Szombat...

Jó nagyot aludtunk aznap, bár Nóri akkor sem aludt délig. (Minden péntek este elmondja, hogy "holnap délig alhatunk", persze soha nem tartja be.) Átjött hozzánk, s egy idő után mindkettőnket felébresztett. Netti lement vele, és hamarosan Nóri megjelent a kávéval. Egy kicsit még huncutkodtunk odafent, közben Netti lent mesterkedett a reggelin, érdemes megnézni:

Nóri reggelije...

Az ínyenc

Nem csoda, hogy Nóri belelkesedett... Még a múlt héten vettem először epret, bár Netti azt mondta, hogy minek, úgyse lesz semmi íze. Ahhoz képest egész jó, nem az az íztelen eper, ami ilyenkor szokott lenni. Nem tudom honnan származik, de most szinte minden boltban megjelent, valami nagyobb szállítmány érkezhetett. Reggeli után megpróbáltam Nórit rávenni, hogy menjünk ki egy kicsit a szabadba, de nem állt kötélnek. Odabent töltöttük hát a délelőttöt.

Ebédig játszottunk, s arról volt szó, hogy ebéd után bemegyünk egy kicsit a városba járni egyet, és le akartunk nézni a tengerparta is. No persze egy mesét meg kellett néznünk, ezúttal Ternovszky Béla klasszikusára, a Macskafogóra esett a választás. Nóri már látta egyszer, s a múlt hétvégén megnéztük a második részt. Emlékszem, mikor az kijött, nagyon sokan fanyalogtak, én csak most láttam, nekem tetszett. Nórinak is, úgyhogy most ez a sláger, állandóan Grabowski mester a téma...

Mielőtt elindultunk volna, kinéztünk Nórival a kertbe, tudott már hintázni is. Egyszer a héten már kipróbálta, de most már egész jól elolvadt a hó azon a környéken. Ez volt a szombati helyzet:

Vajh ő milyen madár?

A hinta környéke szombaton

A tetőn is már alig van valami...

Gyönyörű napsütéses idő volt, mint az látszik, és szerencsére nem múlt el ez a tengerpartig sem. Ott viszont sokkal hidegebb volt már, fújt a szél, ahogy szokott. Alig volt madár, amikor odaértünk, de ahogy az első kenyérdarabot bedobtuk a szélbe, mintha valami varázsütés történt volna, csapatostul jöttek. Először csak a sirályok, aztán a kacsák, majd egy hattyú is. A tenger a parttól kicsit beljebb még mindig be volt fagyva rendesen, de ez a kompot nem tudta megállítani, épp akkor érkezett rendületlenül, valószínűleg Helsinkiből.

Megetettünk a madrakkal majdnem egy zacskó kenyeret, majd inkább átvonultunk egy játszótérre, mert kezdett már nagyon fújni a szél, Nóri pedig egyre nagyobb marhaságokat csinált. Sajnos a part itt is tele van mindenféle szeméttel, az üvegszilánkoktól a szilveszteri rakéta és petárda maradványokig minden van. Nóri pedig mindent megfogdosott, hiába mondtuk neki, hogy csak kavicsot...

Sajnos a játszótéren sem volt sokkal melegebb, de ott is eltöltöttünk egy kis időt:

Visszafelé Nórinak a buszon már egészen fura ötletei támadtak, az alábbi képen elég nehezen lehet felismerni...

Elmentünk még Netti egyik kedvenc használt cuccos boltjába, ahol a ruhákon kívül angol nyelvű könyveket is adnak kilóra. Vettem néhány könyvet, többek között Peter Falk Just one more thing ("Csak még egy dolog" - ismerős valahonnan?) című könyvét, amelyben rövid történeteket mesél el. Biztos mindenki tudja, de nekem eddig nem tűnt fel, hogy az egyik szeme üveg, gyermekkorában egy daganat miatt el kellett távolítani az egyik szemét. Az üvegszemmel kapcsolatban aztán rengeteg sztorit mesél, az egyiket elmondom. Szolgált ő a tengerészetnél is fiatal korában, de a szeme miatt csak hajószakácsnak vették fel. Nem sokkal korábban a fogaival is akadtak gondok, így csináltatott magának egy kivehető hidat. Egy ismeretlen sráccal kaptak egy kabint, és lefekvéskor ő hozzákezdett az esti rituáléhoz, ami neki természetes volt: kivette a hidat a szájából, koppant az asztalon, kivette a szemét, az is landolt az éjjeliszekrényen. A szeme sarkából látta, hogy a srác megállt a vetkőzéssel, gondolta rátesz egy lapáttal: kicsit félrefordulva úgy tett, mint aki térdből elkezdené lecsavarni a műlábát. A csávó ezt már nem várta meg, kirohant a kajütből...:)

Hazafelé még megálltunk a Virunál, itt egész héten kirakodó vásár volt a Kaubamaja mellett. Sok mindent lehetett kapni, de minket leginkább a sonkák, szalonnák érdekeltek. Vettünk sonkát és csülköt. Szerencsére az itteni füstölt dolgok kevésbbé sósak, bár ezek is inkább gyorspáccal készülnek, és némelyik meg is volt főzve. Vettünk abált szalonnát, amit itt fokhagymába forgatnak, nem paprikába, és "ukrán szalonnának" mondják. És végre találtunk kiflit is az egyik péküteményesnél. Igaz, nem olyan állagú, mint otthon, ennek a tésztája inkább kalácsra hasonlít. De akkor is kifli! Vettünk füstölt heringet is, és még egy fajta halat, aminek fogalmam sincs, mi a neve, de sebaj...