra, felejtsük el egy kicsit a jelent, ezen a dolgon úgyis csak az idő, és Nóri immunrendszere segít, ami hála az égnek azért a hosszú anyatejes korszaknak köszönhetően elég masszív és erős (nagyon ritkán beteg). Szóval szerencsésen megérkeztem Krétáról, és találkoztunk Nettivel és Nórival a reptéren. A reptér épületéből kilépve még gondolkodtam rajta, hogy elő kéne bányászni a kabátom külsejét is, mert csak a polár kabátom volt rajtam, de erre szerencsére nem volt szükség, szépen sütött a nap. A reptéren nyomát sem láttam hónak, hétfőn, induláskor azért még akadt egy-egy kupac....

Elmentünk az Ülemiste-be vacsorázni, és csak utána mentünk haza. Nóri otthon újra megéhezett, és az ajándékok előszedése közben megakadt a szeme az olívabogyó pasztán. Azt mondta, hogy márpedig ő ezt megkóstolja, kíváncsian vártam, hogy mit fog szólni hozzá. Meg voltam róla győződve, hogy azt fogja mondani, hogy "nem ízlik", de nem ez történt. Megevett belőle egy egész szelet kenyeret, csak néztem... Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy csak az első üveg ízlett neki, a többi nem. Az első üvegnél a savanyításhoz nem ecetet, hanem citromlevet használtak, azért az más aroma...

Leginkább persze a szív alakú ékszerdoboznak örült a lelkem (no meg a bele való nyakláncnak és karkötőnek), rögtön elkezdte átstruktúrálni (struktúrális reform...) a meglévő készleteit... Elég későn sötétedik mostanság, így már bőven elmúlt tíz óra, mire őkelme ágyba került. Roppant nehéz követni néha a napirendet, fura hogy nyolc órakor még fényesen süt a nap...

Remélem nyáron már nem lapátolunk...

Másnap nem mentünk sehová, igazából élveztük a jó időt. A kertben azért még akadt hó, így Nórival kicsit lapátolgattunk, pontosabban szólva próbáltuk kicsit szétteríteni. Igazából már csak azok a kupacok vannak meg, amiket a hosszú tél folyamán felhalmoztunk, de már nyoma sincs a fejem fölé érő magasságnak. Ugyanis helyenként akkora volt... Sajnos a kerítésünk több helyen leamortizálódott, ha végleg eltűnik a hó, majd lesz mit javítanom, egyelőre még nem férek hozzá. A legtöbb sérülés azon az oldalon van, ahol a szmoszéd háza áll: a tetőről lezúduló jég és hó tette a legtöbb kárt. A másik szomszédnak mi is kissé hazavágtuk egy helyen a kerítését. Drótból van végig, és a kapun kívül nem nagyon volt sok választásunk: a kerítés mellé kellett építeni a kupacot. Nem csak mi, orosz szomszédunk is odahányt egy rakás havat, de az olvadásnál már a kerítés nem bírta a terhet, a felső merevítő huzal elszakadt, az egyik oszlop meg megdőlt egy kicsit. Azóta Armin járt nálunk (van egy két gondunk ismét...), és megnézte a kerítést is, mert a szomszéd felhívta. Ha jövőre is ilyen extrém tél lesz, akkor majd küld pár embert, és a kapu előtti hótömeget behordatja hozzánk a fűre. Erre azért én nem vállalkozom...

Megetettük az állatokat is, és az etetőnél az elmúlt napokban újabb madárfajok tűntek fel, egyelőre nincsenek beazonosítva:

Rajtuk kívül is akadnak újabb madárkák, de a többiekről igazán jó kép még nincs. Mókus barátaink is vissza-vissza térnek, de most már az sem nagyon zavarja őket, ha kint vagyunk a kertben, nyugodt lélekkel tesznek-vesznek tőlem öt-hat méterre. Az egyik nap éppen a lehullott gallyakat daraboltam, a baltára és a fűrészre is fittyet hánytak:

A hó után rengeteg levélszemét és gally maradt a kertben (néha egész durva szélviharok voltak a télen...), így ideje volt egy kicsit összeszedni. Ott, ahol felszáradt a felső földréteg, már a lombseprűt is lehetett használni, és szépen nőttek a kupacok a kertben a szabadságom alatt... Szombaton még csak félgőzzel álltunk neki ennek a dolognak... Végre a biciklit is lehetett már intenzívebben használni, bár az első pár alkalommal nem nagyon ment az újrakezdés (októberben otthon már egész jól ment Nórinak). A hét közepére viszont már egész jól vette a kanyarokat is, de a fékezéssel azért még vannak gondok. Az otthoni biciklije kontrás volt, de ez a használt kétkerekű, amit itt vettünk, csak a kormányon lévő fékekkel állítható meg.

Juhéééé, semmi sem állíthat meg!

Szombaton tehát nem mentünk sehová, de vasárnap bementünk a városba. Netti igazából a Stockmann áruházba szeretett volna eljutni, ahol a héten tartották az "őrült napokat" (fordítás), mindenből engedtek egy kicsit. Hozzáteszem van miből, mert ez Tallinn legdrágább áruháza. Ilyenkor valamelyik légitársaság is szokott akciózni, a tavalyi októberi napok alkalmával például a Finnair kínált olcsón jegyeket. Most az Air Baltic hirdetett akciót, és minden nap más városokba, más időpontokra kínáltak egész olcsón jegyeket. Gondolkodtunk rajta, hogy elmegyünk valahova, de aztán végül nem foglaltunk jegyet sehová, vasárnap már csak októberre lehetett volna. Azok a városok pedig nem tűntek túl vonzónak az októberi időjárásban...

A városban keresztül-kasul reklámozták ezeket az akciókat, többek közt a budapesti repülőjegyeket is a mellékelt plakáttal. Nem nagyon tudom, hogy az elkövetők magyar vagy észt marketingesek, de bárki is volt az, elég fura kép el benne az országunkról...

Amit Netti szeretett volna akciósan venni, már nem kaptunk semmit, Nóri viszont végignézte a játékosztályt... A bolttúra végén lementünk az élelmiszerosztályra, ahol kaptunk pucolt (!) pontyot, errefelé nem nagyon divat megpucolni. Nóri másnap halászlét szeretett volna venni, így vettünk egy szép nagy állatot, mellé pedig még egy kicsi és egy nagy sügért. Vettünk még lazacot is, jó lesz majd egyszer megsütni azt is. Az élelmiszerbolt mellett van egy külön italos bolt is, bementem körülnézni. Hát leesett az állam... Itt találkoztam eddig a legtöbb belga sörrel, legalább húsz-harminc félét tartanak! Vannak 0,75-ös üvegek is, és legnagyobb döbbenetemre felfedeztem a Deus-t is a polcon, amit már nagyon régóta meg szeretnék kóstolni. Nem vettem meg, de most már kicsit bánom, hamarosan el fogok menni érte... Vettem Orval-t is, most már van hozzáillő poharam is, ez végre egy jó kóstoló pohár. Semmi akadálya mostantól a még jobb teszteknek...:) Hogy mi ez az Orval? Ez az egyik kedvenc söröm, de erről majd a másik blogban, egyszer...

Hazafelé villamossal mentünk egy darabon ismét, és az ablakból kinézve felfedeztem egy bolt tábláját, amit eddig még nem vettem észre. Nem tudom, hogy az észteknél mit jelent a muff szó, az észt-angol netes szótár egy az egyben ugyanazt adja, így tán a ruhadarabra vonatkozik a mellékelt tábla... Ha meg nem, akkor bármelyik vicclapban helye lenne..:)

Halakkal felszerelkezve értünk hát haza, volt mit pucolni. Nóri is nagyon szeretett volna segíteni, így a kisebbik sügért ráhagytam. Nagyon lelkesen pucolta, de a bőre nagyon szúrós ennek az állatnak, ezt nehezen viselte...

Akkor is megpucollak!

Másnap sem voltam segítség híján, Nóri az egész halfőzési procedúra során sok mindenben segédkezett, legelőször is összevágta nekem a hagymát, bár egyszer azért elment kimosni a szemét... A halakat pedig közösen raktuk a bográcsba, de ez magától értetődik...

Kijött velem persze a kertbe is, nagy szerencsénk volt, mert hétágra sütött a nap aznap is. Egy idő után még a polárfelsőmet is le kellett vennem, persze utána nehéz volt Nórival elhitetni, hogy neki bizony magán kell tartania. Miközben a halat feltettük, segített összszedni az ágakat a környéken, egész jó nagy kupac gyűlt így össze, egy darabig tán el fogunk belőle főzőcskézni... Előkerült újra a bicikli is, de menetközben néha azért megállt nekem segíteni:

Az ugrálóasztalt is kitettem a napra, de Nórinak ezúttal nem volt ugrálhatnékja nagyon, inkább elpihengetett mellettem egy-egy kör biciklizés után. Ezt a képet eközben készítettem:

De jó idebújni...

A hal most egész jó lett, hála az aregentin vörösbornak. A benzinkúton vettem még délelőtt, de kicsit korán értem oda. 10 óra előtt ugyanis nem adnak alkoholt, én meg tíz előtt 4 perccel érkeztem... Nóri a halhúsból is evett ezúttal szerencsére.

Ez most nagyon jó lett!

Tekintettel a tavasz félreérthetetlen előretörésére, úgy döntöttünk, hogy megkockáztatjuk a téli gumi lecserélését nyárira, így lefoglaltam egy időpontot egy viszonyalg közeli szervízbe (csak 8 km-re volt...). Lehet, hogy kicsit elkapkodtuk a dolgot, mert most hétvégére vasárnaptól havazást mondanak, a jövő héten pedig -4-5 fok lesz állítólag. Hát kíváncsian várom. Illetve, dehogyis vagyok rá kíváncsi, kicsit durva lenne, ha májusban elfagynának a tulipánjaink, amik még ki se nyíltak. Leo szerint (észt kolléga) nem ritka eset a májusi hó, pár éve húsz centis hóban vergődtek egy hétig...

Jaj, kezdek fáradni...

Szóval elmentünk gumit cserélni, végül egy Goodyear garnitúrát vettünk, és szerencsére a téli gumik befértek egy úgy, hogy még mi is be tudtunk ülni Nórival. Hazavittük a téli gumikat, majd beváltottuk Nórinak amit ígértünk: elvittük a játszóházba a Rocca el Mare-hoz. Előtte nap pedzegette a dolgot, és nem igazán volt semmi akadálya, hogy elmenjünk oda. Most fizető vendégek voltunk, így most megnéztem az árakat is. Tekintve, hogy egy kétszintes hatalmas alapterületű játszóházról beszélünk, ugrálóvárakkal meg minden egyébbel, az óránkénti 2 euró nem túl nagy összeg szerintem. Ezért a pénzért otthon tán 10 percet tölthetne el egy légvárban... Hamar felfedezte most, hogy egy kis asztalnál kávét és teát is lehet készíteni a megfáradt harcosoknak, ami itt ellentételezés nélküli szolgáltatás, de ez nem minden ilyen intézményben van így. Amíg ott voltunk, megivott vagy három teát, de pisilni nem ment el, kiizzadta az egészet...

Innen nem jövök le!

A héten még elmentünk egy másik játszóházba is, ez Lasneméban van, állítólag ez a legnagyobb. Kiváltottuk a törzsvásáróli kártyát, így majd némileg még olcsóbb is lesz legközelebb. Kora délután mentünk, nem volt ott senki, így Nóri egyedül játszhatott egy darabig. Előtte nem nagyon ebédelt, így félóra játék után persze éhes lett, így ott kellett némi ellátmányt beszerezni. Akkor három órára fizettük be (az előző alkalommal két órára), ez már egy kicsit sok volt neki. Ez a játszóház valóban nagyobb, és több játék is van, de nekem valahogy a másik szimpatikusabb. Van például itt egy "szoba", ahol rengeteg sürített levegővel működő ágyú van, a féktelen gyerkőcök ízekre lövöldözhetik egymást szivacslabdákkal. Netti az elején elment körülnézni, majd másfél óra múlva én mentem el egy kicsit, akkor kezdtek jönni a népek.

Erről az "ízekre" szóról eszembe jutott, amit már tán említettem, hogy új rajzfilmkedvenc van nálunk, a Macskafogó. Mind a két része. Az első részben van egy párbeszéd (lassan kívülről tudom...), amikor a gengszter patkányok elkezdik rongálni Grabowski (a főhős egér) kocsiját. Rájuk szól egy kisegér, hogy tán nem kéne, persze ők meg szeretnék tudni, hogy hol van Grabowski. Némi pofonokat is kilátásba helyeznek neki, ha esetleg nem akarná megmondani, nagyjából így zajlik a dolog:

- Hé, te rohadt kis klambó! nem kapsz két óriási pofont, ha megmondod, hova lett az autó gazdája.
- Azt mondta az illető, hogy csak 5 ruppóért mondhatom meg. Szóval ide a dohánnyal, vagy ízekre pofoztatom magam, és ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek!
- (odadobja a pénzt) Nesze, te kis mocsokfészek!
- Kösz. Szóval a pasas behajózott, ha jó a szemük, még láthatják.  

Képpel, hanggal persze jobb. Mostanság nagyon sokszor van nálunk odahaza ilyesmi dialógus:

- Apa!
- Tessék!
- Figyelj csak...
- Figyelek, mondjad...
- Szerinted a Grabowski.... sadjfhsdf/%!!%!%/3

A mondat vége lehet bármi, fő hogy a G betűs főhős legyen a kérdés szereplője... Néha az okfejtés félórát is eltarthat...

Kicsit elkalandoztam, térjünk vissza a játszóházas naphoz. Én a Bauhaus-ban néztem körül, ahol sajnos nincs sok angolul beszélő eladó. Fűrészt akartam venni és egy normális nyesőollót, ez egyszerűen megoldódott. De akartam venni homokot is a homokozóba, de hiába jártam végig kétszer az áruházat, nem leltem sehol. Megkérdeztem több eladót, végre a harmadik beszélt némileg angolul (ez bizony nem Tallinn belvárosa, Lasname észak-nyugaton van, nagyrészt orosz a lakosság tudtommal). Ő úgy látszott, hogy érti a problémámat, de meglepetésemre azt mondta, hogy nem tartanak homokot. Hmmm. Ez számomra kissé meglepő... Azóta már tudom, hogy hol lehetne venni, de még nem jutottunk el oda.

Gyere be apa!!!

A játszóház után még átnéztünk a közeli bevásárlóközpontba, meg akartam nézni, hogy van-e optikus, mert eltört a szemüvegemen az orra felfekvő műanyagpöcök. Persze nem találtunk, de vettünk egy csomó mindent nyárra: egy kis kerti grillt, hálózsákot, sátrat. Mindegyik az olcsó kategóriából került ki, de tán egy-két szezont ki fognak bírni. A sátrat másnap fel is állítottuk, szükség esetén hárman is el lehet benne aludni kényelmesen:

Nem akarok kimenni, itt alszok!

Szombaton megfőztük a csülköt, amit még a görög út előtt vettünk, és sütöttünk kalácsot és pogácsát is. Mindegyik nagyon szép lett, de nekem leginkább a kalács tetszett, erről teszek be ide egy fotót. Eredetileg sima fonott kalács lett volna, de fonás közben olyan hosszú lett, hogy nem fért be a tepsibe. Így aztán koszorú lett belőle:

Nóri minden nap kérdezte, hogy mennyit kell még aludni húsvétig, hát akkor már nagyon közel jártunk hozzá... Csülköt persze nem evett, inkább csak tojást és pogácsát. Nagyon szép tojások készültek, tán a képen is látszik. A pogácsa annyira ízlett neki, hogy fogmosás előtt még lejött enni... Nagyon izgatott volt, alig tudott elaludni. Reggel aztán arra ébredtünk, hogy sírdogál a szobájában. Az ablakon nézegett kifelé, és az volt a nagy bánata, hogy nem hozott semmit a nyuszi, ő bizony semmit nem lát a kertben... Aztán egyszer csak megváltozott az arca, mert észrevett valamit az egyik fa tövében. No persze ki kellett mennünk gyorsan megnézni, mi az. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy előtte akart nekem készíteni egy kávét...

Amint látszik, jó sokáig tartott, míg minden ajándékot meglelt, amiket a nyuszi imitt-amott elpotyogtatott... Reggeli után persze néhány dolgot meg is kellett kóstolni...

Ezt hozta a nyuszi!

A játszóházas napon vettünk két kiló fölötti mennyiségű nyakpecsenyét is, amit bepácoltam másnap. Azót a hús ott volt a pácban, a nagyrészét lefagyasztottuk. Ebédre aznap ki akartuk próbálni a grillt, szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk. Mondjuk az kicsit fura volt, hogy hó van még a kertben, mi meg grillezünk. Kivittük a kerti bútorokat is a kertbe a fészerből, jó porosak voltak. Felfedeztem egy sörsátor szerűséget is a sok lom között, majd azt is letakarítom, nyáron tán jó lesz... Sajnos a székek és asztalok némelyikét javítani is kelett, de délután megejtettem azt is. Megcsavaroztam a homokozó tetejét is hétközben, de az szegény nagyon el van öregedve, nem tudom, meddig fogja bírni...

Ott a hó hátul...

 

Tessék apa, hoztam neked sört...

Apa, ezen mintha éreznék egy kis kakukkfüvet... Vagy koriandert?

Én olyat nem raktam bele...

Nyami...

Kezdek fáradni...

Délután kint játszottunk az új játékokkal a kertben, többek közt a Bingóval, jó kis játék a számok megtanulására. Kiraktuk a nyuszis kirakót is, nagyon jó kis nap volt, csak a befejezése nem...

Ugyanis aznap este realizálódott, hogy Nóri bizony bárányhimlős. Volt rajta néhány csúnya piros pötty, és lázas is lett estére. Netti már látott néhányat pár napja, de hétfőn aztán beindult a dolog rendesen. Exponenciálisan kezdtek rajta szaporodni a pöttyök, szerdára százon felül voltunk. Közben konzultáltam az orvossal is, mert a szeme alatt lett egy duzzanat. Azt mondta, nem kell tőle megijedni, előfordul ilyen bárányhimlő alatt. Azóta szerencsére szinte teljesen lement, és Nóri is jobbkedvű, úgy tűnik kezd kilábalni belőle. Pénteken (ma) olajat akartunk cserélni a kocsiban, de lemondtam, így nem megyünk sehová. Volt egy-két nehéz éjszakánk, sokat nem aludtunk a héten...

Tegnapelőtt süteményt készítettek a lányok, a receptet abból a könyvből nézték ki, amit szintén a nyuszi hozott:

Félelmetes polipok...

Hétfőn járt nálunk Armin is, mert van néhány apróság... A kerítést már mondtam, de ki kell cserélni a zuhany ajtaját lent, és ráfér egy kis javítás az ablakpárkányokra is (rések vannak, jön be a -20 télen...). Az alagsori beázással is tán kezdenek majd valamit, ott penészesedik is a fal, de gyilkoljuk rendesen. Vettem hangyacsapdát is a szabi alatt, amióta leraktuk őket, nem nagyon látok. Hét közepén aztán kijött egy újabb hiba, nem működik a padlófűtés az előtérben, de tán ezt is megjavítják hamarosan. Most csak felmérte egy fickó, hogy miket kéne megjavítani, remélem visszajön...

Végezetül néhány virágos kép a kertből. Holnapra vendéget várunk, Mariann jön, az a fiatal lány, akivel Nóri a március 15-i ünnepségen jó hosszan beszélgetett.