Három hónap után...

Dolgozom ám az utolsó posztokon, csak az eredményességben nem látszik... Közben viszont tegnap történt olyasmi, amit feltétlenül érdemes megemlíteni. Ha Észtország szóba kerül, Nóri még mindig fátyolos tekintetű és szomorkás lesz, még sok időnek el kell telnie azt hiszem, mire nem fog oda visszavágyni. Teljesen természetes, néha én is szívesen visszamennék, őszintén szólva...

No mindegy, a lényeg az, hogy tegnap ezt rajzolta, s azt hiszem a lelkiállapotát és hangulatát teljesen tükrözi a dolog:

Becsukva...

Kinyitva...