Megvettem már előre a jegyeket mindkét napra, mert igazából nehéz volt eldönteni, hogy melyik nap lesz a kettő közül az érdekesebb. Szombaton volt a kórusok felvonulása a főtértől a fesztivál helyszínére, ez nagyjóbl egy 4 kilométeres sétát jelent minden résztvevőnek. Elkezdődött már délután kettőkor, és az tuolsó csoportok este nyolc előtt érkeztek meg a magya nagykövetséggel (akkor még volt...) szemben lévő dalfesztiváli területre. Mi csak este hat felé értünk be a városba, addigra már a zöm nagy része lement, de még rendesen voltak a Narva mantee-n...
Az út mellett rengetegen kempingszékekekn és a füvön ücsörögve nézték a menetet, úgy nézett ki nagyon, hogy már órák óta ez az elfoglaltság. A nézők bekiabálásaira az énekesek persze válaszolgattak, már a fesztivál előtt emelkedett volt a hangulat tehát... Nórinak nem nagyon tetszett a felvonulás, bár már előre jelezte, hogy neki generálisan vannak problémái az egész dalfesztivállal is....:)
A dalfesztivál területén lévő tömeg méretét lehetetlen érzékeltetni, ha azt mondom, hogy nagyjából az ország negyed és harmada közötti embermennyiség képviseltette magát, akkor nem járok messze tán az igazságtól...
A sokaságból nehezen volt megállapítható, hogy mennyi a turista, de mindenféle nyelveken hallottunk beszélgetést, de akik népviseletben voltak, nyilván csak észtek lehettek. Helyet nem volt egyszerű találni, leülni szinte esélytelen volt, az óriási területet délután hatra ellepte az embertömeg. Végül az egyik aszfaltút szélére telepedtünk le, és csak időnként álltunk fel néha nyújtózni, Nórinak meg éppen volt hely a füvön. Tónival töltöttük az első napot, Kristi pedig fent volt a színpadon. A fotók tán érzékeltetik a hangulatot, videókat az első nap emlékeim szerint nem nagyon készítettem, de majd frissítek, ha mégis.
Magát a fesztivált Ilves köztársasági elnök nyitotta meg, ő nem mondott túl hosszú beszédet, ellenben a többiekkel. A hiavatalos rész után meggyújtották a lángot, majd kezdetét vette az énekszó, ami meg sem állt nagyjóbl este tízig, vagy tán tovább is, de a végét mi már nem vártuk meg. Nórinak, mint írtam, nem nagyon jött be ez a fesztivál, nyolc óra után már hathatós jelzéseket irányzott felénk, hogy jó lenne menni... Mivel másnapra is tervezve volt, hogy jövünk, így nem feszítettük túl a húrt, kilenc óra után elindultunk hazafelé...
Másnap már több magyarral sikerült összefutni, jöttek Laciék és Lindáék is, de Laciék nem maradtak ott végig. Ha lehet, még nagyobb tömeg volt aznap, s aznap már lehetett hallani néha a közönség hangját is, de számomra aznap is elmaradt az a katartikus együtt dalolunk érzés, amiről minden észt kolléga beszélt a dalfesztivál előtt. Félreértés ne essék, hihetetlen élmény volt ez a két nap, de nem éreztem azt a nagy tüzet, ami a beszámolók alapján nekem elvárható lett volna...
Itt már bőszen készítettem videókat is, még további képek pedig ebben a galériában találhatók.
Hazafelé Nórinak volt egy érdekes megjegyzése, ahogy békésen ballagtunk hazafelé a Narva mantee-n a gondolatainkba merülve, egyszer csak azt megkérdezte:
- Tudod, hogy mi a baj apa?
- Nem tudom, mi?
- Hát az, hogy nem lehetünk egyszerre két helyen...
Ott abban a pillanatban döbbentem rá, hogy mennyire igaza van, hisz én is hasonlót érzek, a mai napig is...:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése