Viimsi és visszatekintés

Mielőtt rátérnék a hétvégére, először egy videó, amit Netti az "Olvasónaplók versenyén" készített:


Hétvégén gyönyörű idő volt (észtországi viszonylatban legalábbis...) így azt terveztük, hogy szombaton elmegyünk kirándulni. Reggel jó sokáig aludtam, közben Netti és Nóri almáspitét sütöttek. Nagyon jól sikerült, így vittünk magunkkal belőle.

A kirándulásnak Viimsi volt a célpontja, én korábban már jártam ott (csak a skanzenben), Nettiék még nem. Viimsi egy kis falu Tallinntól nem messze, Narva irányába. Igazából még a tallinni buszok is járnak oda, s a városközpont nagyjából olyan messze lehet onnan, mint tőlünk. Elsősorban a skanzent szerettük volna megnézni, de ha már ott voltunk, be volt tervezve egy múzeum is.

A skanzen mellett szombatonként piac van, így amikor odaértünk, először ott néztünk körül. Vettünk almát, paprikát meg ezt-azt, a halat ezúttal kihagytuk (méretes tükörpontyok voltak...) A skanzen maga nem vetekedhet nagyságban a tallinni skanzennel, igazából csak egy halászcsalád (vagy tán kettő...) lakóépületeit lehet megnézni. Viszont ott van a tengerparton (kilátással Tallinnra), így azért vitathatatlanul megér egy látogatást, még ha többet nem is dugja arra az orrát az ember...

Számomra a legérdekesebb az "illegális szesztároló pince" volt, itt sokat meg lehetett tudni a századelő (XX. század) szeszcsempészeiről, akik nem restellték a nőket is bevonni a műsorba:

A terület sem túl nagy, a másik sarkában pedig mindössze egy ház áll, ahol egy halász élt a feleségével és öt gyerekkel:

Ebben az egy szobában aludtak mindannyian...

Emellett a ház mellett még két érdekes dolog volt... Egyrészt volt egy kőlabirintus, aminek a hátteréről nem sokat írtak az információs táblán, másrészt meg voltak ott kicsi világítótornyok (működő állapotban!):

Ha kíváncsiak vagytok az összes képre, ami itt készült, katt ide.A skanzen után bepakoltuk az autóba a gyümölcsöt, zöldséget, s mivel közben Nóri megéhezett, elpusztítottuk a bekészletelt almáspitéket...

A múzeum a skanzenos csajsz szerint nagyjából 300 méterre volt Tallinn irányába, így nem szálltunk újra autóba, odasétáltunk. Nagyon korrektek, a skanzenben megváltott belépőnk oda is érvényes volt. Egy kicsit fenntartásokkal érkeztem a múzeumhoz, de a neten talált képek szerint volt benne egy gyereksarok, gondoltam Nóri ott majd csak eltölti az időt, amíg mi végignézzük a kiállítást...

A múzeum...

Viszont a múzeum anyaga nem száraz helytörténi kiállítás, sőt... Az asló szintjén jelenleg egy olyan kiállítás fut, amely a XX. század elejének nyaralási szokásait mutatja be, de egész a XX. század második feléig nyúlik az időszak (a hétvégi házakra is kitérnek). Viimsi akkoriban üdülőterületnek számított, sokan jártak ide nyaralni. Ez persze megváltozott a szovjet uralom alatt, Viimsi sok más területtel együtt "zárt város" lett, hasonlóan a mi "határsávos" országrészeinkhez, fiatalabbak már tán is emlékeznek erre...

Ennek a határsávnak állít emléket a felső szint, ahol eléggé szemléletesen mutatják be a szögesdrótokat és egyebeket. Rengeteg rövid történetet lehet itt elolvasni (nem olvastam el mindet a helyszínen), aki kíváncsi rájuk, kattanjon a fenti linkre, szinte mindet lefényképeztem...

3 kilós halkonzerv:)

Igen, az ott egy magyar delegáció ajándéka...

A gyereksarok

A '80-as évek hétvégi ház fílingje...

Volt a múzeumban egy zongora is, s mivel Nóri már régen ült ilyen eszköz előtt, persze ki is próbálta:

Nem is gondoltam, de több mint másfél órát eltöltöttünk odabent. Ez a két kép már akkor készült, amikor sétáltunk a kocsi felé:

Vasárnap is szép idő volt, így tudtam egy gulyást főzni (Laciékat hívtuk vendégségbe). Pénteken egyébként majdnem náluk néztem a holland-magyar meccset, de azt hiszem jobb, hogy egyedül láttam ezt a csúfos vereséget...