Észtország - Magyarország, két felvonásban (plusz a hétvége...)

A múlt héten futballfronton két érdekes esemény is történt Tallinnban. Az első mindjárt kedden: az észt szurkolók egy csoportja felhívást intézett a magyar nagykövetség irányába egy barátságos mérkőzés lebonyolítására, amelybe a követség bele is egyezett. A meccsről csak előtte szombaton szereztem tudomást, s úgy sejtettem, hogy valamikor délután lesz. Kedden majdnem 8-ig dolgoztam odabent, de erről már meséltem. Így aztán le is tettem a meccs megtekintéséről, pedig itt rendezték a "szomszédban", a Kalev stadion a munkahelyemtől tíz perc sétára van. Elmentem inkább Rodrigoékkal vacsorázni, mondjuk az sem volt rossz program....

No mindegy, pénteken az igazi meccs előtt a Hell Huntban sörözve értesültem először elsőkézből a részletekről, az eredmény akkor már ismert vol számomra. Az észtek csapata egy negyed- vagy harmadosztályú együttesre épült, s a bemelegítésnél Laci úgy ítélte meg, hogy eléggé profik, a szerelésük leginkább. A mi csapatunkat Erik úgy jellemezte, hogy kb. annyira voltak összeszokva, mintha valaki öszzehívta volna az első hat embert a Blaha Lujza térről, hogy játszanak egy csapatban...

Az első pár percben az észtek a labdát se tudták elvenni Laciéktól, s hamarosan meg is született az első gól. A vége szinte megalázó lett, a magyar csapat 6:2-re nyert...

A magyar alkalmi csapat

Együtt

A lelkes magyar szurkolói csapat

A másik etapra pénteken került sor, ennek már nagyobb volt a tétje. Érdekes módon idebent szinte mindenki tudott a meccsről, bár a legjobb diskurzust az új igazgatóval folytattuk le. Kérdezte, hogy nekünk is 0 pontunk van-e (az észtek eddigi összes meccsükön betliztek). Mondtam neki, hogy nem, nekünk 3 van, de este már 6 lesz.:) Vágott rá egy fejet, aztán inkább sok sikert kívánt. Azt mondta, inkább a tv előtt nézi majd a meccset, nincs kedve szétfagyni....

Ezzel mondjuk majdnem minden észt így volt, a hivatalos nézőszám alig érte el az ötezret.  Mint írtam, a meccs előtt a Hell Huntban melegítettünk, megittunk néhány sört, s közben egyre másra jöttek be magyar zászlós emberek... A hivatalos adatok szerint odahaza 153-an váltottak jegyet. Mindenesetre a főtéren páran megszállhattak:

A pályára trolival mentünk ki, hiába unszoltam a társaságot, hogy busszal menjünk (sokkal ésszerűbb lett volna), nem hallgattak rám. Inkább hallgattak a társaság egyetlen angol tagjára, aki igazából skót, s már itt él 20 (!) éve Tallinnban. Ennek ellenére nem ismeri a legrövidebb utat a stadionhoz, s annyira félt az ellenőröktől, hogy miatta egy megállóval többet gyalogoltunk az esőben, totálisan elázva, mire beértünk a stadionba. A himnuszról így le is maradtunk, amit páran azért nehezményeztek... Olcsó szöveg lett volna azt mondani, hogy tán jobb lett volna rám hallgatni, egyedül több meccsen jártam itt, mint a társaság összesen, de sebaj...

A meccsről magáról nem maradtunk le, bár hogy őszinte legyek, nem is nagyon volt miről. Láttam már néhány pocsék meccset életem során, hát ez a meccs méltán pályázik oda. Mindkét csapat totálisan indiszponált játékkal rukkolt ki, s csak a véletlenen múlt, hogy megnyertük ezt a meccset... Sajnos nem domborodott ki, hogy sokkal jobbak lennénk, s akkor még finoman fogalmaztam... A magyar szektorban a népek jól szétázhattak, de nagyon nem zavarta őket, némelyek még félmeztelenre is vetkőztek, pedig nem volt több 5 foknál:

Mint a képeken is látszik, Felvidékről is érkeztek szépszámban... Laci, rögtön az első percekben igyekezett jó viszonyt kialakítani Dzsudzsák Balázzsal, a Dinamo Moszkva üdvöskéjével. Beüvöltött a pályára olyan erőteljesen, amilyet még nem is hallottam tőle:

- Baláááááááááázs!!!!!!!!!!!!!

A VIP szektor alsó részében ültünk, nagyon közel a pályához, tán tíz méterre se. Dzsudzsák meghallotta a sztentori orgánumot, mert oldalt nézett, s Laci nem volt rest, előadta jogosnak vélt intelmeit:

- Ne szarjatok beeeeeee!!!!!

Mondanom se kell tán, Dzsudzsák nem helyeselt egyáltalán, sőt. Többen meg is jegyezték, hogy ez biztos egy jó viszony kezdete lesz... No persze nem ezen múlt, de neki se nagyon ment a játék, meg a többieknek se. Hajnal Tamás az egyik legrosszabb volt az egész meccsen, aztán a gólt végül mégis ő rúgta a második félidő legelején. Az észteknek csak lepattanói és halvány momentumai voltak a meccsen, hozták a szokásos formájukat. Még az igen gyenge magyar védelmet is csak egyszer tudták igazából áttörni, mondjuk akkor Bogdánnak igen csak a helyén kellett lenni.

Bent van a magyar gól...

A vége előtt Szalai Ádám kétszer is borzolta az idegeinket, különösen a második helyzete volt olyan, hogy sokkal nehezebb volt kihagyni, mint góllal befejezni. Nyertünk tehát végül, de semmi ok nem volt az örömre. Kedden jönnek a törökök Pestre, de ott ez a produkció édeskevés lesz. A meccsről talán legjobb momentumnak az marad meg, hogy vettem egy sálat (egyik fele észt, a másik fele magyar, rajta a meccs dátuma), Nóri rögtön le is nyúlta másnap....

Azok kedvéért, akik esetleg nem látták a meccset:



Másnap istentiszteletre mentünk a Dóm-templomba, már régen voltunk. Rég látott tömeg gyűlt össze, alig tudtunk leülni, Nóri az ölembe került. Sokkal jobban bírta, mint egy éve, pedig megint igen csak hosszú volt. Leginkább azért, mert közbe volt iktatva egy keresztelő is, amelynek örömére a Magyar Intézetben torta is volt.

Az intézetben ismét volt egy kiállítás, s a kiállításért felelős személy is az épületben tartózkodott. A népmesék világát próbálja a hölgy műalkotásokkal leképezni, s elmondása szerint a művek spirituális állapotban keletkeznek, amikor úgymond "benne él a mesében". Nóri mindenesetre örült, mert az egyik kompozíciónál lehetett búzaszemeket őrölni, s a végén egy egész zacskó búzaszemet is elhozhatott...

A vasárnapot otthon töltöttük, ugyanis szombaton kiderült, hogy nem kell utaznom Belgiumba, elmarad az esemény. Érdekesen állnak hozzá odaát Norfolkban egy ilyen rendezvény megtartásához... Azt hiszem, ha én hasonlóképpen szerveznék meg egy ilyen dolgot, akkor hamar gondjaim lennének, de tán ezt már említettem. No mindegy, így legalább lenyírtam a füvet (idén utoljára), s el tudtunk menni sétálni az erdőbe is. Nóri egész nap elég bolondos volt, s estére olyan lett, mint aki lebetegszik. Egész éjszaka fájlalta a torkát, s folyamatosan ébren volt, vagy éberen aludt. Ebből következően mi is, ma alig éltem... Szerencsére mára jobban lett, remélem nem lesz beteg...