Jóvátétel Finnországból...

Szombaton elmentünk Nórival a "messzi uszodába", s mielőtt elindultunk volna, Gabi csörgette Nettit, hogy menjünk hozzá ebédre kettőre, ott lesznek Adriék is.Az uszival negyed kettőkor végeztünk, úgyhogy simán odaértünk. A gyerekek nem nagyon akartak ebédelni, majdnem lebontották a lakást, de aztán Netti odaadta nekik a játékokat, amiket magával hozott, azokkal elvoltak...

Tegnap szintén uszodában voltunk, csak a közeliben (akartunk menni péntek este is, de akkor zárva volt). Előtte azonban csináltunk valami érdekeset... Az uszoda háta mögött van a posta, ahova szoktunk küldeményekért rohangálni, s annak tőszomszédságában állnak érdekes épületek. Miután a II. világháború véget ért, Finnország velünk került egy listára: nekik is jóvátételt kellett fizetniük a Szovjetuniónak. Ennek keretében Tallinnban fel kellett húzniuk néhány lakóépületet is, amelyek az otthonukat elvesztett helyi lakosoknak készültek. Ezeket egész konkréten (160 darabot!) itt húzták fel Nõmme-ben, ahol mi is lakunk. A postánál, a Põllu és Rännaku utcák sarkán néhány még most is áll, bár fel vannak újítva, bevakolva stb. Itt van elrejtve egy pici kis geoláda (látszik a mérete alant), amit meg akartunk találni. Keresgéltük már egy ideje, amikor megjelent egy észt srác, és nekiállt kérdezősködni. Mondtam neki, hogy próbáljuk meg angolul, s akkor kérdezte, hogy keresünk-e valamit. Mondtam neki, hogy igen, s mivel arra gondoltam, hogy ő is hasonló céllal érkezett, mint mi, megkérdeztem tőle. Erre azt mondta, hogy nem, éppenséggel ő az, aki elrejtette a dobozt...:) Kérdezte, honnan jöttünk, mondtam neki, hogy Magyarországról, de lehűtöttem a lelkesedését hamar, hogy azért nem ennek a doboznak a kedvéért érkeztünk ám...

Akkor már majdnem kezdtünk feladni, de azt mondta, hogy jó helyen keresgélünk. Még pár percig szenvedtünk (sok szemét is volt eldobálva...), ő meg közben mosolyogva várakozott a háttérben (gondolom ellenőrizni szerette volna, hogy minden rendben van-e a dobozzal...). Néha tett megjegyzéseket, hogy "majdnem", de csak vigyorgott tovább... Végül feladtuk, s mondtam neki, hogy nézzen már rá, hogy ott van-e még, ahová rejtette. Elmentünk látótávolságon kívülre, aztán pár perc múlva intett, hogy a dobozzal minden oké... Nettinek még támadt egy jó ötlete, s végül meg is találtuk a dobozkát, tényleg jól el volt rejtve:

Érdekes kép, a tablet vakuzott:

Pár évvel ezelőtt néztem utoljára a ládákat a környéken, azóta jópár új települt, azt hiszem, végig kell majd járjuk őket...