Irene közbeszól...

Kicsit most a Voga-Turnovszky páros egy másik dala cseng a fülemben egy ideje, amely egy Irén nevű nőszemélyről szól:

Ugyanis ez az Irene nevű hurrikán teljesen átírta a hétvégét... Pénteken összepakoltam mindent, és öt órára beállítottam a telefonomat. Megreggeliztem, és negyed hatkor csörögött a telefonom. A német törzsfőnök volt, és közölte, hogy ő bizony nem megy sehova, mert az ő járatát immáron törölték Müchenből New Yorkba, és nekem is azt javasolja, hogy maradjak szépen itthon. Bekapcsoltam a gépet, és azt láttam, hogy az én gépem még megy Washington felé Münchenből. Közben megjött a taxi, s úgy döntöttem, kimegyek tájékozódni a reptérre.

A kocsiban sikerült beszélnem az észt kollégával, aki még jött volna velünk, ő is otthon maradt, mert az ő járatát is törölték Amszterdamból. Kint  a reptéren egy barátságos Lufthansa-s hölggyel vitattuk meg a helyzetet. Megerősítette, hogy a München-Washington járat per pillanat felszáll öt óra múlva, de felhívta a figyelmemet arra is, hogy ez a jelenlegi állapot, s hovatovább ez lassan az egyetlen járat abba az irányba, a többit Irene már lefújatta a légitársaságokkal... Hogy aztán Washingtonból hogy jutok tovább azt nem tudja, pillanatnyilag bizonytalan ideig csak nyugat felé megy néhány gép, a keleti parton nem közlkedik semmi... Hát nem volt valami bíztató, és felötlött bennem, hogy ha némi szerencsével el is jutnék a washingtoni reptérig, ott éjszakázhatnék, ez a minimum.

Irene beköszön Észak-Amerikába...

Úgy döntöttem hát, hogy nem megyek, követem a német főnök útmutatását... Most (hétfőn) nézegetve a honlapokat, jól döntöttem. A müncheni járat, késéssel ugyan, de elindult Washingtonba, ott viszont a helyzet kaotikus. A mostani helyzet szerint sem megy gép még Norfolk felé, azaz szépen betokozódtam volna ott a váróteremben. Ennél már sokkal jobb program volt Tallinnban maradni, és várni Imrééket, hogy megérkezzenek...

Szombaton és vasárnap is szép idő volt, bár vasárnapra egy kicsit elborult. Szombaton és vasárnap is grilleztünk, egyik nap húst, másnap halat, amihez rókagombás mártás is került. Imréék öt óra tájban jöttek meg vasárnap, s a hal mellé még káposztaleves is készült, Netti jót küzdött vele napközben, hogy elkészüljön... Nóri nagyon fel volt villanyozódva (elmúlt tíz óra is, mikor lefeküdt...), bizonyára most is jót játszanak odahaza... Nekem sajnos dolgozni kell, de igyekszem én is haza délután...