Amikor sokan voltunk...

Hát akkor néhány szó arról a majdnem két hétről, amikor nem csak hárman voltunk... Augusztus végén indultak el hozzánk Magyarországról négyen: Imre, Ági, Klári, Géza... (Klári nevét Nóri mostanában valamiért inkább "Krárinak" mondja, nagyon mókás...) Mivel a nagyszülők is útra keltek, Nórinál különösen nagy volt az öröm... Úgy volt, hogy én az első héten nem nagyon leszek itthon, de az Irene hurrikán miatt nem tudtam elutazni az USA-ba, így otthon maradtam...

Tallinni színkavalkád

Gyaníható volt, hogy nem lesz már kánikula mire megérkeznek, de nem gondoltam volna, hogy ennyire pocsék időt sikerül majd kifognunk. Elég sok napon esett az eső, némelyiken többször is. Mondjuk legalább néha így volt szivárvány, ami errefelé különösen szép szokott lenni. Én a hétvégét leszámítva dolgoztam, így csak esténként tudtam velük lenni. Nóri néhány napon ment óvodába (ünnep is volt közben...), de nagyrészt ő is otthon volt. Járták a várost, ha lehetett, rengeteg fényképet készítve, némelyiket elnézve olyan helyeken is megfordultak, ahol én még nem.:)

Mivel a gomba és halkínálat errefelé felülmúlja többnyire az otthonit (gomba esetében tán választékban nem mindig, de árban feltétlenül...), viszonylag sokszor sikerült gombát és halat ennünk abban az időben. Egész konkrétan nem múlt el olyan nap, hogy vendégeink ne ettek volna valamilyen halat, változatos formában... Egyik este például szalonnás csuka volt a menü:

De volt ezen kívül füstölt hal, lazac rengeteg féle formában, no meg persze halászlé is, de erről majd később. Készült rizikés-rókagombás gombapörkölt is (A rókagomba észt neve Harilik kukeseen, amiből a kuke kakast jelent. Érdekes, hogy náluk más állatra asszociálnak ennél a gombánál. Mondjuk van némi igazságuk, kicsit hasonlít a kakastaréjra...)

A hétvégén szerencsére már én is otthon voltam, így tudtunk közös programokat szervezni. Szombaton például kimentünk a kikötőbe a halpiacra, ott még sosem voltunk. Na nem kell ám túl nagy piacot elképzelni, talán öt-hat árus ha volt. De legalább friss volt minden hal, vettem is két nagy brutális csukát. Találtunk keszeg és kárász szerű halakat is, abból is vettünk párat a másnapi halászlébe, no meg compót is. Ezt a fajta halat még nem kóstoltam, reméltem, hogy jó lesz... Hétközben a fél várost bejártuk pontyért, végül az Ülemiste Rimiben sikerült vennem, megvettem az egész készletet: három kisebb pontyuk volt. A piacon is árultak, de aznap már nem akartam pontyot pucolni. Nóri megkóstolta frissen a fésűskagylót (nyersen), de nem nagyon ízlett neki...

Az étterem kívülről

Ebédre aznapra az Olde Hansa nevű éttermet néztük ki, ide már régóta el szeretnénk menni. Andrással és Karcsival betértünk már ide júniusban egy sör erejéig, de a kulináris élvezetek akkor nem jöttek szóba, mert tele hassal érkeztünk. Próbáltam asztalt foglalni előre interneten, de valami gond volt a rendszerükkel, így nem kaptam visszajelzést. Odamentünk azért egy kis villamosozás után, hogy van-é szabad asztal. No persze nem volt, de azt mondta az angolul nagyon perfekt fiatal csajszi, hogy tíz perc múlva lesz, jöjjünk vissza.

A tíz percet odakint nézelődéssel töltöttük, majd visszamentem érdeklődni, hogy mi a helyzet. És lássatok csodát: tényleg volt asztal, csak bánatomra odabent, jobban szerettem volna kint ülni, hétágra sütött a nap.

Az Olde Hansa-ról azt kell tudni, hogy szigorúna középkori étterem, és csak olyan alapanyagokkal dolgoznak, amelyek a Kolombusz előtti Európában elérhetőek voltak. (Például krumpli még véletlenül se kerül az asztalra...) Mivel odabent kaptunk helyet az emeleten, a megfelelő étel kiválasztása kissé nehézkes volt. Először is az étlap kissé cirkalmas, díszes, mondhatni kesze-kusza, és ráadásul tele van fantázianevekkel, amelyeket néhol nagyon meg sem magyaráznak. Ezen még túllendültünk volna könnyedén, de világítás nem nagyon volt. Az épület nagyon öreg, és tán a képen látszik, hogy lőrésnyi ablakokon jön be a terasz felőli oldalon a fény. Világítás nagyon nem volt, az asztalon pislákolt néhány mécses, ezek fényénél választottuk ki, hogy mit is szeretnénk enni. Azért végül persze sikerült, és kértünk hozzá jófajta különleges söröket is (fűszeres barna, fahéjas, mézes, leírás a sörös blogban később...).

Mire megérkeztek az étkek, mindenki kellőképpen éhes volt, és igazán méretes tányérakat tettek elénk:

Csülök sörmártással

Kacsa

Vagy bárány, vagy nyúl...

Csirke

Tán inkább ez a nyúl

Ennyi a világítás fent

Lent kicsit több a fény...

Kihívás volt elfogyasztani az adagokat, Nórinak nem is sikerült. Csirkét kért ő is, de nem nagyon ízlett neki a pác. Pincérnőnk, aki szinten nagyon ott volt a szeren az angol nyelv terén, próbált minket rábeszélni egy kis desszertre, de nem nagyon fért az már senkibe...

Készülget már...

Vasárnapra is jó ebéd lett kifundálva már napokkal korábban: halászlét főztünk. Került bele sokféle hal, ezúttal ponty, csuka, kárász, compó és lazac. Igen, belekerült egy lazac feje is... Annak idején Gézáék Szingapúrban lazacból főztek halászlét, mert nem volt más, azt mondták az is jó volt... A kisebbik bogrács szinte megtelt hallal, alig maradt hely lének. Kint tűzön főztük természetesen, s ezúttal az idő is kegyes volt hozzánk, hétágra sütött a nap. Gézával rotyogtattuk és ízesítgettük, Imre közben biciklit szerelt...

Gabi is jött ebédre, de kilencen sem voltunk elegen, hogy elfogyjon ez a halmennyiség... Délután tettünk-vettünk a kertben, és próbáltam rávenni az arra fogékonyakat, hogy menjünk el sétálni az erdőbe, mert ki tudja mikor lesz megint jó idő. Kicsit későn indultunk már el, de azért a kacsákig eljutottunk ismét:

Ahogy beszélgettünk itt, egy fiatal srác megszólított minket, hogy milyen nyelven beszélünk... Na igen, szokatlan az ő fülüknek, nem ő volt az első, aki már megkérdezte. Az erdő tele volt gombával ismét, de sajnos megint inkább azok a fajták kerültek előtérbe, amiket nem célszerű fogyasztani:

Csak sámánoknak ünnepnapkor...

Tettünk egy jó nagy kört, és bizony ez a nap volt az utolsó abban az időszakban, amikor igazán jó idő volt... Még egy képet beteszek ide azért a kedvenc fáimról, a gyökerükről a föld (homok) elvándorolt valahová:

6-ára volt tervezve a kirándulás Helsinki-be, ide most csak ők négyen mentek, mi nem, hisz nemrégen voltunk. Ellentmondásos időt jósoltak minden nap, végül utolsó nap arról szólt a fáma, hogy esni fog. Sajnos ez be is jött, a délutánjukat elmosta rendesen az eső. Nóri nagyon szerette volna őket ébren megvárni, de a kompjuk csak este 11-kor ért vissza Tallinnba, így erre sok esély nem volt. Netti kitalálta, hogy hagyjon nekik videóüzenetet, azt megnézhetik, ha majd hazaérnek:

Ezt követően már nagyon gyorsan teltek a napok, hamar eljött sajnos a csütörtök. Nóri aznap otthon maradt, hogy tudjon integetni majd a búcsúzáskor, én aznap is dolgoztam. Azóta újra hármasban vagyunk, a továbbiakról meg majd később...