Újra Tallinn...

A mai nap szokásos kérdése: "Milyen volt a szabadság?" Az én nem túl szabványos válaszom meg: "túl hosszú..." Na erre mindenkinek megnyúlik a feje, inkább arra számítottak, hogy túl rövid volt. Sebaj, nekem akkor is ilyen érzésem van, nehéz visszarázódni, túl sok idő telt el az itteni dolgok nélkül. Mindjárt itt a nap vége, van még 60 olvasatlan levelem, s az egészben az a rossz, hogy ha szünetet tartok (mint most is), csak visszanő a számuk. Szóval irány vissza a munka frontjára, a lényeg az, hogy itt vagyunk, minden más meg majd kialakul... A felhalmozódott adósságok meg az irodalom terén majd csak rendeződnek...