Az utolsó napok Tallinnban...

A központban eltöltött utolsó napról érintőlegesen már tettem egy bejegyzést, és akkor említettem az utolsó "csapatépítős" tréningünket is. A régi kollégák, barátok közül Romannal, Rodrigoval és Christiannal egész folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, Gary viszont nem sok életjelet ad magáról...

Szóval az utolsó hetek-napok a búcsúzás jegyében zajlottak, s ahogy egyre-másra követték egymást az "utolsó" alkalmak, egyre szomorúbb lettem, ha így most visszagondolok. Szentpétervár után (majd arról is írok még persze...) jött a Szentivánéj, vagy ahogy az észtek mondják, Jaanipäev. Ebben az évben volt egy kedves meghívásunk Tóniéktól, ott töltöttük a délutánt és az estét, s ha már úgy alakult, elvittük magunkkal az összes maradék fát is, mert főzésről már nem nagyon volt szó a következő pár hétben:(

Süncsapda...

A kertben volt egy süni, aki a tűzgyújtásra és a rengeteg ember hatására bebújt az egyik bokorba. A lányok, Nóri vezérletével a fenti csapdát építették szegénynek almával és körtével megtámogatva. a végén a frizbi egy bottal megtámogatva. Ötletes, de nem jött be...:)

Ez volt az utolsó előtti alkalom, hogy így össze tudtunk jönni, a legutolsó július 13-ra esett, de nem szaladjunk ennyire előre... Megjött Feri (a váltótársam 1-én), így a következő napokban orrvérzésig magyaráztam és adtam át neki a feladatokat, azzal ment el a legtöbb idő természetesen. Közben próbáltam szervezni egy utolsó estét Gary-vel és Rodrigo-val, nagyobb partira már nem volt ingerenciám, elég volt a benti búcsúztatás...

Szóval utolsó munkanapom után péntekre meghívtuk őket szaunázni, hát aznap sem mentek hamar haza:

Igen, Nóri Gary körmét festi, ő meg hagyja...:)

Közben a pakolással végeztünk, de erről írok majd később, s a cuccunkat elvitték másnap reggel, s nem maradt más hátra, mint az utolsó parti, ahova sajnos nem tudott mindenki eljönni. Nem volt ott Gabi, és nem tudtak jönni Balázsék sem, ők aznap este értek haza, és másnap jöttek el hozzánk elbúcsúzni (szegények teli csomagtartóval távoztak, de tán nem bánták...), így Erik volt ott, Laciék, Linda és Zoli, Tóniék, s elhívtam Ferit is, hogy ismerkedjen... Akkorra már lehetett tudni, hogy a követség be fog zárni, így nem volt túl emelkedett a hangulat, kicsit olyan volt, mintha nem csak mi búcsúznánk Észtországtól...

Még volt egy esemény, amiről elfeledkeztem, de képeink nincsenek: az utolsó istentisztelet még júniusban. Nem voltunk túl sokan, de Pali bácsi akkor is szépen beszélt, a témára már sajnos nem emlékszem... Hát ennyit ezekről a napokról, partikról, a záróakkordokról meg majd kicsit később...

A búcsúbuliról még több kép itt.