Egy darabig utolsó bejegyzés...

Holnap elutazunk pár napra a Peipsi tóhoz (Kauksi), így egy darabig nem lesz itt update: ezért aztán itt az ideje, hogy fotókkal megtámogatva összefoglaljam az elmúlt időszak történéseit. A múlt hét vége mondhatni mozgalmasan telt. Netti és Nóri jártak folyamatosan edzésre, s a hét második felétől Igor és apukája egész sok időt töltöttek velük. Szerdán edzés után Igor nálunk töltötte a délutánt, aztán estére apuka (Mark) is eljött hozzánk vacsorára (grill), no meg egy kis játékra:

Igor szinte minden sportban elég ügyes, s ugyanakkor masszív, mint egy kölyökmackó, olyan ereje van, hogy hihetetlen. Este tízig kint rohangáltunk a kertben, de nem vett cipőt, ő papucsban rótta a köröket fogócska és egyéb játékok közben is.

Másnap Nettiék a Männi parkban találkoztak velük, tőlünk azért az elég messze van. Hatalmas park legalább öt-hat játszótérrel, egyik jobb, mint a másik. Aznap nem vittek a lányok magukkal gépet, ezért csak ez a két kép van Marktól:

Én aznap nem tudtam odamenni, mert a köztársasági elnök úrral volt találkozónk többünknek a Magyar Intézetben. Eltöltött itt két napot, s szakított egy kis időt a magyar közösségre is. Egy órán keresztül zajlott a kötetlen beszélgetés, aztán tovább ment sétálva az óváros irányába. Ott érte némi intermezzo, úgy láttam, otthon erről nem írtak, de itt el lehet olvasni. Mindenesetre az eset kapcsán egy helyi fotósnak mosolygós képet is sikerült róla készítenie.:)

Másnap (pénteken) aztán korábban végeztem, így én is el tudtam menni a parkba, aznap iszonyú meleg volt:

A park valóban szenzációs, azt hiszem, még vissza fogunk térni ide. Hazafelé beugrottunk vacsorázni egy olyan helyre, amit már régen kinéztem magamnak, a Pirosmani grúz étterembe. Itt találkoztunk egy magyar ismerőssel is... A kerthelyiség hangulatos, bár némileg rontja a hatást, hogy vannak dohányzó asztalok. A kaja és a sör jó (bár lehetne több köret...), de a pincércsajjal nem volt szerencsénk. Szegényke tuskó volt nagyon... Az egy dolog, hogy fapofa volt végig, hiába próbáltunk neki észtül válaszolni, nem nagyon hatotta meg (valószínűleg orosz volt, de ő kezdett észtül...). Ténykedésének csúcspontja az volt, hogy kihozta a számlát kérés nélkül, épp azon gondolkodtunk, hogy kérjünk-e valami desszertet vagy sem. Aztán elvitte az étlapot is az asztalról, anélkül, hogy megkérdezte volna, kell-e még vagy sem. Netti meg akarta kérdezni, hogy ez most mi, bár számomra elég egyértelmű volt, hogy menjünk a fenébe...

Azért ő megkérdezte, amikor egy másik étlapot (a szomszéd asztalon is hevert néhány, nem is értem, miért tőlünk vitte el...) lapozgatva a csajszi odajött a maradék cuccot leszedni, s az étlapot is el akarta vinni. (Akkor azért úgy vitte el, hogy megkérdezte kell-e még.) Nézett nagyon hülyén, amikor Netti mondta neki, hogy gondolkodtunk a desszerten, de úgy néz ki, hogy nekünk már menni kéne, igaz? (Jelzem, voltak szabad asztalok...) Ezt már oroszult mondta neki (angolul nem tudott a csaj), de nem találtunk megértő fülekre. Mindenesetre, ha valaha ide visszatérünk, messziről kerülni fogjuk ezt a némbert. Most megint úgy felbosszantottam magam, hogy mindjárt írok róluk egy lesujtó kritikát (csak a személyzet ezen részéről, a kaja jó volt...)

Este Laciékkal nagy tárgyalásba kezdtünk, hová is menjünk vasárnap szent iván éji tűzgyújtást nézni. Eleinte én a skanzenbe akartam menni, de Vera kérdezte a Stroomi strandot, hát megnéztük az ottani programot is. Nagyon jó gyerekprogramot ígértek, így másnap ezt javasoltam nekik reggel, szombaton délután meg elnéztünk arra, hogy milyen is, mert ott még sose nem jártunk...

Netti lába:)

Nagyrészt oroszok lakta a környék (észt szót nem nagyon hallottam), rengeteg játszótérrel és egy nagy parkkal, valamint sok kialakított tűzrakóhely is van. A jelek szerint népszerű piknikezőhely, csak úgy szállt a grillfüst a fák között. Nóri természetesen megfürdött a tengerben (én is bedugtam a lábam, s a széle egész tűrhető volt...). Kicsit gyanús volt, hogy nem láttam semmiféle készülődést a másnapra (színpad, máglya, stb...), már akkor el kellett volna ezen gondolkodni....

De nem tettük, így másnap a nálunk lezajlott grillebéd után (Laciék és Czövek Tamás jött a barátnőjével...) elindultunk újra a strandra. A strandon továbbra sem volt máglya, a gyerekek rohangáltak, fürödtek is, élvezték a játszótereket és az ugrálóvárat. Nettiék közben nyomoztak egy kicsit, kérdezték a sétálókat, no meg megnézték a plakátokat is. Kiderült, hogy 21-én (pénteken!) volt itt valami buli, aznapra nem lesz itt semmi...

A gyerekeknek nem volt hiányérzete, csak nekünk, engem meg különösen bosszantott, mert én javasoltam végül, hogy idejöjjünk. Így aztán idén sem láttunk testközelből máglyát, csak reménykedni lehet benne, hogy jövőre sem fog esni...

Csalóka kép, nem volt ilyen sötét, csak hát az objektív... (este 10 körül)

Ja, azt elfeldtem monadni, hogy mindkét nap találkoztunk magyarokkal a strandon, szombaton többel is. Hétfőn elmentünk Nórival délelőtt szamócát szedni (szombaton is voltunk...), most kezdődik a szezon. Délutánra pedig újfent vendégeink voltak, ezúttal Csabáék. Kigrilleztük magunkat ismét, reggel sem voltam éhes. Ma este pedig pakolunk, s mint mondtam, irány a Peipsi tó. Folyt. köv. jövő héten...