Szabadság előtti utolsó bejegyzés...

Holnaptól augusztus 21-ig szabadságon leszek, de már most látom, hogy egy-két őrültségtől nem tudok megszabadulni erre a pár hétre sem, s időnként rá kell majd néznem a leveleimre... Na mindegy, inkább örüljünk pillanatnyilag annak, hogy azért ez mégiscsak szabadság, s pár hétig majd otthon is leszünk...

A múlt héten két érdekes dolog volt, először is csütörtökön jártak nálunk Tóniék:

Pénteken meg elkezdődött a tengeri napok fesztivál, így Nórival kettesben elmentünk körülnézni. A tengerészeti múzeumnál kezdtük, ahol addigra már rengeteg ember gyűlt össze. Volt sokféle program a gyerekeknek, természetesen mindet kipróbáltuk. Tavaly elmaradt, de idén újra itt volt a Kruzenstern nevű hadihajó Kalinyingrádból, de most nem vártuk ki a sort. Ellenben azért hajózni elmentünk, most nem kellett órákat várnunk, hogy átvigyen minket egy kisebb vitorlás a D terminál melletti kikötőbe...

Ezt is kóstoltuk persze

A lenyűgöző Kruzenstern

Ezzel mentünk...

Hajózunk!!!

A tengerészti múzeum a jégtörővel...

Tallinn a tengerről...

A fenti képeken látható vitorláshajók "tengeri csatát" is vívtak, no persze csak a levegőbe puffogtattak... Arra azért jó volt, hogy minden gyerekre frászt hoztak. A másik kikötőben, mire átértünk, befejeződtek a gyerekprogramok, de nem volt nagy gond: addigra Nóri már készített sok mindent, és kiugrálta magát az ugrálóvárakon.

Szombaton Gary és Rodrigo jött vendégségbe délutánra (grilleztünk), próbáltam Romanékat is hívni, de nem értek rá. Micset csináltunk, ami másnap Nórinak is ízlett (szombaton alig evett valamit...). Gary hozott egy dinnyét, ami az utolsó száz méteren kiesett a hátizsákjából, jól megrepedt. Mire hozzánk elértek, a dinnye már jó nagy adag folyadékot vesztett, s tovább csorgott belőle, mire sor került rá, hogy megegyük... Jó későn mentek el, már tán egy óra is elmúlt...

Szóba került többek között, hogy milyen különböző szokások vannak vendéglátás terén az egyes nációk között, csak a teljesség igény nélkül két példa, amit meséltek. Rodrigonak volt egy holland kollégája régebben, aki agglegény volt, s többször is meghívta a csapatot magához. Amikor vége lett az étkezésnek, mindenkit felkért, hogy most akkor lehet mosogatni, a legkoszosabb lábost is elmosogattatta velük... A másik érdekes eset Japánban esett meg (Gary vagy hat évig ott volt...). Gary meghívást kapott egy partira barátnőstül, nagyjából harmincan voltak. Az este vége felé a házigazda körbejárt, s mindenkitől beszedett egy egész magas összeget a "vendéglátásért". No nálam ez viszi a prímet...

Vasárnap nem csináltunk különösebben semmit, vártuk Imrééket:) Tegnap meg is jöttek, ezt a képet még Rigából küldték, fényképezőgéppel (igen, már ilyet is lehet...):

A gyerekek elég későn feküdtek le, Nóri és Szabi még éjfél körül is kijöttek ezért-azért. Valószínűleg most is egymást kergetik valahol a kertben.:) Mára még van egy meghívásom, s csak azért említem meg, mert az utóbbi majdnem három évben ilyen nem történt: egy volt észt kolléga hívott meg vendégségbe. Igen, még soha senki nem vetemedett ilyesmire...  (A híres észt vendégszeretet.:))