Kicsit hosszúra fog ez most nyúlni, mert az a gyanúm, hogy a második napi délelőtti programról majd bővebben kéne írni, legalábbis számomra Suomenlinna megér egy kis időt, hogy utánanézzek, s a legérdekesebb dolgokat majd veletek is megosszam.
Ezúttal sem a Tallinkot választottuk, ők egyre inkább sodródnak nálam a B lista felé... Évek óta gyűjtögetjük a Tallinkos matricákat taxizáskor (a Tallink nem csak hajókat üzemeltet, vannak szállodái is, taxi vállalata is), abban a reményben, hogy az ígéretnek megfelelően az összegyűlt matricákat kompjegyre cserélhessük. Most, mikor végre összegyűlt 3x10 matrica, kiderült, hogy Helsinkibe csak úgy lehet menni vele, ha aznap vissza is jövünk, semmi rugalmasság. Mindennek tetejébe a napok is korlátozva vannak, s
Az úton ismét találkoztunk magyarokkal, ezúttal Zagyva Laciékkal utaztunk együtt, ők csak aznapra mentek át. Nórinak sajnos nem szerveztek ezúttal gyerekprogramot, így maradt a kicsi játszószoba, amit egy idő után megunt. Az utolsó óra így elég nehézkesen telt el...
A szállást (Euro Hostel) könnyen megtaláltuk, s szerencsére az előzetes hírekkel ellenben el lehetett foglalni a szobát már 11 körül, s nem kellett délután kettőig várni (mondjuk a csomagot akkor is megőrizték volna). Csodákra nem kell számítani, egy hostel-ről van szó, a berendezés elég puritán, s az ágynemű is kopottas. WC és fürdő a folyosón van, de mivel csak egy éjszakát töltöttünk ott el, úgy döntöttünk, kibírjuk anélkül... Összességében én meg voltam elégedve, némileg a színvonal azért átlépi egy átlagos hostel szintjét, Helsinki-ben pedig elég kihívás olcsó szállást találni...
Eredetileg azt terveztük, hogy mielőtt a vidámpark kinyitna, elmegyünk még valahova, de az idő elég szűkre szabott volt. Ha ki akartuk maximálisan használni a nyitvatartási időt (már pedig ki akartuk...), akkor nem jutott másra idő, csak egy kis piacnézésre. Ott aztán volt mindenféle gomba, de valószínűleg jó része Észtországból származott:
Igen, ilyen jó idő volt, egy idő után még a kabát is lekerült rólunk. Megebédeltünk a piacon, mert azt gondoltam, hogy a vidámparkban sokkal drágább lesz, de tévedtem... Ettünk egy kis rénszarvas faíirtgolyót, legalábbis remélem, hogy volt benne az is.
Ha esetleg több képet szeretnétek látni az útról és az első pillanatokról Helsinki-ben, katt ide.
Megvettük a kétnapos jegyet a tömegközlekedésre, aztán elindultunk a vidámpark felé. Szombat lévén nyitáskor rengetegen voltak már, s a létszám később sem nagyon akart fogyni. Néhány játék nem működött, szerencsére ezek közül Nóri egyikre sem mehetett fel, úgyhogy nagy gond ebből nem volt. Az egész látogatás apropóját az adta egyébként, hogy legutóbb realizáltuk, hogy ha másnap visszajön az ember, akkor töredék áron meg lehet hosszabbítani a napijegyet. Így már csak olcsó szállást kellett találni, és remélni a jó időt egy kétnapos etapra... Egyelőre mindkettőben részünk volt, s zárásig ott voltunk a parkban:
Még több képért az első napról, katt ide.
Elég későn indultunk hazafelé, de sikeresen meghosszabbítottuk a karszalagot másnapra. Alvási problémák nem adódtak, felkelésiek inkább, éreztem a lábamban az előző napot... Reggel nem volt olyan szép felhőtlen az idő, mint szombaton, de bíztunk azért benne, hogy nem fogunk szétázni. Átmentünk a komppal Suomenlinna szigetére (benne van a tömegközlekedési jegy árában a komp használata is...), s odafelé kicsit csepergett már az eső. A kompút nem hosszú, tokkal-vonóval az egész nem lehet hosszabb, mint 25 perc, s elég sűrűn is jár, óránként többször. A szigeten végig szomorkás volt az idő, de nem bántuk, jó nagyot sétáltunk...
Suomenlinna (svédül: „Sveaborg”) neve azt jelenti, hogy "finn vár", de a nevével ellentétben nem egy vár, inkább katonai erődítmény(rendszer). Kicsit hasonló, mint a komáromi erőd, csak nagyobb léptékben kell az egészet elképzelni... Tulajdonképpen ma már Helsinki egyik városrésze, mely közvetlenül a Helsinki előtti szigeteken található. (Jelenleg falusias hangulatú városrész, kb. 850 lakossal.) 1918-ig csak a svéd név finnesített formájában, Sveaborg Viaporiként ismerték.
Manapság a világörökség része, s azt hiszem nem véletlenül, páratlan hadiépítészeti örökség a maga nemében. Az erődítmény építése az 1700-as évek közepén a svéd állam legnagyobb építési beruházása volt, s elkészültekor a hadikikötő dokkja a világ egyik legnagyobb szárazdokkja volt. A svéd uralom végén az erődítményt Gibraltár tengeri erődítményéhez hasonlították. (!) A katonai használatnak köszönhetően teljes épségben fennmaradt. Suomenlinnán a legismertebb Haditengerészeti iskolán kívül számos, a Finn Hadsereghez tartozó szolgálati lakás, állami tulajdonban lévő bérlakás és néhány magántulajdonú lakás található. Érdekesség, hogy míg élelmiszerbolt csak egy van, étterem és kávézó szinte minden utcasarkon található, de tényleg. Van egy rakás múzeum is, mi a hadi vonatkozásúakat kihagytuk, igyekeztünk a játékmúzeumra koncentrálni, de az csak később nyitott.
Igazából az erődítmény nem egy szigeten van: nyolc szigeten terül el. Ezek közül Kustaanmiekka, Pikku Mustasaari, Iso Mustasaari, Länsi-Mustasaari és Susisaari híddal vagy földnyúlvánnyal egymáshoz kapcsolódik. A fennmaradó három sziget: Särkkä, Lonna és Pormestarinluodot csak vízi úton közelíthető meg. Utcaneveket nem használnak a szigeteken, a postai címzés a szigetjelölésből, házszámból és lépcsőházszámból áll: például C 83 a C-szigeten, vagyis Iso-Mustasaarin a 83-as házat jelöli. A helyiek marhára szeretik díszíteni az ablakaikat, a legszokatlanabb cuccokat kitéve:
Körbe akartuk sétálni az egész komplexumot, s az első házak után a templom mellett kötöttünk ki. Ennek az az érdekessége, hogy a templom tornya egyben világítótorony is. Négy rövid villanás a jelzése, mely a Morse-abc H betűjének felel meg, mint Helsinki.
Található itt múzeum tengeralattjáró is (Vesikko), a Susisaari délkeleti csúcsánál található. (1933-ban készült és a finn haditengerészetet szolgálta a Téli- és a Folytatólagos háború idején.) Vannak aztán még alagutak is, melyek leginkább Kustaanmiekka és Susisaari látogatóit érdeklik. Egy részük – mint például a Suomenlinna és Vallisaari közötti –, omlásveszély miatt le van zárva, más részük jelenleg is járható. Suomenlinnát a szárazfölddel egy keskeny szervizalagút is összeköti, mely a mentőjárműveknek van fenntartva és csak vészhelyzet esetén vehető igénybe.
Összességében nagyjából egy órát sétálgattunk a szigeteken, eljutva az erődítményrendszer leghátsó részeibe is. A kávézók és egyebek szinte mind zárva voltak, de bóklászó turistát azért láttunk néhányat. Rám legnagyobb benyomást az ágyúk tették, ezekre még Gábor Áron is csettintett volna...
A sziget belseje felé visszafelé haladva több helyen láttunk ismeretlen gombákat, ezeket persze most inkább nem szedtük össze. A játszótér környékén volt "kisebb" tömeg, onnan indult egy keskeny út a játékmúzeum felé (szerencsére a szigeten minden nagyon szépen ki van táblázva, lehetetlenség eltévedni...)
 |
| Tán ez is sárga gévagomba volt, de a fene tudja... |
Egy kis házikó az egész múzeum, mindössze két szobával, kiegészítve egy kávézóval és ajándékbolttal, ahol a japán turistákon kívül senki nem vesz semmit szerintem (egy süti volt 6-8 euró...). Hiába csak két terem a múzeum, rendkívül gazdag a gyűjtemény, feltétlen megéri a belépődíjat, pedig az sem kevés... Csak néhány kép kedvcsinálónak, a többit meg lehet nézni itt, a szigetről pedig néhány plusz kép itt.
 |
| Ismerős, ugye? |
 |
| Ős-Barbie és Ken... |
 |
| Ez picike ám... |
A vidámpark előtt még benéztünk egy boltba, s ott is realizáltuk, hogy hiába drága Tallinn, azért még vannak fokozatok... A vidámparkban ezúttal nem sütött hét ágra a nap, s mivel Nettinek jobb volt a feje, mint előző nap, rögtön az elején felültek Nórival erre az iszonyatra:
Beültünk aznap is többször is a szellemvasútba, amin Nóri szerencsére csak röhög ("inkább vicces"), pedig azért vannak érdekes részek is benne, például ez a vetítés szerintem elég hátborzongató:
Azért akadtak jó pillanatok is:
Aznap egy darabig érdekes mód nem ment a "rakétakilövő", még szerencse, hogy előző nap este (vaksötétben) kipróbáltam. Mindenesetre ekkora teleszkópos szerelőszerkezetet még nem láttam:
Végigjártuk nagyjából ugyanazokat a helyeket, amiket tegnap, de Nóri nem tudta nagyon megunni... Játszottunk egy lóversenyt is, ahol végül Nóri nyert, így megint gazdagabbak lettünk egy "szép" plüsállattal...
Már az előző napról is beraktam egy képet két fura szerzetről, de ezt a két másikat csak vasárnap sikerült lencsevégre kapni, amikor beültek az egyik legkeményebb hullámvasútba:
Aznap sajnos nem tudtunk zárásig maradni, de vasárnap korábban is zárt a park. A végén azért Nóri még kapott egy ilyet, de nem is nagyon tudta egyedül megenni...
Ha még további képeket akartok látni a vidámparkról, akkor katt ide. Visszamentünk villamossal a szállodába (előtte vettünk vacsit...), felkaptuk a bőröndöt, aztán öt perc múlva már a hajóállomáson is voltunk. Tényleg jó helyen volt a szállás...
Visszafelé nem futottunk bele ismerősbe, s ismét elmaradt a hajón a gyerekprogram is, sajnos. Szerencsére még értelmes időben értünk Tallinnba (22:30), így nem volt olyan szörnyű a reggeli kelés...
 |
| Helsinki, a nap lemenőben... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése